Tekintettel arra, hogy a tőzegek növényi tápanyagokban nagyon szegények, dúsításukról valamilyen módon gondoskodni kell. Ez lehetséges lassított hatású mûtrágyák bekeverésével, folyamatos tápoldatozással, vagy a kétféle módszer kombinálásával. Egyszerûbb módszer az ún. lassított hatású mûtrágyák használata. A kereskedelemben kapható, ilyen célra kifejlesztett tartós hatású vagy retardált mûtrágyákat 1 - 1,5 kg/m3 mennyiségben bekeverik a tőzegbe, és szükség szerint más mûtrágyákkal is kiegészítik. Kiegészítéshez elsősorban szuperfoszfát mûtrágyát használnak, mert a tőzeg a foszfort erősen megköti, ugyanakkor a palántáknak súlyukhoz képest nagy a foszforigénye. Ezért a lassított hatású mûtrágyákon kívül, további 2 - 4 kg/m3 szuperfoszfáttal is célszerû a földkeveréket kiegészíteni. A palántanevelésben jól bevált, és kereskedelemben is kapható lassított hatású mûtrágyák a következők:
Buviplant A / 20 : 10 : 15 /,
Plantosan 4D / 20 : 10 : 15 /,
Peat - Mix / 13 : 15 : 17 /,
PG - Mix / 14 : 16 : 18 :/,
Osmocote Plus Mini / 8 : 6 : 12 /
Technikailag sokkal nagyobb felkészültséget igényel a folyamatos tápoldatozás, amelyet elsősorban a tálcás palántanevelésnél használnak. Ennek során - napjában akár többször is - 1-3 mm, híg tápoldattal / 0,1 - 0,2 % / öntözik a növényeket a tûzdeléstől a kiültetésig. Ilyen célra a magas foszfortartalmú tápoldatozó mûtrágyák a jók, amelyek vízben gyorsan oldódnak és a növények számára könnyen felvehetőek. Ezek a következők:
Agrosol'O - 151 / 10 : 50 : 10 /,
Universol - sárga / 12 : 30 : 12 /,
Ferticare S / 15 : 30 : 15 /,
Poly-feed komplex Starter / 8 : 52 : 17 /,
Kristalon sárga / 13 : 40 : 13 /
A magvetőföldek esetében - a jobb csírázás érdekében - célszerû egészen alacsony tápanyagszintet tartani. A tápoldatot - a vízhez hasonlóan - a mindenkori fény- és hőviszonyoknak megfelelően adagoljuk. A növény fejlettsége és a tápkocka méretétől függően, napos időben 3 - 5 liter/m2, borús időben 1 - 3 liter/m2 mennyiséget adjunk. Esetleg napos időben a tápoldatot ne egyszerre, hanem két - három alkalomra megosztva juttassuk ki, szükség szerint vízzel is öntözzünk. Míg télen a tápoldatot töményebbre készítsük / 0,2% / - nem nyúlnak meg annyira a palánták, addig nyáron hígabb oldatot használjunk / 0,1% /. A palánták közül a paradicsom és a káposztafélék jobban tûrik a magasabb tápanyag koncentrációt, az uborka, a paprika és a saláta erre érzékenyebb.
A kombinált módszer azt jelenti, hogy a lassított hatású mûtrágyákból kevesebbet kevernek a tőzeghez, és a hiányzó tápanyagokat tápoldat formájában adják. Főleg a tenyészidő végén adnak több tápoldatot, amikor a palánták tápanyagigénye jelentősen megnő.
A savanyú vagy ún. rostos tőzegek esetében, mindig meszet is keverjünk a tápkockaföldhöz. Ez lehetőleg apró szemcséjû / 1 - 2 mm / égetett mész vagy mészkőpor legyen, amelyből 2 - 3 kg/m3 is adható attól függően, hogy mennyi a tőzeg kémhatása.
Amennyiben a vetőmag nem volt a kiszerelést megelőzően csávázva, érdemes a magfelületen előforduló betegségek miatt nátriumhidroxiddal kezelni. A csávázott magot a növényvédő szer jobb hatásfoka érdekében nem tanácsoljuk előáztatni, még akkor sem, ha azzal esetleg a kelést néhány nappal meggyorsítjuk.
A keléshez szükséges hőmérsékletet növényfajonként nagymértékben változik. Gazdasági és a növény ökológiai igényeit is figyelembe véve csírázáskor a következő értékek tartására törekedjünk: paradicsomnál 25 - 28 oC, paprikánál 28 - 30 oC, uborkánál (dinnyénél) 26 - 28 oC, fejes salátánál 12 - 15 oC, káposztaféléknél 16 - 20 oC, tojásgyümölcsnél 28 - 30 oC. Nemcsak azért fontos a javasolt értékek betartása, mert így rövidebb idő alatt kel ki a mag, de azért is, mert a gyorsabb, lendületesebb csírázás következtében kisebb a valószínûsége a kelés alatti betegségek fellépésének.
A túl sûrû vetéssel lehet helymegtakarítást elérni, de számolni kell azzal, hogy az így egymást árnyékoló növények, a tûzdelést követően is, gyengébb minőségûek lesznek, esetenként a rügydifferenciálódás sem fog a kívánt mértékben végbemenni. A megnyúlt növények teljesítőképessége és betegség-ellenállósága lényegesen gyengébb, mint a zömök, rövidebb, de vastagabb szárú palántáké. Tûzdelésig 2-3 000 növény/m2 nevelhető fel biztonsággal, tûzdeléshez a fenti szempontokat figyelembe véve, a salátához és a káposztafélékhez 4x4-es, a paprikához, tojásgyümölcshöz és a paradicsomhoz 6x6-8x8-as, a tökhöz, a dinnyékhez és az uborkához 8x8-10x10-es tápkockákat használjunk. Szálas palánták esetében, a jó minőség érdekében, 1 000- 1 200 növénynél többet négyzetméterenként ne próbáljunk felnevelni.
Tûzdeléskor mindig nagyon nedves, lehetőleg sáros közeget használjunk, ebből a növényeket kivéve kevesebb gyökér fog leszakadni, és ha a tápkocka is sárszerûen nedves, kevesebb gyökér fog a tûzdelésnél eltörni.
A palánták öntözésére soha ne használjunk hideg vizet, törekedjünk arra, hogy a víz hőmérséklete olyan legyen, mint a palántanevelő léghőmérséklete. A túl meleg víz sem jó, ha ilyenből készítünk tápoldatot, egyes tápelemek (pl. nitrogén), gázosodhatnak, ami gyökér és levélperzseléshez vezethet.
Az optimálisnak tartott léghőmérsékletnél nagyobb meleg hatására, lehet hogy látszólag gyorsabb növekedés érhető el, de az ilyen túlhajtott növények a kiültetés után visszaesnek, lebetegszenek.
Nagyon fontos az ültetés előtti palánta szétrakás, amit különösen a paradicsom és az uborka termesztők figyelmébe ajánlunk, a fényviszonyoktól függően négyzetméterenként 18 - 20 növénynél több a kiültetés előtti héten ne legyen. A szétrakást, ha győzzük kézi munkával, akkor több alkalommal is elvégezhetjük - ezzel fûtési költséget takaríthatunk meg - szabályként fogadjuk el, hogy akkor esedékes mindig a szétrakás, ha a palánták levelei összeérnek.
Amennyiben korábban készülnének el a palánták a kívánatosnál, pl. nagy hideg miatt még nem lehet ültetni, a víz megvonásával lassíthatjuk a növekedést, azonban a tápkockák erős kiszárításával olyan stresszhatást is elérhetünk, amely megzavarja vagy leállítja a virágok differenciálódását.
Bp. 2002. december 27. Terbe István
Címlapkép: Getty Images
