A választás megszervezése
A választás a borjú életében nagyon fontos esemény. Egyciklusos elletéskor hazai körülmények között ez némi évjárati eltéréssel október második fele Arra kell törekedni, hogy minél kevesebb stressz érje az állatokat. Elsősorban a borjakat kell féltenünk, hiszen a tehenek életében ez ismétlődik, viszont a fiatal egyedek fokozottan érzékenyek.
Hangsúlyozni kell, hogy a stresszt elkerülni nem, csak csökkenteni lehet.
A gondozók viselkedése a választásnál az üszőborjak további életére meghatározó. A szarvasmarha emlékezőképessége ugyanis jó. Nem felejti el, hogy a különböző kezeléseknél hogyan bántak vele. A durva választás a későbbiekben mindenképpen megbosszulja magát. A meggyötört állatok fogékonyabbak lesznek a betegségekkel szemben és fogamzó képességük is lényegesen gyengébb lesz. Választás után még legalább két hétig fokozott figyelemmel és türelemmel legyünk a borjak iránt.
Nagyon fontos, hogy olyan kezelőberendezés álljon rendelkezésre amiben a tehenek és borjaik nem szorulnak meg, az idősebb, nagyobb testû egyedek nem tapossák össze a kisebbeket és nincs olyan szöglet ahol torlódás léphet fel. A választást olyan legelőszakaszra tervezzük ahol a válogatókarám és biztonságos kerítés van. A tehenek választás után ugyanis keresik borjaikat, nagy a veszély, hogy kitörnek. Ennek elkerülése érdekében az üszőborjakat olyan távolságra kell szállítani, ahol anyjuk már nem érzékelik közelségüket. A tenyésztésre nem szánt egyedek értékesítésének is ez a legkedvezőbb időpontja.
2
Takarmányozás
A primitív és nagytestû húsmarha fajták utódai kivételével törekszünk a kétéves kori elletésre. Mivel a hazai állományokban – elsősorban munkaszervezési szempontok miatt – az egyciklusos, tavaszi borjazás terjedt el, a felnevelést intenzívebbé kell tennünk. A választás általában a borjak 6-7 hónapos korában, történik, ezt célszerû úgy időzíteni, hogy az a zöldfû legeltethetősége végén legyen. Ekkor a tehenek még átkerülhetnek alkalmi legelőre (pl.: kukoricaszár), ám a növendékek külön elhelyezéséről és takarmányozásáról gondoskodni kell. Kizárólag az energia, fehérje, ásványianyag és vitamin tekintetében komplett takarmány teszi lehetővé, hogy az üszők 13-15 hónapos korban tenyészérettek legyenek. Ha a szoptatás időszaka alatt (borjúóvoda) már megismerik a szilárd takarmányt, akkor az átállás könnyebb.
Hazai viszonyok között leginkább indokolt a kukorica- vagy fûszilázs etetése. Ez választástól ellésig 8-15 kg-os növekvő napi adagot jelent. A szálastakarmány (széna, takarmányszalma) 3-4 kg lehet. Az abrak mennyisége 1,5-2 kg/nap. Ez utóbbi energiát ad, de ügyelni kell az ásványianyag-kiegészítésre is. A nyalósó elengedhetetlen. Előfordulhat, hogy a szükséges makro- és mikroelemet is ebbe keverjük. Tengerentúli példák alapján a sóba kevert fehérje-kiegészítő iránt az utóbbi időben megélénkült a hazai érdeklődés, bár ennek gyártása itthon még nem megoldott. Az abrak etetését kondíciótól függően a termékenyítési időszak után meg lehet szüntetni, de az ellés előtti két hónapban a nehéz ellések elkerülése miatt erősen korlátozni kell. Az évjárattól és a rendelkezésre álló terület nagyságától függően előnyös lehet az üszők legeltetését a termékenyítési időszak előtt legalább egy-két ciklussal elkezdeni, mivel zöldfû fogyasztása a nemi hormon termelését fokozza és ezáltal kedvezőbb fogamzás érhető el a május végi- június elejei időszakban.
Téli elhelyezés
A húshasznú szarvasmarha tartásában Magyarországon egyre inkább terjed az épület nélküli elhelyezés. A növendéknevelésben célszerû a téli tartásra épületet biztosítani. A legfeljebb 3 oldalról zárt fészer és a tető télen a huzat, nyáron a sugárzó hő elleni védelem miatt indokolt. Az etetés mindenképpen külső etetőútról történjen és a vályú belső oldalán 2 m szélességben betonburkolat szükséges.
A pihenőtéren legjobb a mélyalom.
3 A tehenek téli tartásáról a követkző publikáció számol be részletesen, illetve elléskörüli elhelyezéséről ebben a cikksorozatban már esett szó (Kovács A. Z. Agro-napló 2001. Március). Itt csak azt kívánom megerősíteni, hogy az utóbbi években a téli időjárás különösen szeszélyes. A metsző hideg szél ellen hézagosra épített szélfogó palánkokkal, a sár ellen természetes vagy vagy mesterséges (pihenődomb) vízelvezetésről gondoskodni.
Hazai körülmények között a választott hímivarú egyedeket általában exportálják. Ha mégis történik bikahizlalás vagy tenyészbika-nevelés, akkor az elhelyezés a tenyészüsző-neveléshezl hasonló lehet.
Az ápolás a húsmarháknál kivételes esetekben szükséges. Újabban terjed az a nézet, hogy a körmölést el is lehet hagyni, vagy az állat egész életében folytatni kell.
Dr. Makray Sándor