Kifejlettkori élősúly: A később érő, nagyobb kifejlett kori élősúlyú marháknál a fehérjebeépítés tovább tart, mint a kisebb rámájú fajtáknál, ezért azonos korban, azonos takarmányozásnál súlygyarapodásuk nagyobb. Ivar, fajta: az ivar és fajta szerinti eltérések a súlygyarapodás összetételével állnak összefüggésben. Azonos típus és takarmányozás esetén a bikák súlygyarapodása meghaladja a tinókét, és a tinók többet gyarapodnak az üszőknél. A nagy rámájú fajták nagyobb súlygyarapodást érnek el, mint a kis rámájú típusok. Hizlalási végsúly: adott genotípuson belül minél nagyobb az értékesítési súly, annál kisebb a potenciálisan elérhető súlygyarapodás. Kompenzációs növekedés: szûkös táplálóanyag-ellátásról a bőségesre való áttérés után un. kompenzációs növekedésre számíthatunk. Ennek jellemzője az átlagosnál nagyobb súlygyarapodás és jobb takarmányhasznosítás. A kompenzációs növekedés gazdaságossági előnyöket rejthet magában, ha a visszatartott növekedési időszakban a növendékmarhák takarmányozása nagyon olcsón oldható meg. A visszatartott időszakban nem ajánlatos létfenntartó szint alatti táplálóanyag-ellátást nyújtani, legalább csekély gyarapodást el kell érni. Vérmérséklet, temperamentum: a nyugodtabb vérmérsékletû marhák nagyobb súlygyarapodást érnek el, könnyebben kezelhetők a hizlalás szempontjából, a nyugodtabb állatok előnyt jelentenek. Környezeti tényezők: kedvezőtlen tartási- és időjárási feltételek között a növendékmarhák létfenntartó szükséglete nagyobb. Ennek következtében kevesebb energiát fordíthatnak súlygyarapodásra és kisebb súlygyarapodást érnek el, mint kedvező feltételek között tartott társaik.
Táplálóanyag-szükséglet
A táplálóanyag-szükségletet az életfenntartás és súlygyarapodás szükséglete határozza meg. A létfenntartás energiaszükségletét befolyásolja az élősúly, az ivar, a fajta, a mozgás és a környezeti hatások. A súlygyarapodás energia- és fehérjeszükséglete a súlygyarapodás összetételétől függ. A hazai szükségleti táblázatok részletes adatokat közölnek a növendékmarhák táplálóanyag-szükségletére az élősúlytól, a súlygyarapodástól, az ivartól és a típustól függően.
Takarmányok
Tömegtakarmányok
A növendék marhák hizlalásában azok a tömegtakarmányok kedvezőek, amelyek energiakoncentrációja nagy. Azok a kísérletek, amelyekben különböző tömegtakarmányokat hasonlítottak össze, egyértelmûen a kukoricaszilázs és a répaszelet fölényét bizonyították a hizlalásban a többi takarmánnyal szemben. A kukoricaszilázsnál nem közömbös a betakarítás ideje. A viaszérés végén, fiziológiai érésben betakarított kukoricaszilázs előnye a korábbi betakarításhoz hasonlítva, mind a súlygyarapodás, mind a területi hatékonyság szempontjából vitathatatlan.
A tömegtakarmányok közül, nagy energiakoncentrációja miatt a répaszelet különösen alkalmas hizlalásra. A répaszelet mellett, ha az egyedüli tömegtakarmányként kerül etetésre, csekély mennyiségû szénát vagy szalmát, vagy egyéb száraz szálastakarmányt kell etetni, aminek mennyisége nem több 1 kg-nál. Répaszeletre alapozott hizlalásnál a növendék marhák takarmányfelvétele kisebb az átlagosnál, a szelet nagy nedvességtartalma miatt.
Hazai adottságaink között a legjobb, nagy mennyiségben rendelkezésre álló hizlaló takarmány a silókukorica-szilázs és a répaszelet. A répaszelet frissen vagy silózva egyaránt jól felhasználható. Ez nem jelenti azt, hogy más tömegtakarmányokat nem lehet sikeresen felhasználni, de kisebb táplálóértékû takarmányok esetén (cirok, cirkos kukoricaszilázs, árpaszilázs stb.) ugyanolyan teljesítmény eléréséhez több abrakot kell felhasználni.
Abrakok
A hizlalás során az állatok energia- és fehérjeszükséglete nem azonos mértékben változik. Az energiaszükséglet folyamatosan az állatok súlyával és korával nő, a fehérjeszükséglet magas szintről indul, majd gyakorlatilag stagnál. A takarmányfelvétel növekedésével a növendékmarhák a tömegtakarmányból is egyre nagyobb mértékben képesek fehérjeszükségletük fedezésére. Mindezek alapján az energia- és fehérjehordozó abrakokat célszerû különválasztani. A fehérjekiegészítő mennyisége a hizlalás során csökkenthető.
Az energiában gazdag abrakok felhasználásakor irányadó lehet, hogy átlagos minőségû kukoricaszilázs ad libitum etetésekor 1000 g körüli napi súlygyarapodás abrak nélkül, csak fehérjekiegészítéssel is elérhető. Jó tartási feltételek mellett és kiváló minőségû takarmányokkal ennél jobb eredmények is elérhetők. Az 1200-1300 g és e feletti súlygyarapodás energiaigényének fedezéséhez abrak-kiegészítésre van szükség. Az abrakkiegészítés hatékonysága javítható, ha a hizlalás első időszakában csak tömegtakarmányt etetünk és abrakot csak a hizlalás második felében adunk. Olyan körülmények között, ahol a kedvezőtlen tartási feltételek és/vagy a tömegtakarmány minősége miatt a tömegtakarmánnyal elérhető teljesítmény alacsony, ott a gazdasági abrakkiegészítésre a hizlalás nagy részében folyamatosan szükség lehet. Ez esetben, az energiában gazdag abrakot a hizlalás során folyamatosan növekvő mennyiségben célszerû etetni. Energiában gazdag abraknak a kukorica vagy a csőzúzalék kitûnően megfelel. Azokban a vizsgálatokban, amelyeket a különböző abrakfélék összehasonlítására folytattak, a kukoricát kedvezőbbnek találták más gabonafélékkel szemben.
Hiányos fehérjeellátásnál a teljesítmény és a takarmányhasznosítás romlik. A hizlalás során a fehérjeszükséglet kielégítéséről gondoskodni kell.
Címlapkép: Getty Images
