A VM részéről a rendezvény résztvevőit Dr. Feldman Zsolt helyettes államtitkár köszöntötte. Elmondta, az állattenyésztés számos kihívással, nehézséggel küzd napjainkban, s folyamatos problémamegoldást igényel a minisztérium részéről is. Olyan érzékeny ágazat, mely tőkeigénye, munkaerőigénye, piaci folyamatai révén nagyon komplex tudást igényel annak menedzselésekor.
A takarmányozás kiemelt kérdésköre az állattenyésztésnek, hiszen a költségek 50–70%-át teszi ki. Ezért ennek megfelelő mélységű ismerete nélkül nagyon könnyen veszteségbe fordulhat a tevékenység, és az azt végző vállalkozás. Fontos kiemelni, hogy az állati termékek felvásárlása európai árszintek mentén történik. A takarmányozásra kerülő gabonák, fehérje- és olajos növények, pedig világpiaci árakon érhetőek el a magyar állattartók számára. A fő kérdés, a kettő közé „beszorulva” milyen lehetőségek kínálkoznak az önköltségek csökkentésére, az előállított termékek minőségének megőrzése mellett. Másrészről, az állattenyésztés kb. 5,4 millió tonna gabonát használ fel Magyarországon. A hazai növénytermesztőknek biztos, helybeli piacot jelent. Nincsenek kiszolgáltatva az exportpiacok hullámzásának. A konferencia célja, hogy a biodízel- és bioetanol-gyártás melléktermékeiként piacra kerülő takarmány-alapanyagok biológiai, gazdasági, piaci felhasználásának területeit feltárja. A szakmai eredményeket eljuttassa az állattenyésztő gazdák részére. Miután egész Európa fehérjehiányban szenved – a támogatások is fókuszálnak a fehérjenövények termesztésére a következő ciklusban – érdemes feltárni azokat a forrásokat, amikkel a fehérje-kiszolgáltatottságunkat csökkenthetjük.
Győrffy Balázs, a NAK elnöke szerint nagyon gyakran feltett kérdés, mit termeljünk a rendelkezésünkre álló szántóterületeken? Az élelmiszer-előállítás a kizárólagos jó megoldás, vagy más típusú felhasználás mellett sem okozunk kárt az élelmiszertermelésnek?!
A melléktermékek felhasználása teszi lehetővé, hogy mindkét út pozitív hatással bírhat az élelmiszergyártás szempontjából. Tudunk úgy energetikai felhasználást generálni, hogy a takarmányozási célú felhasználást sem hozzuk hátrányos helyzetbe! A melléktermékek felhasználásának óriási lökést adott az elmúlt időszakban a gabona- és a fehérjenövények árának emelkedése. Helyettesítő termékeket kellett találni a költségek csökkentésére. Alapvető kérdés ezeknek a melléktermékeknek az ára, mivel ez nem az előállításuk költségéhez kapcsolódik, hanem a szójadara világpiaci árához, s ez behatárolja felhasználhatóságukat. A másik korlát az új iránti bizalmatlanság. Az ilyen szakmai konferenciáknak azért van nagy jelentőségük, hogy ezt a bizalmatlanságot csökkentsék, eloszlassák. A felhasználhatóság szempontjából fontos a stabil minőség és a folyamatos ellátás, amit a gyártócégeknek kell megteremteniük.
A szakmai előadások sorát Dr. Mézes Miklós egyetemi tanár (SZIE) nyitotta meg „A bioetanol-gyártás melléktermékei, mint alternatív fehérjeforrások” címmel. Saját számításai szerint, amennyiben a bioetanol-gyártás során a mellékterméket nem hasznosítják takarmányozási célra, az energiamérlege jó esetben egy. Vagyis, annyi energiát nyerünk a bioetanolból, mint amennyi annak előállításához szükséges. A melléktermék(ek) takarmányozási célú felhasználása esetén az energiamérleg már pozitív, így igazolva a termőterületek ilyen célú hasznosítását. A melléktermékek nagy mennyiségben termelődnek (1 tonna kukoricából 315–330 kg melléktermék keletkezik), elégetésük, vagy egyéb módon történő megsemmisítésük óriási kár lenne. Gazdasági állataink takarmányozására felhasználhatók, csökkentik a takarmányozási költségeket, bár pl. a DDGS árát a chicagói tőzsdén a mindenkori szója árához igazítják. A DDGS fehérjetartalma – az előállítás technológiájától függően – 23–29%. A nyerszsírtartalma 3–12%, attól függően, hogy az olajtartalmat a feldolgozás elején külön kinyerik (kukoricacsíra-olaj), vagy sem. Szójadara kiváltási egyenértéke: 0,4–0,5. Az emészthetőség szempontjából az energiája jó, fehérjetartalmának biológiai értéke közepes, de aminosav-kiegészítés mellett etethető monogasztrikus állatokkal is.
Rosttartalmának emészthetőségét enzimkiegészítéssel (pl. xilanáz, glükanáz) lehet javítani. Magas foszfortartalma miatt, a kalcium-foszfor arány beállítására ügyelni kell, és a magas kéntartalmáról sem szabad megfeledkezni. Kukorica melléktermékként a mikotoxin-tartalmuk kiemelt figyelmet érdemel! A kiindulási alapanyag toxintartalmához viszonyítva a melléktermékben háromszoros toxinértékeket találunk. Az EU miktoxin-direktíváját 2012-ben felülbírálta, ez alapján minden takarmány-alapanyag aflatoxin B1 határértéke maximum 20 mikrogramm/kg, 88% száraz anyagra számolva. Az előadó állatfajonként tett javaslatot a receptúrákba való bekeverési százalékáról.
A CGF szarvasmarha, sertés, baromfi számára jelenthet takarmány-alapanyagot. Tejelő állománnyal 25–30%-ban etethető, mivel bendőbeli lebonthatósága nagy, így a receptúra készítése során ügyelni kell a bypass fehérje hányad optimális beállítására. Rostja jól emészthető, a tejzsírtartalmat akár 0,3–0,5%-kal emelheti. Foszfortartalma magas (1%), ezért általában kalcium-kiegészítésre is szükség van etetésekor. Sertések az íz hatására érzékenyek, ezért malacok, hízók 5–10%, kocák esetében 15–20%-ig lehet bekeverni. Tojótyúkok tápjába szintén max. 10%-ban keverhető.
Dr. Fébel Hedvig egyetemi magántanár (Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet, Herceghalom) a biodízelgyártás során keletkező melléktermékek takarmányozási felhasználhatóságáról tartott előadást, azok élettani hatásait és korlátaikat kiemelve. A kiindulási növény lehet szója, napraforgó és repce, ez országonként változik. Magyarországon főleg repce a biodízelgyártás alapanyaga. A préselés során kb. 62–70 kg repcepogácsa keletkezik 100 kg repcemagból. Az olajpogácsából további zsírt (olajtartalmat) extrahálni lehet, így extrahált repcedarát kapunk. A nyersolaj (30–38 kg) észterképzési folyamat során válik felhasználhatóvá (biodízel 28–36 kg) dízel üzemű motorokban. A glicerin (3–4 kg) ennek a folyamatnak a mellékterméke. A feldolgozás során a repcemag fehérjetartalma koncentrálódik, így alkalmas lehet szójadara kiváltására, de a szója fehérjetartalmát nem éri el. A repcetermékekben a lizin- és a kéntartalmú aminosavak aránya valamint a zsírtartalom kedvezőbb, mint a szójában.
A nyersrosttartalom azonban magas (pogácsa: 9–11%, extrahált repce: 11–13%), ami korlátozza felhasználhatóságát az egyes állatfajokban. Ez a hasznosítható energiatartalmát is kedvezőtlenebbé teszi a szójához képest, főleg monogasztrikusokban. Ki kell emelni a repce antinutritív anyagait. A szója esetében ezek a vegyületek hőkezeléssel eliminálhatóak, a repcénél ez nem teljes körű. A repcében a mustárolaj-glikozidokat csak részben tudjuk inaktiválni hőkezeléssel, a többi antinutritiv anyagot (erukasav, csersav, szinapin és fitinsav) egyáltalán nem. A növénynemesítéssel ma már rendelkezésünkre állnak olyan repcefajták, amelyek károsanyag-tartalma minimális. Ki kell emelni, hogy 8% repcepogácsát fogyasztó sertéseknél megnőtt a máj és a pajzsmirigy tömege. Testtömeg-gyarapodásban, húsminőségben ez nem jelentett hátrányt, de felhívta a figyelmet, a repce tartós etetése esetén golyvaképző hatású. A tejelő tehenek és hízómarhák takarmányába 15–20%-ban bekeverhető, de minden 1 kg repcedara etetésekor 500 milligrammal meg kell emelni a bevitt jód szintjét, kocák esetében 1 mg-mal. A barna héjú tojást tojó tyúkfajtákban egy mutáció miatt az állomány kb. 10%-a képtelen átalakítani a repcepogácsa szinapinját, így etetését jobb elkerülni. Más baromfiak receptúráiba 5–8%-ban bekeverhető, kivételt képeznek az indítótápok. A glicerin felhasználása energiahiány esetén javasolható, tejelő tehénnel akár 1 kg/tehén/nap adagban is etethető, de a rostemésztést csökkentheti a bendőben. Metanoltartalma nem lehet 0,2%-nál nagyobb (takarmánykeverékben a toxikus szint 150 mg/kg) és gondolni kell a magas nátriumtartalmára (0,6–2,6%). Sertés- és brojlertakarmányokhoz 5%-ig adagolhatunk glicerint.
Mezei Dávid az Európai Parlament szakértője, a bioüzemanyagok EU-szabályozásáról, illetve annak tervezett változásairól számolt be. Az unióban fontos viták folynak a témában. Ma még a 2007-es Irányelv van érvényben, mely szerint 2020-ig 20%-kal kell csökkenteni az energiafelhasználást és az üvegházgázok kibocsátását. Ezzel párhuzamosan a megújuló energiaforrások aránya el fogja érni a 20%-ot, a bioüzemanyagok felhasználása pedig a 10%-ot a közlekedés energiaigényében. A bizottság érzékelve a környezetvédelmi, élelmiszer-előállítási és takarmányozási vitákat a bioüzemanyagokról, főleg azok élelmiszerárak növekedésére gyakorolt hatásáról, 2012-ben új elképzelésekkel állt elő. Ez 180 fokos fordulatnak is tekinthető! Az új szabályozás szerint a hagyományos bioüzemanyagok aránya max. 5%-ot érhet el, a maradék 5%-ot pedig fejlett bioüzemanyagokkal (pl. mezőgazdasági melléktermékekből, cellulózból, algákból stb. előállított) kell(ene) feltölteni. Mivel a tagállamok itt 2–4 szeres szorzót is alkalmazhatnak, valójában az 5% helyett ez csak 1,5–2,0%-ot fog jelenteni. Az előterjesztés nem tartalmaz 2020 utánra célszámot, ami a tervezett befektetéseket, beruházásokat teljesen elbizonytalanította Európa-szerte.
A bioüzemanyagok gyártásának hatása a földhasználatra és a takarmánypiacra Magyarországon címmel Garay Róbert, az Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársa tartott előadást. Az eredeti EU Irányelvek alapján Magyarország számára is kötelező a 10%-os megújuló energiahányad elérése a közlekedésben. Ehhez az ütemtervhez, ha a saját előállításhoz ragaszkodunk, 2020-ban 1,55 millió tonna kukoricát és 500 ezer tonna repcét kell termelni üzemanyag-felhasználás céljából. A földterület igénye kb. 500 ezer hektár. Ma úgy kalkulálnak, hogy a 2020-ban előállításra kerülő melléktermékek az országban felhasználhatók lesznek, de természetesen a jövőbeli állatlétszámokat ma még csak becsülni tudjuk. Kockázatot hordoz a terméseredmények nagyfokú ingadozása egyik évről a másikra. Földhasználat szempontjából a kukorica vetésterülete stabilitást mutat az elmúlt években, a monokultúrás termesztés ellenzőit ez megnyugtathatja. A bioüzemanyag-szükséglet kielégítéséhez a földhasználat változtatására nem lesz szükség a kukorica esetében. A repce vetésterülete nagymértékben nőtt az utóbbi 5 évben, ennek oka, a jó jövedelmezőség mellett, hogy a repce vette át a kieső cukorrépa, konzervipari növények helyét a vetésforgókban. További jelentős növelésével nem lehet számolni, mivel érzékeny növény, egyes termőhelyeken már az elmúlt években is jelentős volt a téli kipusztulása, és más agrotechnikai korlátok miatt. A terményárakat nem tudjuk befolyásolni, azok a világpiacon dőlnek el. Egy orosz exportstop nagyobb hatást gyakorol az árakra, mint a betakarított termés mennyisége a közép-európai régióban. A búza és a kukorica világpiaci árát az Európai Bizottság számításai szerint a közösség bioüzemanyag politikája 2020-ig mindössze 0,7%-kal, illetve 1,0%-kal emelné meg. Kijelenthető, az európai etanolgyártás nem fogja befolyásolni jelentősen a gabonák világpiaci árát, annál is inkább, mivel az európai etanolgyártás nem meghatározó a világban (USA és Brazília a két vezető gyártó).
A biodízelgyártásban az EU sokkal nagyobb részesedéssel bír a világ termeléséből és jóval nagyobb az importfüggése, mint az etanol esetében, ezért a közösség politikájának a világpiaci árakra és a földhasználatra is nagyobb a hatása.
A délutáni szakmai szekciót Jakab István az Országgyűlés alelnöke nyitotta meg. A tudomány képviselői délelőtt megmutatták, hol tartunk ma ebben a témában. A gyakorlat szeretné érdemben használni a tudományos eredményeket. Figyelembe kell venni a javaslataikat, szükség van az egzakt vizsgálati eredményekre, a döntéseket ezek alapján kell meghozni. A növénytermesztés vonatkozásában nem a bioüzemanyagok előállítására bevont területeket kell növelni, hanem a hozamokat kell fokozni, mint azt Glattferder Béla EU-parlamenti képviselő is megfogalmazta az illetékes bizottságban. A tudomány és a gyakorlat által megfogalmazott javaslatokkal tud aztán a jogalkotó a törvények kidolgozása során dolgozni.
A két nagy gyártó részéről Reng Zoltán vezérigazgató és Árendás Edit gabonakereskedő (Pannónia Ethanol Zrt.), illetve Szabó Attila takarmány-értékesítési menedzser (Hungrana Kft.) mutatta be tevékenységüket, az általuk előállított termékeket. A takarmánygyártók részéről Dr. Fábián János (Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.) és Dr. Koppány György (Vitafort Zrt.) mondták el tapasztalataikat a bioüzemanyagok gyártása során keletkező melléktermékekről. A termelői oldalról Dr. Kiss György (Borotai Sertéshús Zrt.) a sertés, Dr. Gergácz Zoltán (Agárdi Farm Kft.) tejelő tehén és Dr. Gyenis József (PÁ-TAK Kft.) a baromfi takarmányozásban való felhasználhatóságukról tartott előadást.
-an-
