Egymástól tanul apa és leánya
Apa és lánya már kora reggel a határt járja. Kettesben keltek útra most is, ahogy több mint húsz esztendeje indultak először együtt a földet mustrálni. Pájer Gyula már kicsi lányka korában vitte magával Rékát – bár inkább úgy lehetett, hogy nem is igen tudta volna otthon hagyni. Lányos apák ismerik csak azt a fajta kötődést, amelyet a büszke fiús apák csak irigyelnek. Mindenesetre talán éppen egy ilyen közös határszemle volt az, ami kijelölte a lány útját, és megalapozta az agráriumhoz való vonzalmat.
Beszélgetésünk idején éppen a repcevetéseket járták – mivel gabona után vetették a repcét, megnézték, hogy mennyire jöttek ki az árvakelések, kell-e már permetezni, vagy sem. Meg is születik a döntés: részben szükséges permetezni, az összességében 160–170 ha repceterület korábbi, szeptember eleji vetésénél szükség lesz rá, a szeptember 15-i vetésnél ez idő tájt még nem szükségszerű. Október első dekádja végén járunk, zajlik a kukorica betakarítás, mintegy 200 ha-on vannak túl, s az idei időjáráshoz képest még tűrhető a termés – mondják – 7,2 t környékén járnak. Ekkor már a búzának is nagyobb hányada a földben van, folyamatban a talaj-előkészítés. Apa és lánya értő elégedettséggel kémleli a földeket.
Pájerék Tolna megye szívében, Regölyben gazdálkodnak. A Recrea Kft. 1996-ban alakult, akkor még öt tulajdonossal. A kétezres évek közepén a cég két család tulajdonába került, az 1450 ha szántóterületet művelő vállalkozás ma már fele részben az övék. Az ügyvezető Gyula, és Réka tulajdonosként dolgoznak a cégben, Réka férje, Zoli pedig magtárosként felel a készletekért.
A leány agrármérnöki- és növényvédő szakképzettséggel végzi a növényvédelmet, és emellett minden olyan feladatot ellát, amely kellő gyakorlatot biztosít majd a számára a gazdaság későbbi átvételéhez. Nincs szigorúan szabályozott feladatköre, a napi termelésben és irányításban is részt vesz, hiszen egy komplett feladatsort kell megtanulnia édesapjától. Feladat pedig akad bőven: idén 165 ha volt a magas olajsavas napraforgó termőterületük, 2005 óta termesztenek ebből a típusból. Ennek a fajtának 10–15%-kal magasabb az ára a hagyományosénál, és viszonylag jó piaca is van, eddig még mindig kedvező áron tudták eladni.
Az őszi kalász termőterületük 400 ha körül van, ez többnyire búzaveteményt jelent. Pájerék korábban egyébként a minőségi búzatermést preferálták, javító búza kategóriában. Tavaly azonban elmozdultak a takarmány-, illetve gyengébb minőségű búzák irányába, és az idei veteményüket is ez teszi ki, mivel azt tapasztalták, hogy a piac nem fizeti meg a minőségi búzát – a takarmánybúzák pedig többet teremnek. Így most a gyengébb minőségű búzáik aránya felerősödött. 2013-ban 200 ha repcéjük volt, s a maradék 700–750 ha-on kukorica a vetemény. Tolna megye egyébként is kukoricatermő vidék, bár az utóbbi pár év időjárási viszontagságait itt is nagyon megérezték a termelők. Az idei esztendőben is rendkívüli aszály volt, a megyében 65 napig (június 22-től augusztus 25-ig terjedő időszakban) egy csepp csapadék sem volt. Keményen meg kell tehát küzdeni arrafelé is az aszállyal.
A talajaik viszont nagyon jók, zöme mészlepedékes csernozjom és barna erdőtalaj, nagyjából fele-fele arányban. Aranykorona értékük átlagosan 30, amit sokan megirigyelnének. Vannak ugyan erodált hegyoldalaik is, így az átlagban a 20 AK-s talaj éppúgy szerepel, mint a néhol 50 AK minőségű. A regölyi határ egyébként mintegy 2600 ha szántóból áll – ebből 1450 ha-t ők, a többit őstermelők, illetve magántermelők művelik. A legkisebb földterületük 4-5 ha, a legnagyobb egybefüggő terület 60–70 ha, de valamilyen mértékben minden táblájukban megjelentek az egyéni gazdálkodók földjei is.
Pájerék tavaly áttértek a forgatás nélküli talajművelésre. Gépsorukban ehhez egy 360 LE-s Fendt 936-os Vario erőgépük van, amelyhez vásároltak egy 8 méteres Horsch Joker egyenes tárcsát – a forgatás nélküli művelés eszköze pedig egy Horsch Tiger, amely egy tárcsasorból, egy mélylazító sorból, és egy tömörítő rendszerből áll. A műtrágyaszórást immáron ötödik éve precíziós módon végzik. A gyakorlatban ez háromhektáronkénti talajmintavétellel történik, amely adatok alapján a betakarítógépük hozamtérképet készít. Az adatokat a számítógépes rendszer rögzíti, és az IKR-nél a feldolgozott információk alapján – a következő évi növénytermesztési igényeikhez igazítva (milyen növényt, illetve termésátlagot szeretnének) – kiszámolják, hogy háromhektáronként milyen mennyiségű műtrágyát kell kiszórniuk a területre. Innen pedig már a számítógép vezérelte mérleges műtrágyaszóró emberi beavatkozás nélkül elvégzi a kijuttatást – ahogy ez egy valódi 21. századi komoly technikától elvárható.
Vetőgépekből is komoly technikával rendelkeznek. Gabonavetőgépük Kverneland Accord direktvetőgép. A kukorica, illetve napraforgó vetésére egy Horsch Maestro szemenkénti vetőgép áll rendelkezésre. A gép nagy előnyei: magas munkasebesség (15 km/h-s sebességgel is pontosan vet), menet közben vetőkocsinként variálható a kivetendő vetőmag mennyisége, illetve a vetéssel egy menetben talajfertőtlenítő szer, és starter műtrágya is kijuttatható. GPS-vezérléssel megoldott, hogy a forgókban nincs rávetés a sorokra.
Természetesen a betakarítógépük, a New Holland CR 9070-es kombájn is hozamtérképet készít – a rendszerben benne van a hozammérő és a nedvességmérő. A számítógép által feldolgozott eredményekből látják, hogy a tábla melyik részén, illetve az adott négyzetméteren milyen termésmennyiség volt, és milyen víztartalommal. Látják a talajfoltokat is, és azt is, hogy abban a táblában például miért csak annyi volt a termés – nagyon szépen követhető a feldolgozott eredmények alapján, hogy miért volt kevesebb a termés.
Idén már ötödik szezonjában bizonyított a Dammann permetező, amellyel ugyancsak nagyon precízen lehet elvégezni a növényvédelmi munkákat. Ilyen tevékenységgel egyébként szolgáltatnak is – a saját növényeiken kívül még 10–12 ezer hektáron végeznek főleg napraforgó és repce állománykezelést, illetve deszikkálást. 2010-ben cserélték le a régi elavult szárítót a mai követelményeknek is megfelelő, korszerű berendezésekre. A szárítóhoz tartozik még 18 ezer tonna tárolótér, síktároló formájában.
A Pájer családban talán kissé rendhagyónak tűnik, hogy nem a fiúgyermek lépked apja nyomdokain, de ő inkább a fővárosi életet választotta, ahol pénzügyi vonalon építi a jövőjét.
Réka életpálya választásában meghatározó lehet a „kislányok inkább apásak” elmélet igazolódása is, hiszen a sok közös határjárás élményt – először még csak nézelődött a birtokon, aztán idejekorán már járművet is vezetett a széles földutakon – követően nem is lepődtek meg a szülők, amikor a gimnázium elvégzése után az agráregyetemet célozta meg. Édesanyja ugyan szelíden próbálta némileg egy hagyományosabban női pálya, afféle szociális gondoskodáshoz kapcsolható irányba terelgetni, de a leányt határozott elképzelései a keszthelyi egyetem hallgatói sorába ültették.
Ma már végzett szakemberként két éve dolgozik alkalmazottként a cégben, de korábban is részt vett a nyári munkákban. Hibrid kukorica címerezést végzett (1982 óta termesztenek hibrid kukoricát) és minden nyáron az irányításban is kivette a részét. Nagyon sokat segített apjának már a gimnáziumi évek, és az egyetemi időszak alatt is.
A családi gazdaságba Pájer Gyula vejét a szerelem repítette, amellyel a korábbi életformája is jelentősen megváltozott. Zoli a multi céget cserélte fel a gazdálkodásra, ahol immáron ötödik éve teljes egészében ő felel a bejövő-, illetve kimenő terményért. Az értékesítésről házigazdánk elmondta, hogy zömében 3-4 állandó céggel dolgoznak. A megyében több ismert és bevált kereskedő cég is van, s velük megtalálják az utat a kiegyensúlyozott értékesítés felé. Igen régi kapcsolatuk van ezekkel a cégekkel, így van módjuk előre tervezni – a 15–20 éves együttműködés mindkét fél számára garanciát jelent. A kereskedők megadják azokat az árakat, amelyet bárki más, így egyszerű az értékesítés. Az persze mindig felmerül, hogy mikor, és mennyiért adják el a termést, de szerencsére Pájerék nincsenek eladási kényszerben. Ha éppen úgy látják jónak, akkor előszerződnek, máskor pedig nem. Van, amikor beválik az előzetes terv, és nyilván előfordul, hogy nem az előzetes számítások szerint alakul. A tudatos tervezésnek köszönhetően mindenesetre pénzügyileg megtehetik, hogy nem kell feltétlenül eladniuk a terményüket.
A családtagok a jövőre vonatkozó terveket is együtt szövögetik: az apa mindenképpen azt szeretné, hogy ha majd tíz év múlva nyugdíjba megy, Réka vegye át az ő helyét a gazdaságban. A következő évtized pedig éppen elegendő lesz ahhoz, hogy a leány a szakma minden csínját-bínját megismerje – no és persze a tervezett következő generáció képviselőinek világrajövetele is ezen időszakban aktuális.
Réka maga is úgy véli, hogy a pályaválasztás az érzelmi motivációra vezethető vissza. Ez önmagában is válasz lehet a gyakorta kapott kérdésre, miszerint „leány létére mi sodorta a gazdálkodó pálya felé?”. Azért tegyük hozzá, hogy mára jelentősen megváltozott a szakma is, és már rég nem arról szól, hogy felül a gazda a traktorra, és megy szántani… Az agrármérnök szakon Keszthelyen a két évvel ezelőtt végzettek mintegy negyven százaléka volt leány. Az is igaz, hogy a növényvédősök között Réka egyedüliként képviselte a „gyengébb” nemet a tízfős csoportban. A növényvédelem pedig a jövő termelésének meghatározó iránya – így nagy valószínűséggel ez az arány pár év múlva más lesz majd.
A fiatal agrárszakember úgy érzi, hogy bár előremutató, és a jövőbeni gazdálkodáshoz illeszkedő piacképes elméleti tudással bír, a gyakorlat stabilabb elsajátítására szüksége van. Többnyire ma még az édesapa végzi a cégnél az irányítás feladatait, de fokozatosan kapcsolódik be a gazdasági tevékenységek szerteágazó feladataiba, és tavaly már együtt állították össze a terméklistát, és tervezték meg, milyen szerekkel permetezzenek.
Az édesapa azt mondja, hogy a számára óriási segítség az a számítógépes tudás, amit a mai kor ifjúi tudnak, akár az adminisztrációban, akár a számlázásban vagy épp a nyilvántartások készítésében. Megnövekedett az adminisztrációs teher is – táblatörzskönyv, gazdálkodási napló, növényvédelmi napló vezetése és kitöltése… – ezekhez nélkülözhetetlen a mai fiatal generáció segítsége. Tanul tehát a szülő is, és ehhez kiváló lehetőség a közeli segítség, amelynek köszönhetően jóval kevesebb munka hárul rá. Teljes hát az együttműködés, egyfajta szimbiózis jellemzi ezt a tudatos generációváltást – amelyben kellő idő áll még rendelkezésre ahhoz, hogy megalapozott tudással és megszerzett tapasztalattal felvértezett leányának átadja édesapja mindazt, amit élete munkájával megteremtett.
-Keresztes-
A cikk szerzője: Keresztes
