AZ ALOMBOGÁR BIOLÓGIÁJA

Agro Napló
Az alombogár (Alphitobius diaperinus) a szubtrópusokról származik. A mérsékelt égövön kb. 50 éve jelent meg, mint kártevõ. A világkereskedelemmel, takarmánnyal érkezett Európába. Elõfordulása: elhalt fák korhadó rönkjei, madárfészkek, tárolt magvak, gabonák, baromfi- és sertéstelepeken, malmokban, nedves gabonában, állateledel gyártásánál. Táplálkozása a trópusokon szigorúan gombákhoz kötõdik. Mérsékelt égövön mind lárva, mind kifejlett formában mindenevõ!


 

 

A PENÉSZEVŐ GABONABOGÁR (ALOMBOGÁR) TÁPLÁLKOZÁSA

- Trópusi környezetben – gombák.

- Mérsékelt égöv alatt – nedves tárolt termékek (gabona).

- Legyek és madártetvek (peték, nyüvek, bábok).

- Tetvek (Dermanyssus gallinae).

- Elhullott és beteg madarak.



Kártétele megmutatkozik a takarmányok szennyezésében, dézsmálásában és egyes kórokozók terjesztésében. Ezenkívül az állattartó épületek szigetelőanyagába fúrja magát, melynek következtében romlik az istálló hőszigetelő képessége, így csökken a nyereségesség. Lárvája ragadozó, mely a légylárvákat is pusztítja, bábozódás előtt menedéket, rejtett zugokat keres, ezért nehéz irtani. A gyakorlatban egy alombogár után akár 40 millió utód is életben maradhat élete során. Szaporodásukban és túlélésükben jelentős szerepet játszik a rossz épületállapot.

 



FEJLŐDÉSE ÉS BIOLÓGIÁJA

Meleg- és páratûrő képessége nagy (30–33°C; 90% RH). Kb. 2000 petét rak le (alkalmanként 200–400) védett helyekre, résekbe, repedésekbe. Élethossza kb. 1 év, fejlődési ideje 60–85 nap.



A szaporodás mértéke = qn-1 =1505-1 = (q = petékből kialakuló nőstények száma; n = szaporodási ráta (365:70 = ~ 5) = 202 500 000 db nőstény és ugyanennyi hím.



„Húsevő“, kannibál: a becsülhető populáció-növekedés = ~ 20 000 000/nőstény.

Pete: 1,5 mm hosszú, sárgásfehér lekerekített végû, észrevehetetlen.

Lárvák: tejfehértől a barna harántcsíkozottig; 2–11 mm hosszú; 3 pár láb.

 


 

 

A lárvák és imágók rejtett helyeken (pl. itatók, etetők alatt) élnek, hideg- és fénykerülők. Az alom bolygatásakor az alap, a fatámasztékok és a panelek réseibe, repedéseibe, illetve a laza vakolat alá bújnak.



Bogár: ovális, fényes sárgásbarna, barnásfekete v. fekete, 5-6 mm, főleg a szárnyon sávosan pontszerû mélyedésekkel.



Az imágók károsítják a paneles épületek laza szigetelőanyagát, megtámadhatják a puha fát, a polisztirolt (a parányi mennyiségû szerves anyag miatt), de kárt tehetnek a téglaépületek kötőanyagában is.

 


 

 

Az alombogár a magyarországi baromfibrojler-telepek legelterjedtebb és leggyakoribb rejtett életmódú kár-tevője. Kártétele az állattartó épületek állagának lerontásában, ennek következményeként az állatitermék-előállítás költségeinek növelésében és különféle fertőző betegségek terjesztésében, telepen belüli folyamatos fenntartásában mutatkozik meg.

 



 

 

 

AZ ÉLŐ ÁLLATOK KÖRNYEZETÉBEN ELŐFORDULÓ VESZÉLYFORRÁSOK

- Baromfi- és sertéstartás.

- Betegségek átvitele. (A baromfitelepeken a legveszélyesebb bacilusgazda!)

- Salmonellosis – szalmonella fertőzés.

- Az Escherichia coli patogén törzsei.

- Mycotoxinok.

- Coccidiosis.

- Különféle vírusok.

- Élelmiszerek szennyezése.

- A kifejlett lárvák és bogarak kártéteménye a falszigetelésben, beépített faanyag gyengítése.



A penészevő gabonabogár gyors szaporodása, rejtőzködő életmódja, vegyi anyagokkal szembeni jelentős rezisztenciája, kedvezőtlen körülmények elöli elhúzódása, majd újbóli megjelenése miatt a rovarmentesség csak nagy alapossággal végzett irtási stratégiával érhető el!

 


 



Dankó Mónika

A cikk szerzője: Dankó Mónika

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2024
Decemberben ismét jön az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb agrárszakmai esemény!
EZT OLVASTAD MÁR?