A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal egyetlen hatóságként felel a teljes élelmiszerláncért, így a talajvédelemtől az élelmiszer- és takarmánybiztonság, illetve a növényvédelem is a feladataik sorába tartozik. Magyarországon a NÉBIH NTAI a kijelölt nemzeti hatóság a növényvédő szerek engedélyezését tekintve, a növényvédő szerek forgalomba hozatali és felhasználási engedély-okiratainak kiállítása itt történik. A korábbi időszakban (2011-ig) a növényvédő szer forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló szabályozás (91/414/EGK irányelv) értelmében a hatóanyag-engedélyezés uniós szinten, a készítményengedélyezés pedig kizárólag tagállami hatáskörben volt. A '90-es évek elejétől 2009-ig tartó Európai Uniós növényvédő szer hatóanyag-felülvizsgálati program során, a korábban az EU területén forgalomban lévő közel ezer hatóanyag 70%-a került visszavonásra, tekintettel arra, hogy a 91/414 irányelv előírásai szerint nem biztosítható a biztonságos felhasználásuk. Alapvetően szűkült tehát a rendelkezésre álló növényvédelmi technológia.

A korábban érvényben lévő szabályozás, a 91/414/EGK irányelv I. melléklete – az ún. pozitív lista – tartalmazta az unióban engedélyezhető növényvédő szer hatóanyagok jegyzékét, mely az új szabályozás a 1107/2009/EU-rendelet hatályba lépésével átkerült az 540/2011/EU rendeletbe, mely tekintve, hogy rendeletről van szó, közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban. Az új szabályozás szerint a növényvédő szerek engedélyezése a hármas zónarendszeren alapszik: északi, középső és déli zóna. Hazánk a középső zónában található, 12 másik tagállammal együtt igen széles agro-ökológiai sajátságokkal rendelkező területeket foglalva magába. Egy-egy növényvédő szer engedélyezése az adott zónán belül a kérelmező által kijelölt referens tagállam bevonásával történik: a dokumentáció benyújtását követően a referens tagállam fogja engedélyezni a növényvédő szert azt követően, hogy az értékelést elvégzi. A nemzeti hatóság a kölcsönös elismerés rendszerén belül a zóna referens tagállama által kiadott engedélyt átveszi – adott esetben bizonyos korlátozásokkal élve – és tagállami engedélyt ad ki – ezt 120 napon belül meg kell tennie.

A neonikotinoid szabályozás előzményeiről elmondható, hogy az elmúlt években több európai országban méhpusztulások jelentkeztek, amelynek a hátterében a neonikotinoid hatóanyagú (tiametoxám, klotianidin, imidakloprid) csávázószerekkel kezelt vetőmagok pneumatikus géppel történő kijuttatása során keletkező porelsodródás gyanúja merült fel. Ennek következtében kezdett el gondolkodni a bizottság bizonyos megoldásokon, melynek eredményeképp elfogadták a 2010/21/EU-irányelvet, mely kockázatcsökkentő intézkedéseket tartalmazott, amely a vetőmagkezelés, -használat és -címkézés követelményeit határozta meg és írta elő. A korszerű vetőmagkezelés jól tapadó technológiát ír elő – vagyis ne dörzsölődjön le vetés közben a csávázószer por alakjában a vetőmagról. A kezelt vetőmag használata kapcsán előírásra került, hogy a vetéshez megfelelő berendezés szükséges, mely biztosítja a nagyfokú talajba juttatást, továbbá a por levegőbe jutásának minimalizálását pedig deflektor (gyakorlatilag egy csővezeték, amely a pneumatikus vetőgépekből kijövő port levezeti a talaj barázdáiba) felszerelésével kell biztosítani. A címkézési követelmények pedig előírják, hogy a kezelt vetőmag címkéjén fel kell tüntetni, hogy a vetőmagot mely hatóanyaggal kezelték, és meg kell nevezni a mézelő méhek védelmére előírt kockázatcsökkentő intézkedéseket. Ezt a 2010/21-es uniós irányelvet Magyarország is támogatta.

Az Európai Bizottság 2012 márciusában felkérte az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot, az EFSA-t, hogy vizsgálja meg a három kritikus neonikotinoid (tiametoxám, klotianidin, imidakloprid) hatóanyag méhekre gyakorolt hatásainak kockázatát.

Az 2013. január 16-án közzétett jelentésben az EFSA a kérdéses hatóanyagokat egyes felhasználásokban kockázatosnak minősítette a mézelő méhekre vonatkozóan. Az értékelés során az EFSA új – hivatalosan akkor még nem kiadott – kockázatértékelési útmutatóját alkalmazták, amely a mézelő méh mellett a poszméhekre és az egyéb nem családos méhekre is figyelemmel volt. Ugyanakkor a jelentés arra hívta fel a figyelmet, hogy a feltárt kockázat kizárásához további olyan vizsgálatok (pl. szabadföldi kísérletek) szükségesek, amelyeket eddig nem írt elő az engedélyezési adatkövetelmény rendszere.

A bizottság, az EFSA jelentése alapján, 2013 februárjában elkészítette rendelettervezetét a 3 neonikotinoid hatóanyag szigorítására, ezt azonban a tagállamok egy része a rendelkezésre álló bizonyítékokhoz képest aránytalanul súlyos döntésnek ítélte, és ezért azt több próbálkozás után sem sikerült minősített többséggel megszavaztatni.

Mivel a minősített többség az elutasításhoz sem volt meg, a bizottság 2013. május 24-én saját hatáskörben kibocsátotta a 485/2013/EU végrehajtási rendeletét, mely szerint az imidakloprid, klotianidin és tiametoxám hatóanyagok jóváhagyási feltételei módosulnak.

A tárgyalások során Magyarország a kezdetektől ellenezte az EU-s rendeletet, mert szakmai alapon aránytalannak tartotta az EFSA értékeléséhez mérten a tervezett korlátozó intézkedéseket. A méhpusztulások kivizsgálásainak hazai tapasztalatai, és a hazai monitoring vizsgálatok eredményei sem igazoltak, a neonikotinoid hatóanyagokat tartalmazó csávázószerek felhasználásából eredő bizonyított méhpusztulást, vagy egyéb, a méhcsaládok életét befolyásoló káros hatást. Minden esetben, ahol növényvédő szer okozta a méhpusztulást, ott szabálytalan állománykezelésre volt visszavezethető a mérgezés. Ugyanakkor Magyarországon két év alatt egymillióról közel 1,2 millióra nőtt a méhcsaládok száma, ami önmagáért beszél. Példátlanul magas a méhsűrűség hazánkban, a 11 méhcsalád/km2 szám Európában a legnagyobb, és ez fokozott méhegészségügyi kockázatot jelent. Az évenkénti 150–200 ezerre tehető méhcsaládot érintő méhpusztulás mindössze 4–6%-a hozható összefüggésbe valamilyen növényvédő szeres kezeléssel, elsősorban a helytelen növényvédelmi technológia következtében, többsége méhegészségügyi problémára vezethető vissza.

A 485/2013-as EU-s rendeletben teljesülnek azok a szabályok, amelyek a repcére is vonatkoznak. Ez egy rendelet, tehát közvetlenül kell alkalmazniuk a tagállamoknak, mozgástér nélkül. Az intézkedések három csoportba sorolhatók: a hatóanyagok jóváhagyási feltételei változnak (korlátozottabb lett), a kezelt vetőmag forgalmazására és felhasználására vonatkozóan is korlátozást vezettek be, és a szakképesítési követelmények szerint csak a hivatásos felhasználók használhatják fel ezeket a hatóanyag-tartalmú növényvédő szereket. A jóváhagyási feltételekben szerepel, hogy a korlátozás a méhekre attraktív kultúrákra vonatkozik (a bizottság a rendelet mellékletében felsorolja), s a repce természetesen ezek közé tartozik. Minden felhasználási formát (talajfertőtlenítés, granulátumként, csávázószerként, permetezőszerként való alkalmazás) tilt a rendelet, ugyanakkor kivételeket is meghatároz, pl. a zárt termesztőberendezésben történő alkalmazást.

A virágzás utáni permetezésben való felhasználás, illetve az őszi kalászos gabonákban a talajkezelések, valamint csávázószerként történő használat továbbra is megmarad, mint lehetőség, de méhekre nem attraktív kultúrákra – ezek általában azok a növények, ahol a betakarítás még virágzás előtt történik – (káposztafélék, egyes gyökérzöldségek) sem vonatkozik majd a korlátozás.

Az egyeztetések elhúzódása miatt az idei repcevetést már nem fogja érinteni a rendelet. Az ezeket a hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek (legyen az csávázószer, permetezőszer vagy talajgranulátum) engedélyokiratait 2013. szeptember 30-ig módosítani vagy visszavonni szükséges. A módosító vagy visszavonó határozatokban türelmi időszak állapítható meg, amely legkésőbb 2013. november 30-án lejár. Tehát eddig az időpontig a készítmények a jelenleg érvényes okirat előírásai szerint használhatók fel. A határidő a kezelt vetőmagok forgalmazására és felhasználására vonatkozóan ebből következően december elseje.

-Keresztes-