A gazdaságos sertéstartás a szakmai közvélemény által is elfogadottan öt alappilléren nyugszik:

• genetika

• állategészségügyi státusz

• irányítás

• takarmányozás

• tartás

Ezek a területek egymással szoros kölcsönhatásban állnak, ezek közül a tartás rövid elemzése lesz a feladatom.

Genetikai alap és környezet

Genetikai alap alatt az adott tulajdonságot, tulajdonságokat meghatározó gének összességét, szûkebb értelemben képességet, a lehetséges maximumot értjük.

Mindig csak adott állatra igaz, a fajtában meglévő átlagos genetikai képességekre / genetikai potenciálra) csak utal. Elvileg – laboratóriumi körülmények között mérhetjük is, a kísérlet vagy vizsgálat során észlelt teljesítményt genetikai képességnek fogva fel. Az észlelt teljesítmény-szintet ugyanis az örökletes adottságok és a környezeti tényezők együttesen határozzák meg. A laboratóriumi (vizsgálati) környezet az általunk optimálisnak tartott – és ember által befolyásolható – feltételrendszert célozza meg, kérdés, tisztában vagyunk-e, hogy ténylegesen mi az. Szerintem nem. Véleményem szerint még azt sem tudjuk, hogy a környezet milyen elemekből tevődik össze, nemhogy ismernénk annak optimumát.

Nemrég olvastam például egy kísérletről, mely az ember-állat közötti viszony, és a termelés között keresett összefüggést. A három tenyészkancsoport közül az elsővel a gondozó szelíden bánt, kommunikált vele, fültövét, martájékát vakargatva jóleső érzést váltott ki az állatoknál. A második csoporttal közömbösen, közönyösen bántak, a harmadikkal destruktívan. A különböző kancsoportok által termékenyített kocák fialási százalékában döbbenetes különbségek adódtak az első csoport javára: az eredmények 90 % és 20 % között mozogtak.

Valószínûleg furcsán fog hatni: mi a saját telepünkön a kocákkal nyolc, tíz nappal a fiaztatóba telepítés előtt intenzív “lelki” tréningbe fogunk, ami a haltájék, csecsek, fültő, mar, nyak simogatásából áll.

Elfogadtatjuk velük az ember jelenlétét, közelségét, beavatkozását, éreztetjük velük szándékaink irányát. Lehet, hogy nincs összefüggés, de az ellések előtt, alatt és után nyugalom van, egészen ritka a viselkedés devianciája.

Mindezek alapján – miszerint az optimális környezet meghatározásával vannak bizonyos problémáink – a genetikai potenciálról is csak becsléseink lehetnek. Nem kellemetlen dolog

erre gondolni, a képességek tényleges ismerete határt – “nincs tovább”-ot jelent. Mindez azonban nem ment fel bennünket az alól, hogy még a jelenleg optimálisnak tartott környezettől is – “átlagos üzemi körülmények” – messze vagyunk, esetenként nagyon messze. Ennek – szerintem – kisebb részben a tőkehiány, nagyobb részben az ismerethiány az oka. Számos példát látunk ugyanis méregdrága, állatidegen technológiákra.

Az alábbi, szakmai körökben ismert ábra a hiányos környezet hatását demonstrálja.

Hiányos környezetre adott válaszok

ÁBRA

A zónahatárok távolsága a középponttól (optimumtól) az alkalmazkodóképesség, konstitúció függvénye, fajtánként, egyedenként eltérő, része a genetikai alapnak, bizonyos mértékig a felneveléssel befolyásolható.

A környezet egyes elemei egymással szoros kapcsolatban állnak, az egyik elem tényleges értéke (az optimumtól eltérő értéke) megváltoztatja egy vele kölcsönhatásban lévő másik elem optimumát (például: hőmérséklet - páratartalom - szélsebesség).

Az egyes környezeti tényezők hatása a termelésre nem egyforma, elvileg egy sorrend is felállítható, így a kisebb hatású környezeti elem optimalizálása tekintetében – különösen, ha az jelentős invesztícióval járna – kompromisszumot köthetünk. (Bánházi, Cargill, Deinum 1998.) Örök és mindig első kérdés: megtérülés, megtérülési idő.

Az optimum mindig adott állat(csoport)ra értelmezhető, az egyes genotípusok (tágabb értelemben fajták, fajtakonstrukciók) környezettel szemben támasztott igénye bizonyos mértékben eltérő. A genetikai alap szerves része az igény, igényesség (a környezet színvonalával szemben), ami a képességek növekedésével fokozódik. Ami az egyik genotípusnak lehet optimum, az az igényesebb fajtának kevés, fellép – felléphetnek genotípus – környezet interakciók. Ami azt jelentheti, hogy a nagyobb képességû genotípus termelésben alulmúlja a gyengébbet.

Különösen fontos a környezet szerepének a hangsúlyozása abból a szempontból is, hogy a veszteségek döntő részét nem a fertőző betegségek, hanem a környezeti ártalmak (tartási, takarmányozási, mikroklimatikus hibák) hatására fellépő, sokszor banális kórokozók által kiváltott betegségek idézik elő (ld.: diszpozíciós betegségek).

A gazdasági állattartás fejlesztése – a fejlett állattartási kultúrájú országokban – teljes mértékben a “welfare” (jóléti) szempontokra támaszkodik (Ráczné Cservenák 2000).

Ez a kifejezés az állat és környezete harmóniáját jelenti, mikoris a környezet az állatból elégedettséget, kis sarkítással “boldogságot” vált ki. A jó közérzet jelei az állatok viselkedéséből jól érzékelhetőek, s miután a termelés színvonalának egyik – szerintem döntő – tényezője, mérhetők is.

Amit lehet, mérni kell, hisz amit nem mérünk, nem tudjuk irányítani, végső soron befolyásolni sem. A környezet és a termelés folyamatos monitorizálása teszi lehetővé a megfelelő termelési feltételek biztosítását:

FOLYAMATÁBRA

A környezeti hiányosságoknak a termelésre gyakorolt negatív hatásai takarmány-kiegészítőkkel, még inkább medikációval mérsékelhetők, persze. Megjegyezve, hogy ezek ésszerû használata szerintem is nélkülözhetetlen, nem hiszem, hogy a környezeti hiányosságok kiküszöbölésére kizárólag ezekre támaszkodhatnánk.

A gazdasági állatoknak nemcsak haszonértékük van, hanem ugyanúgy részei az élővilágnak mint az ember, akivel kölcsönhatásban élnek (Ráczné Cservenka 2000). Ilyen alapon bizonyos jogokkal is rendelkeznek, mint amilyen a mozgás, öntisztítás, élettér, szelíd bánásmód, kíméletes halál, stb.

Minden korú és fajú állat számára biztosítani kell úgynevezett szabadságjogokat:

- mozgásban

- fekvésben, fekvőhely megválasztásában

- az állásban

- helyének és idejének megválasztásában

- kinyújtózkodásában és megfordulásban

- tisztálkodásban

- természetes viselkedésének megvalósításában

Mindezek a szabadságjogok formálói, alakítói (lesznek) a tartástechnológiának, a tartástechnológiai berendezéseknek, a környezetnek.

Az állattenyésztés közgazdasági helyzete soha nem volt kiemelkedően jó, most sem az. Mégis elgondolkodtató, hogy a ciklusok mélypontján is voltak – vannak – veszteség nélkül termelő üzemek, melyből az következik, hogy a jobbak között kell lenni, hiszen az mégsem képzelhető el, hogy – akár csak rövidtávon is – az adott ágazat minden szereplője egyidőben veszteségesen termeljen egy egyébként szükséges terméket.

A “jobbak között lenni” eléréséhez szeretnénk a következő cikkekben segítséget nyújtani.

Dr. Gács Pál

Felhasznált irodalom

Bánházi, Cargill, Deinum (1998) A sertés III. évf. l.sz. pp 40 – 43

Czakó J. (1974) Gazdasági állatok viselkedése, Mezőgazdasági Kiadó Budapest

Kovács F. /1984 Sertéstenyésztők kézikönyve, Mezőgazdasági Kiadó Budapest pp 63., 221., 231.

Ráczné Cservenka Noémi, Halász Béla,Oláh Tibor /2000/ A sertés V. évf. 2. Sz. pp 14-23