Szõlõültetvény létesítése

Agro Napló
Bevezetés A telepítés õsszel vagy tavasszal történhet. Az õszi telepítés elõnye, hogy az október végén - november elején felszedett telepítési anyagot nem kell tárolni, valamint a kiültetett oltványok esetében a tél folyamán megindul a gyökérregeneráció és a gyökeresedés. Hátránya viszont, hogy nehezebb biztosítani a jól elõkészített, ülepedett talajállapotot. Õszi telepítés esetén az egyéves vesszõt metszés nélkül hagyjuk és az oltványokat földfeltöltéssel (csirkézéssel) védjük a fagyoktól. A tavaszi telepítés ideje március vége - április eleje, amikor a talajhõmérséklet és a szövetek aktivitása kedvezõ feltételeket ad a gyors gyökérképzõdéshez. A tavaszi telepítés hátránya, hogy legalább néhány alkalommal, az idõjárástól függõen, öntözést szükséges biztosítani a fiatal oltványok fejlõdése számára. A pontosan elkészített helyszínrajz a telepítési alapokmány mellékletét képezi a szükséges elõkészítõ munkák részletes felsorolásával.
Tereprendezés

A kiválasztott területen egyrészt meg kell oldani a gépi munka lehetőségét, valamint ki kell alakítani a szőlő számára a megfelelő ökológiai adottságokat, másrészt a talajt elő kell készíteni; az előbbit a tereprendezéssel, az utóbbit a talaj forgatásával összekapcsolt tápanyagfeltöltéssel végezzük el. A német szakemberek 50 cm mély forgatást javasolnak, míg a magyar szakirodalom többnyire az ennél mélyebb, legalább 60-70 cm mély forgatást tartja előnyösnek. A tápanyagok szerves- és mûtrágya formájában juttathatók ki. A kiadandó mennyiséget nagymértékben befolyásolja a talaj szerkezete és humusztartalma. Soványabb homoktalajokon feltétlenül javasolható 60-80 t/ha szerves trágya bedolgozása. Humuszban gazdagabb talajok esetében kevesebb is lehet. A foszfor és kálium esetében optimálisnak tekintett, ha a kötött talaj 100 g-onként 35-40 mg felvehető K2O-t és 25-30 mg P2O5-ot tartalmaz. A tápanyagok kijuttatását részletes talajanalízis előzi meg. A foszfor és kálium mûtrágyák kiszórására ősszel kerül sor, mivel azok nem távoznak a téli csapadékkal a talajból. A nitrogén mûtrágya kijuttatásáról évente tavasszal gondoskodunk. Két-három részletben célszerû kijuttatni, mivel közismert, hogy a nitrogén a talajból könnyen kimosódik. A lejtős területeken (15-20 %-nál nagyobb lejtés) másként szükséges eljárni, mivel a telepítés előtt teraszok kialakítására kerül sor az erózió megakadályozására. Gondoskodni kell a fölösleges víz elvezetéséről. Ennek módja a szőlőültetvény feletti erdősáv létrehozása, valamint létre kell hozni a stabil vízelvezető árkokat, amelyekre merőlegesen ideiglenes vízgyûjtő árkokat - övárkokat - kell kialakítani. Ezek elhelyezését a terepadottságok határozzák meg. Lejtésük 1-2 %-os lehet és megfelelő távolságban iszapfogó gödröket szükséges létrehozni. Az iszapfogók után elhelyezett ciszternák lehetővé teszik az esővíz összegyûjtését, amely permetezéshez használható fel.



Táblák és utak méretezése

Az előzőek alapján legegyszerûbb a téglalap alakú táblák kialakítása, melyeknek a létesítendő sorokkal párhuzamos oldala 100-200 m, valamint az arra merőleges oldal 200-400 m hosszúságú. Így a táblák mérete 2-8 ha között változhat. Huzalos támrendszerben 200 m-nél hosszabb sorokat nem szabad kialakítani, mert főleg a szállító jármûvekkel sok lesz az üresjárat. Nagyobb lejtésû területeken ennél kisebb táblaméret kialakítása a cél. A gépi munka szervezése akkor jó, ha a munkagépek fordulás nélkül folyamatosan több táblán keresztül haladhatnak. Ezért célszerû legalább 6-8 tábla egymás utáni elhelyezése a sorok törése nélkül.

A kialakított utakkal lehetővé kell tenni a táblák körbejárását. Ezek egy részén biztosítani kell a megterhelt jármûvek kerülését, így a főbb közlekedési utakat szélesebbre kell alakítani. A mellékutakon egy-egy jármû biztonságos közlekedését kell lehetővé tenni. A gazdaságos terület-kihasználás végett a főutak a sorokkal párhuzamosak, a mellékutak pedig a sorokra merőlegesen helyezkednek el.



A tőszám, a sor- és tőtávolság meghatározása

A tőszámot a tőkeforma határozza meg. A tőszám, illetve a tenyészterület alapvetően meghatározza a tőke egyedi teljesítőképességét, biológiai potenciálját. Napjainkban a 2500-3000 db/ha tőszám már állandósulni látszik. A sor- és tőtávolság szorzata adja a tőke tenyészterületét. A kisebb termőfelületû fej-, bak-, legyező mûvelésmódoknál csak 1-2 m2-es tenyészterületet biztosítottak, míg a mai nagyobb terjedelmû magas kordon tőkék tenyészterület-igénye 3-5 m2-re tehető. A tenyészterületen belül a sor- és tőtávolságot a maximális gépesíthetőség határozza meg. A sortávolság növelése a nagyobb erőgépek zavartalan munkavégzése miatt fontos. Ez a talaj termőképességétől - a lombfelület nagyságától - függően 3-4,6 m sortávolságot és 0,7-1,5 m tőtávolságot jelent. A 3-3,5 m sor és az 1,0-1,2 m tőtávolság az egysíkú, függőleges támaszú ültetvényekben alkalmazható. A kettős függöny mûvelésû szőlőkben a karok váltakozó elhelyezésével 4,6-4,7 m2 tenyészterület a megfelelő. Ez az előzőekhez viszonyítva mintegy 330-720 tőkeszámnövelést jelent, ami csökkenti a tőkék egyedi igénybevételét és növeli az ültetvény élettartamát. Sík területen a szélirányra merőlegesen vezetjük a sorokat (a GDC kivételével). Lejtős területen lehetőleg a lejtés irányára merőlegesen helyezzük el a sorokat, az erózió elleni védelem céljából. A megvásárolt és esetlegesen tárolt szaporítóanyagot a telepítésre elő kell készíteni, ami az éves vessző rövidre vágásából, a harmatgyökerek eltávolításából, valamint a talp- és oldalgyökerek visszavágásából áll. 1-2 napos áztatás után kerül a gyökeres európai vessző vagy oltvány, telepítésre. A hidrofúrós telepítést, amely napjainkban leginkább bevált módszer, egy erőgéphez szervezett brigád végzi. Az erőgép szivattyúval szolgáltatja a víznyomást a víztartályhoz kapcsolt 4-6 hidrofúró üzemeltetéséhez. Az ültetés tehát történhet kézzel ásott vagy fúróval készített gödörbe. Üzemi módszer, hogy víznyomással készített és egyben beiszapolt tőkehelyre ültetik a szaporítóanyagot, majd a talaj fölött 5 cm-re lévő oltáshelyet, illetve rügyet földdel takarják (felcsirkézik).



A támrendszer kialakítása

A telepítés évében a támrendszert lehetőleg meg kell építeni. Ha a teljes támrendszer megépítését valamilyen ok hátráltatja, legalább a karók leveréséről gondoskodni kell az intenzív hajtásnövekedés idejéig (június előtt). A támrendszer kialakítása termőhelyenként változó problémát jelent, mivel annak erőssége függ a terepviszonyoktól is. A huzaltámaszok anyagszükségletéről tájékoztatást az alábbi táblázat nyújt.

1. számú táblázat

Huzaltámasz anyagszükséglet 1 ha területen
(125 m hosszúság, 80 m szélesség)

 

Sortávolság

Megnevezés

100

130

150

180

200

250

300

 
 

centiméter

A sorok száma

80

62

53

44

40

32

27

 

Végoszlopok száma

160

124

106

88

80

64

52

 

Közbenső tartóoszlopok száma 10 m távolságig

960

744

636

528

480

384

340

 

Közbenső tartóoszlopok száma 15 m távolságig

640

492

424

352

320

256

212

 

3 sor huzal (2.5 mm átmérőjû), 1000 m-ben

30,3

25,0

20,1

16,7

15,2

12,1

10,0

 

3 sor huzal súlya (2.5 mm) kg

1152

808

704

635

576

400

352

 

Alsósor huzal (3.4 mm), 1000 m-ben

10,1

7,62

6,63

5,55

5,04

4,04

3,04

 

Végoszlopokhoz könyöktámasz (cövek, kő) db

160

131

100

88

80

61

50

 

Végoszlop kifeszítéshez (3.4 mm) huzal, m

480

372

318

264

240

192

159

 

Kampók végoszlopokra 3 sor huzalnál

480

372

318

264

240

192

159

 

Kampók végoszlopokra 4 sor huzalnál

640

496

424

352

320

256

200

 

Kampók tartóoszlopokra 4 sor huzalnál, 10 m távolságig

3846

2976

2544

2112

1920

1536

1152

 


Az ültetés folytatni 0 °C hőmérséklet alatt nem szabad. Az ültetést gyakran végzik lézerrel vezérelt, modern ültetőgépek. Kisebb táblákon a kézi ültetés hagyományos elvégzése is eredményes, amelyet a sorok pontos kialakítása miatt ültetőléc segítségével végeznek. Az ültetőgödörben szerves trágyát nem szükséges elhelyezni, amennyiben a termőföld jó minőségû. Sovány talajok esetében alkalmazhatók az úgynevezett aprótrágyák vagy zagyvalék trágyák, esetleg tőzeg. Az oltványok gyökere ne érintkezzen közvetlenül az esetlegesen használt trágyával. Az ültetés előtt az oltványok gyökérzetét sûrû habarcsba mártják, de hosszabb ideig nem áztatják. Az esetlegesen szükséges áztatásról előzetesen gondoskodnak. Legjobb a szélcsendes, borús időjárás, mivel a napfény az oltványok esetében néhány óra alatt száradást idézhet elő, ebben az esetben az oltványok takarásáról, árnyékolásról kell gondoskodni.

2. számú táblázat

A telepítést előkészítő munkák és költségei

Munkamûvelet

Mennyiség

Felhasznált

   

Anyag (Ft)

Segédüzem (Ft)

   

1 ha

Szervestrágya-szórás

50 t

100.000

16.000

Mûtrágyarakás

6 t

300.000

 

Mûtrágyaszállítás

50 km

 

15.000

Mûtrágyaszórás

6 t

 

5.000

Mélyszántás

   

30.000

Gyûrûs henger

   

5.000

*Szaporítóanyag

2860 db/ha

858.000

 

Szaporítóanyag-szállítás

100 km

 

10.000

Összesen

 

1.258.000

81.000

Mindösszesen

   

1.339.000

*Megjegyzés: 3,5 m × 1 m térállás esetén adódó oltványmennyiség (számított érték)



3. számú táblázat

A telepítés munkái és költségei

Munkamûvelet

Mennyiség

Felhasznált

   

Anyag (Ft)

Segédüzem (Ft)

   

1 ha

Barázda beruházás

1 ha

 

2.000

Simítózás 3x

3 ha

 

3.000

Tárcsa + fogas 2x

2 ha

 

10.000

Kombinátor

1 ha

 

6.000

Kitûzés, jelkarózás

2860

50.000

 

Gödörfúrás

2860

 

100.000

Árnyékoló trágya

17 t

30.000

 

Összesen

 

80.000

121.000

Mindösszesen

   

201.000



4. számú táblázat

Az ültetvény ápolási munkái és költségei az 1. évben

   

Felhasznált

   

Anyag (Ft)

Segédüzem (Ft)

   

1 ha

Karózás

2860 db

440.000

50.000

Kötözőanyag

 

15.000

 

Tárcsa + fogas 4×

   

32.000

Permetezés 8×

 

55.000

30.000

Öntözés 4×

   

25.000

Mûtrágyázás

2 q/ha

15.000

 

Törzsvédelem

(neccháló 2860)

150.000

 

Összesen

 

675.000

137.000

Mindösszesen

   

812.000



A telepítés költségeit a feltüntetett néhány táblázat mutatja be. A táblázatok egy hektár szőlőültetvény kalkulált költségeit tartalmazzák. Nem részletezik az esetleges teraszok kialakításának, a terület bekerítésének, valamint az utak és csatornák kiépítésének költségeit. A feltüntetett számok csupán irányadóak. Pontos kalkulációt készíteni kizárólag a helyi adottságok, sajátságos környezeti viszonyok ismeretével lehetséges.



Néhány fontos megjegyzés

Az oltványok visszavágása gyakran vitatott kérdés. A gyökereket 4-6 cm hosszúra vágjuk vissza, a vesszőket pedig 2-3 rügyre, azaz 3-5 cm-re kurtítjuk. Azért használjuk a kést, hogy még egyszer próbára tegyük az oltás helyét is. A rosszul összeforrt oltvány ugyanis közben eltörik, s az ültetvényben csak rosszul növekedő tőke lenne belőle. A gyökerek hosszúsága a fiatal szőlőtőkék növekedését alig befolyásolja. A hosszabb gyökérrel telepített szőlőoltványok ugyan valamivel hamarabb kihajtanak, mint azok, amelyeknek a gyökereit teljesen levágtuk. Ez a különbség azonban már az első év őszén kicsinek bizonyul, a második és harmadik évben pedig teljesen el is tûnik. Nem ajánlatos a gyökerek bekurtításának teljes elhagyása. Az ilyen oltványok az első évben jól növekednek, a harmadik évtől kezdődően azonban szemmel láthatóan visszamaradnak. Abból a célból, hogy az oltványok a telepítéskor ki ne száradjanak, vízzel vagy agyagpéppel töltött vödrökben szállítják azokat a telepítés helyére. Az ültető gödröket frissen kell kiásni és az oltványokat azonnal ki kell ültetni, nehogy kiszáradjon a föld körülöttük. Ősszel elegendő lehet az egyszeri öntözés, s még annak mértékével is vigyázni kell, hiszen az őszi, túlzott beöntözés káros is lehet, szemben azzal a ténnyel, hogy a tavaszi telepítés elképzelhetetlen többszöri öntözés nélkül, melyeknek számát és mértékét a mindenkori környezeti viszonyok határozzák meg.



Dr. Iváncsics József

Nyugat-Magyarországi Egyetem

Kertészeti Tanszék

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?