KÉRDÉSFELVETÉS
A címben szereplő kérdésfelvetés logikus: a szemest tanosítsuk (s így a szerves savak bejutnak majd a tápba is) vagy elég ha csak a takarmánykeveréket kezeljük? A kérdés megválaszolásához először két másik alapvető kérdést kell feltennünk és
megválaszolnunk: (1) miért, mely célból alkalmazzuk a szerves savakat, és (2) adott célra melyeket használjuk?
Nos, a terménytartósításnál elsődleges célunk a szántóföldről behozott és a raktárban megtelepedő gombaflóra élettevékenységének megakadályozása („penészgátlás"). Így a termény beltartalmi értéke nem romlik és elkerüljük a káros mikotoxinok keletkezését (persze, amennyi mikotoxin a szántóföldön bekerült a terménybe, az ott is marad; ez megfelelő mûveléssel, technikával és növényvédelemmel előzhető csak meg). Erre a célra a leghatékonyabb eszköz az olcsó, de maró hatású és kellemetlen, tömény propionsav, illetve a kevésbé olcsó, de „barátságosabb", a dolgozók egészségét és a gépeket, eszközöket nem veszélyeztető propionsavkészítmények. Egyfajta kedvező mellékhatásként a savas tartósítás növeli a kezelt termény takarmányozási értékét, és kifejezetten előnyös hatást gyakorol gazdasági állataink egészségére és teljesítményére. A takarmánykeverékek kezelésekor („savanyítás") elsődleges célunk az állatok gyomorés bélflórájának szabályozása és teljesítményük fokozása. Monograsztikus állatok esetében erre leghatékonyabb a hangyasav, mely tisztán (99%-os töménységben) szóba se jöhet, 85%-os vizes oldatban a legolcsóbb, de borzasztó kellemetlen és veszélyes, illetve folyékony vagy szilárd készítményekben gazdaságilag hatékony, könnyen kezelhető és
2
szakszerû használattal sem a dolgozók egészségét, sem a technikai eszközöket, sem pedig a takarmány többi összetevőit nem károsítja. „Mellékesen": szintén gátolja a takarmányban a gombák és baktériumok káros tevékenységét.
SZÁRÍTÁS VAGY SAVAS TARTÓSÍTÁS?
Az egyik tévhit az lehet, hogy a szárítás teljes mértékben megoldja a terménytartósítás feladatát. Egy hazai példa: 1996. július 1-jén az NTR Kft. Érsekcsanádon a június végén betakarított tritikálé és takarmánybúza egy részét propionsavkészítménnyel kezelte 3,2 kg propionsav/t terménynek megfelelő adagolásban (0,32 %). A szemes nedvességtartalma
1 1-12 % volt. A mintegy négy héttel későbbi, július 27-i mintavétel vizsgálata azt mutatta, hogy a kezeletlen búza összpenésszáma 9.250/gramm, a propionsavkészítménnyel kezelté pedig 300 volt, ugyanez a tritikálé esetében 51.600 illetve 9.700 volt. A flóraanalízis megmutatta, hogy a propionsavas kezelés elsősorban az Alternaria, Aspergillus, Fusarium és Penicillium fajokat gátolta, illetve esetenként kiirtotta. A másik tévhit az lehet, hogy akkor meg nem kell a szárítás. Kalászosnál hazánban a szárítás elkerülhető, de kukorica esetében nem mindig. A savas tartósítás ugyan mûködik magas víztartalmaknál is, de technikailag nehezen oldható meg a 18-20% %lötti nedvességtartalmú termény raktározása, őrlése és szállítása. A szárítás és a savas tartósítás ügyes kombinációjával érhető el a maximális gazdasági hatékonyság és higéniai biztonság.
NEGATÍV FAJLAG?
A gazda mûveli földjét, eteti állatait, a takarmánygyártó gyártja a tápot, és közben mindkettő azon gondolkodik, hogyha mindazt a csodaszert megvenné, amit a nyakkendős, világlátott tanácsadók kínálnak, akkor bizonyára úgy megjavulna a takarmányhasznosítás, hogy az állatok evés nélkül gyarapodnának a végén, netán híznának és közben visszafelé táplálnák a tápot (de mi lenne trágya helyett?). A probléma megfejtése az, hogy a hatékonyságot csak egy adott határig javíthatjuk, jobbító munkánk révén egy gazdaságilag optimális határértékhez közelíthetünk egyre kisebb lépésekben. A szerves savas terménytartósítás és takarmánykezelés két fontos lépés ezen optimum felé. A főcímbeli kérdésre a válasz: is-is! Mindig az adott helyszín, a körülmények, a problémák ismeretében lehet eldönteni, hogy melyik eljárásnak - esetleg mindkettőnek és milyen mértékben van létjogosultsága.
Baross Rezső
Kemira Chemicals Hungária Kft.
Címlapkép: Getty Images
