Sajnos napjainkban a talajok állapotát javítandó, gyomkorlátozó mûvelési eljárások, módok maradnak el, melyek elhagyása az aktuális évben csökkentheti a ráfordításokat, és ezzel növelheti a termesztett növény jövedelmezőségét, de hosszú távon az efféle spórolás, halmozottan adja vissza a megoldandó problémákat, a talajállapot romlásából származó talajhibákat (mûvelő talp, rögösödés, porosodás stb.) valamint a gyomnövények felszaporodását. A talajok ésszerû mûvelésében, a rendelkezésre álló talajmûvelő eszközök rendeltetésszerû alkalmazásában még vannak ki nem használt tartalékok. A talajok mûvelése a korán lekerülő elővetemények után a tarlóhántással és tarlóápolással kezdődik, amelyek során a kikelő egynyári gyomok kiváló eredményességgel irthatók. Hasonló hatékonyságot várhatunk, ha a tárcsát alapmûvelésre, vagy az őszi szántás elmunkálására használjuk. Tavaszi vetésû növények talajelőkészítésére való használatakor azonban számolnunk kell azzal, hogy a sekélymûvelés következtében több gyommag maradhat a talajfelszín közelében, amelyek a sekély bolygatás következtében optimális feltételeket találnak a csírázásukhoz. Így a tárcsázás után megnövekedhet az egyéves, elsősorban nyárutói gyomok mennyisége.
Természetesen a gyomok kelése, fejlődése a termesztett növényállománytól is függ, hiszen egy sûrûbb kalászos állomány gyomelnyomó képessége nagyobb, ezért ez a probléma leginkább a tág térállású, kapás kultúrákat (kukorica, napraforgó) veszélyezteti. A mélyszántás gyomok elleni hatékonyságáról már a múlt század elején is olvashattunk és azóta is a talajmûveléssel kapcsolatban megjelenő irodalmak szinte mindegyike megemlíti a forgatás gyomkorlátozó hatását. Valóban, az eke használatával, még az erősebben fertőzött területeken is sikert remélhetünk. Az egynyári gyomnövények mechanikai irtását kiválóan szolgálja, a beért gyommagok nagy részét pedig olyan mélységbe juttatja, ahonnan csírázásuk néhány faj kivételével lehetetlen. A magok nagy része elveszti csírázóképességét is, a magnyugalommal rendelkező fajok viszont megőrizve csírázóképességüket konzerválódnak a talaj mélyebb rétegeiben. A kísérletek és a gyakorlat is azt bizonyítja, hogy a gyomok kelése és borítása kisebb a szántott talajon, mint a az egyéb alapmûvelési eljárások esetén. A szántás segíthet az évelő gyomok (mezei acat, apró szulák, fenyér cirok, nád) korlátozásában is, mivel a tarackok egy része olyan mélyre kerül, ahonnan az axiiláris ( oldalsó) rügyek már nem képesek kihajtani. Természetesen nem minden tarack darab jut ilyen mélyre, a talajfelszín közelében maradt szaporító képleteket az esetleges téli fagyok károsíthatják. Ezzel sajnos az elmúlt évek enyhe teleinek következtében nem számolhattunk. Hiba volna azonban teljes gyommentességet várni az eke használatától. Egyszeri alkalmazása inkább korlátozó lehet a gyomok számát tekintve. Hatását jelentősen fokozhatja okszerû vetésváltásban való alkalmazása, illetve vegyszeres gyomirtással való kiegészítése. Az évelők elleni küzdelemben javasolt a szisztemikus, gyökér felé is mozgó herbicidek, tarlókezelésként való alkalmazása őszi mélyszántással kiegészítve. Ne feledjük a kombinációs kezelés csak évek alatt térülhet meg, hiszen a hatása csak később jelentkezik az évelők számának mérséklődésében. A talajok lazítását szolgáló eszközök (lazítók, kultivátorok) önmagukban nem rendelkeznek markáns gyomirtó hatással, más eszközökkel kombinálva azonban kedvező eredmény érhető el. Kísérletek igazolják, hogy a lazító ekével és tárcsával kombinálva kedvezőbb gyomcsökkentő hatással bír, mint maga a szántás vagy a tárcsázás, noha a lazító kések önmagukban nem szolgálják a gyomok pusztítását. Mindez valószínûleg az alkalmazásuk utáni kedvezőbb talajállapotnak és a termesztett növények gyomokkal szembeni fokozott versenyképességének köszönhető. Összefoglalva elmondható, hogy a gyomok elleni küzdelemben az eredményesség érdekében törekedni kell az integrált megoldásokra, melynek része kell, hogy legyen az ésszerû talajmûvelés is, amelynek során a helyes mûvelési eljárások kiválasztása alkalmas a gyomfertőzés csökkentésére.
Percze Attila