Az ôszi, tél eleji talajmûvelés célja nem szorítkozik kizárólag a téli csapadék minél jobb hasznosítására. Az ekkor alkalmazott mélymûvelés (ásógéppel, esetleg ekével, ásóval, ásóvillával) során van lehetôség a lehullott lombozat és a különbözô szerves és szervetlen tápanyagok gyökérközeli bejuttatására.
A tápanyagfelvétel szempontjából aktív gyökérzóna zöme -természetesen fajtól és alanytól függôen- 20-40 cm között helyezkedik a koronacsurgó környékén. Ebbôl kiindulva tehát nem a törzs körüli mélymûvelést kell elônyben részesítenünk, hanem a teljes facsíkot illetve koronavetületet. A legalább 20 cm mélyen végzett ôszi talajmûveléssel sok levegô is kerül a talajba, ami nem elhanyagolható szempont. Azokon a talajokon például ahol gyakori a levelek klorózisos sárgulása, leggyakrabban a levegôtlenség okozza ezt a jelenséget, mivel oxigén hiányában a vas felvétele erôsen gátolt.
A lehullott és bedolgozott lomb gyorsabban bomlik le a talajban ha egy kevés nitrogéntartalmú mûtrágyával megszórjuk beforgatás elôtt. Ez a kisadagú (2-3 dkg/m2) nitrogéntrágya (például a gyorsan oldódó 46 %-os karbamid) a gyümölcsfélék virágrügy-differenciálódását is elôsegíti.
A csapadékkal most kellôen átnedvesedett talaj mindenképpen indokolttá teszi az ôszi szervestrágyázást is, illetve ha tavasszal gyümölcsöst telepítünk elengedhetetlen. A telepítés elôtti hektáronkénti szerves trágya mennyisége a talaj kötöttségétôl és humusztartalmától függ /részletesebben lásd Agro Napló 2001/10. számában/. A termô ültetvényekben kijuttatandó mennyiséget pontosan levél és talajanalízis alapján lehet meghatározni, de a gyakorlati szakemberek szerint nincs az a mennyiség ami ne hasznosulna, illetve kevés is többet ér mint a semmi.
Természetesen az ôszi talajmûvelést akkor célszerû elvégezni amikor az egyéb munkákkal (metszés, növényvédelem) készen vagyunk a kertben.
Fák, bokrok ápolása
Tél elején a gyümölcstermô növényeket már nem ajánlott metszeni, de ez nem jelenti azt, hogy egyiket sem szükséges semmilyen módon.
Ebben az idôszakban sem késô az elszáradt és letermett részeket eltávolítani és felaprítva komposztálni vagy a talajba bedolgozni. Egyes gyümölcsfajok letermett vesszôi “automatikusan” elszáradnak, ilyen a málna és a szeder. Ezek kimetszése tôbôl megkönnyíti a tavaszi metszést.
Az évközben elszáradt és fertôzött gallyak eltávolítása ebben az idôszakban is lehetséges, nem kell megvárni a kitavaszodást. Ugyanígy már most ajánlatos elvégezni a fák törzs és gallytisztogatását kéregkaparóval, drótkefével. Ezzel a módszerrel hatékonyan lehet csökkenteni a különbözô pajzstetvek /kaliforniai pajzstetû, szilvafa pajzstetû, eperfa pajzstetû, stb./ számát.
Védekezés a kártevô állatok ellen, hasznos élôlények védelme
A gyümölcstermô növényeken -fôleg a fákon- a tél folyamán komoly pusztítást végezhetnek a mezei pockok, a nyulak, ôzek, szarvasok, egyes helyeken még a vaddisznók is.
A mezei pockok ellen hatásos védelmet nyújtanak a macskák, a ragadozó madarak (elsôsorban az egerészölyv és a baglyok), a cickányok a menyétek és a sünök. Ahhoz, hogy ezek az állatok hûséges “munkatársaink” legyenek, bizonyos életfeltételeket kell biztosítani számukra. A cickányok és sünök téli lakosztálya nem más mint egy lombokkal jól kibélelt nagyobb gally vagy rôzserakás alatti üreg, de gyakran a komposztálóba is befészkelik magukat. Ezekbôl néhány elkészítése a kert vagy a gyümölcsös félreesô csendes sarkaiban nem okoz senkinek sem nehézséget.
Nagyobb ültetvények környékén az egerészölyvek az ülôfák tetejérôl tudják jól áttekinteni a környéket és onnan csapnak le áldozataikra. Az ülôfák nagyon egyszerûek, valójában 3-4 m magas karók, tetejükön 40-50 cm hosszú keresztfával.
A rovarokat gyérítô hasznos madarak téli etetetésérôl megoszlanak a vélemények. Az egyértelmû, hogy a cinkék, feketerigók, rozsdafarkúak nagyon szívesen látogatják a téli etetôket és raknak fészket a kertben. Egyesek szerint csak akkor etessük ezeket a madarakat, ha kemény a tél és a madarak nem jutnak elegendô élelemhez természetes úton. Egyébként nagyon rászoknak az etetôre, elkényelmesednek. A ragadozóknak is terített asztal az etetô, ezért az etetôket lehetôleg nyílt területre helyezzük el, hogy a madarak idejében észrevehessék a közeledô veszedelmet.
A nagyobb vadak ellen az egyik alapvetô védekezési mód a kert, illetve az ültetvény bekerítése és a fák törzseinek beburkolása törzsvédô hálóval, vagy többrétegû papírral. A kerítés önmagában nem ad teljes védelmet, mert az ôzek, szarvasok átugorhatják, a vaddisznó bedöntheti, a nyúl pedig a kóbor kutyák által kikapart kerítés alatti réseken jut be a gyümölcsbe. Azért, hogy ezen állatok kártétele minél kisebb legyen a kerítés állapotát rendszeresen ellenôrizni kell, a sérült részeket ki kell javítani, a “betévedt” állatokat ki kell hajtani a kertbôl. Összefüggô gyümölcsösök esetében a helyi vadásztársaságot kell értesíteni a vad jelenlétérôl, a társaság a területet levadássza.
Egyéb “téli” teendôk
A kertész télen sem pihen, mindig akad munkája, hiszen fel kell készülnie a következô év munkáira. Az elfoglaltságok természetesek, nem kell róluk részletesen magyarázatot adni, ezért csak mintegy “emlékeztetô” jelleggel soroljuk fel a legfontosabbakat:
- növényvédô szerek és növényvédelmi berendezések ellenôrzése, beszerzése, selejtezése a jogi elôírásoknak megfelelôen
- szerszámok, göngyölegek karbantartása, javítása, cseréje
- ültetvényleltár készítése, a tavaszi telepítés elôkészítése
- mûtrágyák és szervestrágya beszerzésének elôkészítés
- tárolt gyümölcsök rendszeres ellenôrzése
- komposztáló karbantartása, kezelése
Dr. Sipos Béla Zoltán
Címlapkép: Getty Images
