A gépek mûszaki jellemzése
A magajáró, 6-soros, bunkeres cukorrépa betakarító gépek közel azonos szerkezeti egységekből épülnek fel. Főbb részeik a következők: a váz a járószerkezettel, motorral és a vezetőfülkével, a fejező-, kiszedő-, tisztító-szerkezetek, és a gyûjtőtartály az oldalkihordó elevátorral. A hidrosztatikus hajtású, 2- vagy 3-tengelyes, általában négykerék kormányzású gépekkel, különböző kormányzási-módok (mellső-, hátsó-, párhuzamos hídkormányzás) valósíthatók meg. A betakarító gépek munkavégző szervei között lényeges eltérés nincs, inkább úgy jellemezhetők, hogy technikai „finomság-beli” különbségek vannak. A fejező-kiszedő-előtisztító egységek a gépek mellső kerekei (és a gépkezelő) előtt vannak elhelyezve, ami jó „rálátást” biztosít a gépkezelőnek a mûködő részekre, valamint így (termény) „taposási-kár” sem keletkezhet. A gépeken rotoros (lengőkéses) levéleltávolító egységeket és differenciált fejezést megvalósító tapogató-fésûs fejező-szerkezeteket találhatunk meg, s a levágott répaleveleket a gépek balra-kihordó csigája rendre rakhatja vagy a talaj felszínén szétterítheti. A fejrészüktől eltávolított gyökereket hajtott (excenterrel mozgatott) kiásóvas-páros kiszedő-szerkezetek (esetleg csúszó-szánokkal megvezetett gömbsüveg tárcsák) emelik ki a talajból és továbbítják azokat az előtisztító korongokra, vagy az előtisztító spirál-bordás hengerekre. A gépek tisztító-szerkezetei pálcás-korongos megoldásúak és a gyökér-tisztító úthossz 9-12 méter között változik. A szennyeződésektől megtisztított gyökereket keresztirányú felhordó-rostélyok juttatják a gyûjtőtartályba. A különböző (15-40 m3-es) térfogatú „bunkerek” felül terítő-csigával rendelkeznek, alul fenékszalagos kivitelûek. A terítő-csigák biztosítják a tartályok (~ 10-26 t) répa befogadóképességének megfelelő kihasználását, a változtatható lánc-sebességû fenékszalagok elősegítik a gyökerek tartályon belüli mozgatását, azok gyors (30-50 másodpercen belüli) ürítését. A gépek (balra) kihordó-elevátorainak szélessége különböző. A keskenyebb (~ 1,5 m) elevátorok lehetőséget nyújtanak a gyökerek menet közbeni szállító jármûre történő ürítésére, míg a szélesebb (1,8-2,2 m) elevátorok a táblaszéli ürítést gyorsítják meg. A korszerû – komfortos – vezetőfülkéből a gépkezelő elektromágneses vezérlőtömb segítségével kezeli a mûködő részeket és végzi el az egyes gépbeállításokat. Ezen magajáró gépek nagy részénél beépített sorvezető autómatikákat, fejezési magasság- és gyökér kiszedési mélységhatároló berendezéseket is megtalálhatunk. A gépkezelők munkáját könnyíti továbbá a légrugós vezetőülés, állítható-dönthető kormánykerék, az automatikus kormányzást biztosító berendezés, a központi zsírzórendszer, stb. A gépkezelők részére kedvező ergonómiai feltételek nemcsak tehermentesítik a gép vezetőjét, hanem egyben javítják is a betakarító gépek munkaminőségi mutatóit. A gépek fülkéjében a fedélzeti-komputerek is megtalálható, amelyek hang- és képernyőkijelzéssel tájékoztatják a gépkezelőket az egyes szerkezeti egységek mûködéséről, a munkasebességről, a betakarított terület nagyságáról, esetleg a rendellenes mûködésről. A hazánkban jelenleg használatos, egymenetes betakarítási technológiát megvalósító, gyûjtőtartályos, magajáró cukorrépa betakarító gépek főbb mûszaki jellemzőit az
1. táblázatban foglaltuk össze.
Gépvizsgálati eredmények
A munkaminőségi eredményeket értékelve megállapítható, hogy a betakarító gépek – közel megegyező munkavégző szerveikből adódóan – közel azonos munkaminőségekkel dolgoznak. A gépeknél rotoros levéltelenítő egységeket és differenciált fejezést megvalósító – tapogató-fésûs + merev késes – fejező-szerkezeteket találhatunk meg, így vágás magassága szerinti fejezési minőség a gépek között lényeges eltérést nem mutat. A vizsgált (~ 3,0-6,0 km/h) munkasebesség tartományokban a gépek munkája 50-60 % közötti szabványos fejezéssel jellemezhető. A magasan fejezett és a fejezetlen répagyökerek aránya általában 30-40 % körüli és megfelelő beállítások esetén a mélyen fejezett gyökerek aránya 10 % alatt marad, ami a fejezési (tömeg) veszteséget csökkenti. A közel azonos (mozgatott, oldalirányban is kitérő kiásóvas-páros) megoldású kiszedő-szerkezetek 3-4 % körüli betakarítási veszteségek kb. 15–25% közötti gyökérsérülést okoznak, míg a gyûjtőtartályba betakarított termény szennyezettsége 5-8 % közötti értékekkel jellemezhető, ami természetesen jelentősen függ a betakarítási (szárazabb vagy nedvesebb) körülményektől. Ezek a munkaminőségi mutatók az agrotechnikai követelményeket kielégítik, illetve a gyakorlatban általánosan tapasztalható értékeknél kisebbek, tehát kedvezőbbek.
A munkaminőségi mutatók és a munkasebesség változása között egyértelmû összefüggés nem mutatható ki, azonban a gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a haladási sebesség egy bizonyos határon felül növelésének elsősorban a munkaminőségi mutatók értékeinek romlása szab határt.
Üzemszervezési és betakarítás technológiai jellemzés
Az üzemi megfigyelések és a gyakorlati tapasztalatok alapján – az egyes helyi betakarítási és szervezési körülményektől függően – a 6-soros gépek 1,0-1,3 ha/mûszakóra közötti területteljesítményekkel dolgoznak. Az üzemeltetés szervezésekor célszerû a gépeket két nyújtott (2 x 12 órás) mûszakban üzemeltetni, mert így a produktív időkihasználás az átlagosnál jobb és a gépek a napi 24 órából min. 20 mûszakórát üzemeléssel töltenek el, s az időkihasználási tényezőket csak a mellékidők (pl. személyi szükséglet, karbantartás, utazás, stb.) csökkentik.
A gépvizsgálatokon a betakarító gépek jól szervezett üzemekben, nagyobb táblákon dolgoztak, és a gyökereket előre meghatározott táblaszéli prizmákba (depókba) ürítették. Kiközelítő szállító jármûre csak akkor került sor mikor azt a tábla hossza (ill. a nagyobb termésátlag) szükségessé tette. A 24-25 m3-es (~ 16 t cukorrépa gyökér befogadóképességû) gyûjtőtartállyal ellátott (pl. Barigelli, Holmer) gépek bunkerei a terméshozamtól függően - ~1300-19900 m úthosszon (~ 15-21 percig) teszik lehetővé a gyökerek begyûjtését a szállító jármûvek mellőzésével. Amennyiben a gyökereket (tábla széli) kiközelítő szállító jármûre ürítik, a gyûjtőtartályok szélesebb (1,8-2,0 m-es) kitároló szalagja elsősorban álló helyzetben biztosítja a veszteség mentes rakodást. A gépek bunkereinek befogadóképessége és az általánosan alkalmazott traktoros (mezőgazdasági) szállító jármûvek hasznos teherbírása (8-13 t) között az összhang nem megfelelő, így a bunkerek megtelésekor a teljes kiürítésre nincs lehetőség, ill. nagyobb teherbírású szállító jármû igény lép fel, ilyenkor célszerû a tehergépkocsis (pl. SKODA, LIAZ) jármûvek alkalmazása.
A gyûjtőtartályok ürítése 40-60 sec alatt elvégezhető, ami csekély időkiesést jelent. Az előzőekben ismertetett magajáró gépek a nagyteljesítményû cukorrépa betakarítók kategóriáját képviselik. A gépek az éjszakai munkavégzéshez szükséges kiegészítő berendezésekkel el vannak látva, így az éves kihasználásuk (két, nyújtottmûszakos üzemeltetéssel) az általánosan alkalmazott más cukorrépa betakarító gépekhez képest jelentősen növelhető. A 30 napos betakarítási idénnyel számolva a gépek 800 ha feletti idényteljesítményekre is képesek.
Összefoglalóan megállapítható, hogy az elmúlt években megjelent új fejlesztésû, magajáró gyûjtőtartályos cukorrépa betakarító gépek jelentős fejlődést biztosítanak a hazai betakarítási technológiákban. Az eddig többségében alkalmazott kétmenetes betakarítási technológiák fokozatos felváltására a gépek alkalmasak. A nagyértékû gépek alkalmazásának előnyei csak megfelelő éves kihasználás és üzemszervezés, illetve nagy idényteljesítmények esetén jelentkezhetnek.
Gödöllő, 2001. szeptember 3.
/: Dr. Fûzy József :/
FVMMI GM Kht., Gödöllő
Címlapkép: Getty Images
