Az első nap programja a szarvasmarha takarmányozási szakmai napjaként „Hogyan lesz a tejből profit?!” címmel a borjú- és növendéknevelés aktuális kérdései mellett foglalkozott a tenyésztési és piaci kérdésekkel, de az aktuális témák sorában a tömegtakarmányok esetleges toxinfertőzöttségével kapcsolatos információk is terítékre kerültek. A második nap rendezvényéről az alábbiakban részletesebben, interjúkkal kiegészített írásunkban számolunk be.

A harmadik nap „Szárnyaljon velünk!” címmel a baromfiágazat jelenlegi helyzetét és a lehetőségeit tárgyalta. Az előadásokban megjelentek a legújabb kutatási trendek és lehetőségek a brojlerek és a víziszárnyasok takarmányozásában, de a baromfiágazatot sújtó legfőbb betegségek bemutatásán keresztüli ismertetése éppúgy helyet kapott, mint a laboratóriumi vizsgálatok újdonságai, vagy a korszerű High-tech LED világítási rendszerek a baromfitartásban.

Wellesz Tibor, a Bonafarm Mezőgazdaság marketingvezetője a sertéstartóknak szóló, második napi rendezvényt követően nyilatkozta az Agro Naplónak, hogy több éve követik ezt a formáját a megjelenésnek. A vecsési program-triót megelőzően szeptember 20-án országos partnertalálkozót tartottak, ahova közel 300 partnerüket hívták. A Szakma Napjának elnevezett korábbi találkozó inkább a közös szakmai munka megünnepléséről szól, az idén háromnaposra szervezett rendezvény pedig állatfaj-specifikus.

A baromfi rendezvényen bő százfős érdeklődést regisztráltak, a sertés napon nyolcvanat meghaladó részvételt tapasztaltak, de a szarvasmarha program is több mint száz érdeklődőt vonzott. Ezek az előadások kifejezetten szakmaiak, a szervezők pedig mindig azt a területet próbálják megcélozni, amely éppen aktuális az adott időben. Maguk is igyekeznek támogatni azt, hogy az állattartás perspektivikus ágazattá fejlődésében részt vevők a legteljesebb körű aktuális és legkorszerűbb információihoz férjenek hozzá. Minden rendezvényen megjelennek a Bonafarm Csoporttól is kollégák, és igyekeznek magának a cégcsoportnak a szerepét is bemutatni.

Szeretnék a maguk eszközeivel is erősíteni az állattartásban élők hitét, mert úgy vélik, hogy komoly perspektíva van az ágazatban. Nyilvánvaló, hogy fejleszteni kell az ágazatot, ebben az integráció szerepe jó irány lehet – a Bonafarm Csoportnak is ez a fő törekvése.

Úgy tűnik, hogy már az utódok is látják a mezőgazdaságban a megélhetést – ezt igazolja, hogy szívesen és egyre nagyobb arányban vesznek részt fiatalok a témával foglalkozó rendezvényeken. Ugyanakkor elengedhetetlenül fontos az innováció – erre helyezi a hangsúlyt a Bonafarm is –, mert már ma is, a jövőben pedig már csak így lehet még eredményesebben gazdálkodni. Az innovációban hisznek tehát a nagyigmándi cég szakemberei, s a csoporton belül is ez a fő irány minden területen.

Az „500 ezer malac nem tévedhet” címmel tartott sertés takarmányozási nap előadásai összeállításakor a szervezők arra törekedtek, hogy a sertéstartás több területére nyújthassanak javaslatokat partnereik számára. S mivel „minden az alapoknál kezdődik” (s tesszük hozzá, dől is el az eredmény tekintetében…), kiemelten fontosnak tartják a fiatal állatok tartását és takarmányozását. Két előadótól kértünk rövid interjút a különösen értékes és érdekes szakmai prezentációjukat követően.

Pókos Gergely, a Bonafarm Zrt. vezérigazgató-helyettese egy gyakorlati példán keresztül mutatta be az integrációs lehetőségeket a sertéságazat fejlesztésében.

Sürgető megoldásra van szüksége a sertéságazatnak, ez vitathatatlan.

Fontos figyelembe venni, hogy mindazon elképzelések, amelyekről az előadásokon beszéltünk, és ahová szeretnénk eljutni, nem rövid távú célok. Az egészen nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetet rövidtávon nem lehet megváltoztatni, de ugyanakkor hosszú távon nem lehet fenntartani. Az a fajta állattartás, ami jellemzi ma – legalábbis a sertéságazatot – az elmúlt pár évben jelentős veszteségeket halmozott fel, az elmúlt évtizedekben jókora tőkehiánytól szenvedett, és szenved ma is. Ez az állapot ilyen formában nem fenntartható.

Megkerülhetetlen a „hogyan tovább?” kérdés.

Két lehetőség van: vagy tovább zajlik az élő állatállomány csökkenése, (még több sertést fogunk importálni, és még kevesebbet fogunk előállítani) vagy elkezdjük átalakítani az ágazatot. Az átalakításnak nyilván nagyon sok szintje és formája van, mint például a meghirdetett sertésstratégia, és annak támogató elemei. Az a program, amelyről az előadásomban beszéltem, gyakorlatilag a mi hozzájárulásunk ehhez. Nem gondolom, hogy ez az egyetlen megoldás a probléma kezelésére, de szerintünk egy jó megoldás lehet.

Szeretnénk róla többet megtudni!

Gyakorlatilag arról van szó, hogy kisebb termelési egységeket egy nagyobb rendszerbe integrálunk annak érdekében, hogy hozzájuttassuk a kistermelőket is a modern technológiához, egy könnyebben kezelhető finanszírozási formához, illetve egy olyan stabil felvevő piachoz, amelyre kiszámíthatóan tudnak termelni. A kiszámítható termelés jelenti azt, hogy finanszírozás van, képesek lesznek fejleszteni, és tényleg oda tudnak majd figyelni a legfontosabb dologra: miként kezelik az állatokat, és hogyan folytatják a tenyésztést. Hosszú távon azt gondoljuk, hogy ez a dolog fenntartható, de biztos, hogy nem egyik napról a másikra. Mi ennek érdekében együttműködünk, és közösen gondolkodunk.

A vázolt megoldás valójában újragondolása egy jóval korábban már működő rendszernek.

Magyarországon (főleg a sertéstenyésztésben) kifejezetten tetten érhető már a 19. század elejétől kezdve, hogy a nagyobb mennyiségű sertést uradalmi rendszerben tenyésztették – ahol voltak kisebb egységek, és az alapanyagot, vagy a felvevő piacot egy nagyobb rendszer részeként találták meg. A nyugat-európai nagy sertéstenyésztők közül sem mindenki a saját szakállára dolgozik. Mára nagy részben nagyobb vállalatokká fejlődtek ki azok a kisebb egységek, amelyek termelők és parasztok együttműködéséről szóltak eredetileg, s ez tudott mára ilyen szintre eljutni. Úgy gondolom, hogy a magyar termelő is alkalmas arra, hogy együtt dolgozzon más termelőkkel. Meg kell szervezni ezt a piacot, és mi erre törekszünk.

Dr. Révész Tamás, a Ceva-Phylaxia Zrt. sertés marketing menedzsere a PRRS-mentesítési tapasztalatokat osztotta meg előadás keretében a hallgatósággal.

Kiemelt figyelem irányul a PRRS lehetséges felszámolására ma már hazánkban is.

A PRRS egy olyan fontos betegség, amellyel foglalkozni kell mindenképpen, mert még amikor nem is jelentkezik nagyon látványos klinikai tünetekben, akkor is rendkívül komoly kártételt tud okozni, hiszen egy nagyon meghatározó immunszupresszív betegség. Az ellenálló képességet jelentősen tudja csökkenteni még akkor is, amikor nem gondolunk feltétlenül arra, hogy a háttérben PRRS-vírus lehet. Ha pedig ott van, akkor el kell töprengeni rajta, hogy miként érdemes ellene védekezni – és ez a miként mindig gazdasági kérdés. Meg kell fontolni, hogy költünk-e rá, hogy arányban áll-e a befektetés a nyereséggel, tehát végig kell számolni, mennyibe kerül, és mit hoz esetlegesen – vagyis kell vele foglalkozni mindenképpen. Nem az a cél önmagában, hogy PRRS-mentesek legyünk, hanem az, hogy ezáltal a termelés gazdaságosabbá váljon.

Itt nagy szerepük van Önöknek is!

Magunk nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a legszélesebb körben hívjuk fel a figyelmet a PRRS-sel kapcsolatos tudnivalókra. A Cevánál is rendszeresen tartunk előadásokat – jobbára állatorvosoknak –, ahol mindig egy-egy aktuális témában mutatjuk be a legfrissebb kutatási eredményeket. Bízom abban, hogy minden olyan fórum, amely a felelős gondolkodást és a prevenciót helyezi előtérbe, hatással lesz a későbbiekben a sertéságazat fejlődésére is. Mi igyekszünk minél több oldalról és minél többször lehetőséget találni az információk terjesztésére.

A mai rendezvényen jellemzően nem állatorvosok vettek részt.

A nagy telepek mindegyikével folyamatos kapcsolatban vagyunk, és éppen azért is örülök annak, hogy ezen a rendezvényen meghívottként tarthattam előadást, és állategészségügyi témában tudtam beszélni, mert itt nem állatorvosok ültek a sorokban. Mi magunk is törekszünk egyébként a rendezvényeinken arra, hogy meghívjunk nem állatorvos mezőgazdasági szakembereket. Nekünk szorosan együtt kell működnünk – nem választható szét az állategészségügy, a takarmányozás és a technológia. Ezek mind igen erősen hatnak egymásra, és ha nem tudjuk ezeket az információkat, ha nem dolgozunk együtt, akkor az mindegyik szakterület kárára van, illetve a hatékonyságát rontja.

Keresztes Júlia 

A cikk szerzője: Keresztes Júlia