Kiss Lászlóék a Bajától mintegy húsz km-nyi távolságban fekvő Rém településen gazdálkodnak, ahova az édesapa még 1982-ben költözött Tompáról. Az apa az akkori termelőszövetkezetben kezdett dolgozni, majd '90-ben azon a közel 25 ha területen kezdett el önállóan gazdálkodni, amelyet a nagyapa kivett a téesz-ből. Az idő tájt egy 550-es MTZ, meg a hozzávaló pár munkagép jelentette a gépparkját. Időközben a téesz felbomlott három részre, és Kiss gazdáék a Rémi Mezőgazdasági Szolgáltató Bt. keretein belül hat fővel a mezőgazdasági szolgáltatás feladatait vállalták.
Tevékenységeik sorában szerepelt többek között a szalmabálázás a Rémi Baromfi Kft. részére, de aratási munkákat is végeztek a környékbeli cégeknek, illetve kisebb területen gazdálkodóknak. A kétezres évek elején az apa kivette a saját részét a vállalkozásból, és önálló formában kezdtek dolgozni. A nagyapa nevére kihozott földek addigra már gyarapodtak, a vásárolt és bérelt terület jó 200 ha-ra növekedett gazdaságot jelentett.
Ettől fogva kezdtek bele a komoly fejlesztésekbe és a gépesítésbe – a saját maguk földjein kívül a szolgáltatást is végezték továbbra is. A családi gazdaságban három generáció vágott bele az önálló munkába, a két nagyszülő és a két szülő mellett László és nővére is az agráriumot választotta hivatásául. A legifjabbak fiatal gazdaként egyéni vállalkozók, és a családtagokon kívül még két foglalkoztatottnak is ad munkát a családi gazdaság. Az édesapa géplakatos, esztergályos, és aranykalászos gazda. Az ifjú László mezőgazdasági gépésznek tanult Jánoshalmán, 2008-tól pedig a Gödöllői Szent István Egyetemre jár – ebben a tanévben diplomázik Gazdasági és vidékfejlesztési mérnök szakon. Emellett idén levelező tagozaton elkezdte a gépészmérnöki képzést is. A nővére az érettségijét követően Arany kalászos gazda tanfolyamot végzett.
A gazdaságban bő 80 ha kukorica, 30–40 ha napraforgó az évenkénti vetemény, a fennmaradó területet árpa, búza, tritikálé foglalja el, s kisebb felületen, 3–4 ha-on zab, és lucerna is helyet kap. A földterület változó minőségű,15–30 AK értékű. Gépparkjukban három New Holland traktor (T7040-es 180 LE-s, T6080-as 155 LE-s, T5050-es 100 LE-s) alkotja az erőgépek sorát, amelyek mindegyikét újonnan vásárolták – a T7040-es hatéves gép, a másik kettő mindössze két éve került a gazdaságba. Itt jegyezzük meg, hogy mindhárom erőgépet önállóan, hitel igénybevételével, de géptámogatás és kamattámogatás nélkül vásárolták. Persze nagy segítség lett volna, ha van lehetőség pályázni géptámogatásra, de a traktorokra éppen szükség volt, hiszen a nagyobb, 20–25 ha-os földterületek mellett sok kicsi terület is van. Mivel akkor egész évben arról volt szó, hogy nem lesz géptámogatás, augusztusban elhozták a New Hollandokat – szeptemberben pedig megjelent a pályázati kiírás… A munkagépek széles palettáját egy Vaderstad rövidtárcsa, három Kühne Rábawerk eke, egy Omikron 4,4 m-es kombinátor, három 8 tonnás és egy 16 tonnás pótkocsi, Monosem vetőgép, Monosem kultivátor, Smokey és Tornádó műtrágyaszóró, Berthoud permetezőgép, 6200-as IH gabonavetőgép, Claas Tucano 440-es kombájn teszik ki.
A családi gazdálkodás mellett szolgáltatást is végeznek: aratást mintegy 200 ha területen, emellett kisebb, 50 ha-os földeken segítenek be az aktuális munkákkal. De a szomszéd településre is mennek bérbe aratni: a Febagro Zrt. számára évről évre végzik a betakarítás munkáit. Megbízható, korrekt partneri együttműködés van a tulajdonos és a bérmunkát végző között – számíthatnak egymásra, (ez a mai világban sajnos nem túl gyakran mondható el).
László egyébként beszélgetésünk idején éppen az Axiál Kft.-nél vesz részt gyakorlaton, és aktuálisan segít is a neves gépforgalmazó és szervizelő cégnél. Korábban is jár diákként nyári munkára hozzájuk, most pedig a féléves gyakorlatát tölti az Axiálnál. Többféle munkában is része van – ha éppen a műhelybe kell menni használt gépet felújítani, akkor ott dolgozik, ha traktorozni kell, akkor azt végzi. Leginkább a használt gépekkel kapcsolatos feladatokat kedveli, mert ott mindig újabb hibákkal találkozik, és ennél jobb szerelési tapasztalatot nem is szerezhetne. Az új gépek más szempontból jelentenek hasznos ismeretet, de ott a szerelés munkáit mindössze a lámpák és a korlátok felrakása jelenti.
S ahogy egy vállalkozás életében mindig adódnak komoly döntéshelyzetek, most náluk is fejtörést okoz, miként találjanak megoldást az aktuálisan felmerült problémára. Egy 80 ha-os bérelt területet „elvittek” tőlük, s a művelendő terület csökkenése miatt sokan maradtak a jelenlegi felület munkáira. Összességében egyébként 80 hektár esett ki a művelt földterületből, a gépparkot pedig nem a mostani 150 hektárra állították be.
Apja annak idején úgy hívta két alkalmazottját a céghez, hogy biztos munkahelyet tervezett a számukra. S bár most nehézséget jelent a vállalkozásnak ez a helyzet, egyik munkatársuktól sem akarnak megválni. Ritka ma az emberséges magatartás ilyen nehéz szituációban, de hogy is lehetne jól dönteni, amikor az egyik munkatársuknak kicsi gyermek van, másikójukat pedig éppen maguk hívták a céghez. Abban maradtak hát, hogy mindent megpróbálnak annak érdekében, hogy átvészeljék ezt az időszakot. S ha nagyon nem megy, akkor maga László próbál meg magának olyan munkát keresni, amellyel anyagilag tehermentesítheti a közös munkahelyet. Most megpályázott állami földeket Felsőszentivánon, de azt még nem tudja, milyen eredménnyel.
Az állattartás irányába próbál meg nagyobbat lépni – régi elképzelése valósulhat meg, ha nagyobbat lép ebben az ágazatban is. Még az érettségit követően, amikor Jánoshalmára került a technikumba, megtakarított pénzéből marhát akart tartani, hízlalni. Édesapja viszont úgy vélte, ez nem a legszerencsésebb irány a számára, hiszen a nagyapa házánál készen, de üresen állt egy száz férőhelyes hízlalda, ahol mindössze egy-két deszkát rendbe kellett tenni. A battériás rendszerű épületben bent volt a vezetékes víz és az önetetők – tehát csak bele kellett tenni a malacot meg a tápot. Hallgatott a bölcs apai tanácsra, és jól is tette, hiszen a marhát legalább egy évig kell hízlalni, a disznó pedig – ha valaki jól csinálja – négy hónap alatt eléri a vágósúlyt. Attól fogva mindig volt valamennyi disznaja, jelenleg közel hetven hízót és négy anyakocát gondoz. Emellett közel hatvan birkája is van, azokat a ház mögötti háromhektáros területen legeltetik. Az értékesítést a szomszéd településen működő Pannon Sertés Zrt.-n keresztül bonyolítják, az ő nagy sertéstelepük törzsállományából szerzik be az anyakocákat és a szaporító anyagot, illetve rajtuk, mint integrátorokon keresztül bocsátják áruba a hízókat.
A most beadott felsőszentiváni állami földekre szóló pályázatában is bevállalta a maximumot, oda havi átlag létszámban háromszázötven hízót tervez. A pályázatában ezen kívül szerepel ötven-hatvan szarvasmarha tartására vonatkozó szándék, és egy tízhektáros kertészet is fűszerpaprika meg csemegekukorica növényekkel, amelyek ma népszerűek arrafelé. De két lipicai ló beszerzésén is spekulál, s ha sikeres lesz a pályázata, akkor még két embernek is tud majd munkalehetőséget biztosítani. Ennyi áldozat kell – mondja – ha már a terület megvan.
A maximumot igyekezett bevállalni, de reálisan. Korábban (tavalyelőtt) is adott már be pályázatot, de tanult belőle: akkor nem vállalt semmi különlegeset, és nem is nyert. Azóta sokkal felkészültebben vágott neki, tájékozódott a nyertestől a díjazott szempontokat illetően, és tanult, tapasztalt belőle.
Ifjú ember létére tudatosan tervez: ha meglesznek az állami területek, akkor az egy húszéves bérleti időszakot jelent, de legalább tíz évre gondolkodik előre. A tervezésben csak az édesapja tanácsaira hallgat, ő az egyetlen, akivel mindent meg tud beszélni – legyen az családi dolgokat, avagy a munkát érintő téma. Ők már csak úgy vannak egymással, hogy ha egyikőjük elkezd egy mondatot, a másik be tudja fejezni. Családtagok, és a legjobb munkatársak. „Egyenrangú félnek tekint engem, és ez nagyon jó érzés” – fogalmazza meg a fiú. S talán ezért sem szándékozott más munkahelyet keresni magának annak idején.
Ez az apa-fia kapcsolat érződik a vállalkozás egészének a működésén is. Az alkalmazottakkal is olyan viszonyban vannak, hogy nem kell elmondani nekik, mit csináljanak, mert teljesen önállóan tudnak dolgozni. Így együtt nagyon jól összeszokott kis csapatot képeznek. László –édesapja megélt példájából okulva – sem munkavállalóként, sem munkaadóként nem szeretné átélni azt, hogy keményen dolgoztatják az embert 13–14 órában, s hiába dolgozik tisztességesen, fele bért kap a megállapodott helyett – ha egyáltalán megkapja. Mert bőven van példa arra is, hogy különböző indokokkal egyáltalán nem adnak fizetést a megbízók.
Kisséknél az adott szó szent: amit megbeszélnek, ahhoz tartják magukat. Volt eset, hogy a dolgozójukat viselte meg az aggódás, hogy mi lesz a terméssel az időjárás miatt - nem a sajátjáért, munkáltatója termésért aggódott. Egy ilyen embernek hogy is lehetne azt mondani, hogy holnaptól nem kap munkát, oldja meg, ahogy tudja?
Szerencsés az, aki örömét leli a munkájában, annak minden nehézségét és az eredményesség kockázatát vállalva. Ilyen gazdák a Kiss család tagjai is generációk óta, így nem is csoda, hogy Lászlóban fel sem merült, hogy nem ezt az irányt, nem ezt a pályát választja. Bevallása szerint hatéves kora óta tudja: traktorozni akar. S a kérdésre, hogy ebben a sok bizonytalansági tényezőt magában hurcoló világban, ebben a morális problémákkal küszködő miliőben milyen módon lehet hitelesnek és hosszú távon eredményesnek lenni, így fogalmazódik meg a válasz:
„Mindenki csakis a törvényeknek megfelelően, hivatalos formában csináljon mindent. Mindenről legyen papír, mert akkor nem tudják az embert „megfogni”. Elhamarkodottan nem szabad dönteni, mindig van ideje az embernek azt átgondolni. Ha valami kérdés jogilag merül fel, arra az ügyvédek mindig tudják a választ, legyen az akár bérleti szerződéssel, adás-vétellel vagy könyveléssel kapcsolatos. Sosem baj, ha kérdez az ember. Feketén bérelni semmit nem szabad, az a legveszélyesebb: mire megveszi az ember a gépet, addigra lehet, hogy elviszik alóla a földet. Az elektronikus szerződéskötés bizonytalan, papíralapon legyen meg mindig minden, ez a legtisztább a dolog.”
A fenti tanácsok sokak számára megszívlelendők. S ha egy családi gazdaságban a mindennapos közös munkára nem nyomja rá a bélyegét a szervezetlenség, a kapkodó döntések sora, akár a nem teljesen törvény szerinti működés, akkor az együtt végzett még oly kemény munka is közös örömöt jelent, és olyan szülő-gyerek kapcsolatot, amelyre mindenki vágyik – apaként, fiúként egyaránt.
-Keresztes-
A cikk szerzője: Keresztes
