A bendőbaktériumok toxinbontó képessége miatt az volt a hiedelem, hogy a kérődzők érzéketlenek a toxinokkal szemben. Viszont számtalan telepi tanulmány szól arról, hogy termeléscsökkenést és állategészségügyi problémákat (szaporodás-biológiai zavarok, lábvég-megbetegedések) mutatnak azok a tehenek, melyek mikotoxinokkal terhelt takarmányt kaptak.
A legfontosabb toxinokat termelő szántóföldi penészgombákat különböző gabonákkal és a lucerna-, fû- vagy kukoricaszilázzsal is könnyen beraktározhatjuk. A rossz silózási technológia a betárolt szilázsokban további gombák növekedéséhez vezethet és ezek további toxinokat termelnek. Ezek a toxinok azonban ellenállóak, így nem károsodnak az erjedés és a termelődő savak hatására sem. A szárított gabonatörköly (DDGS) szintén nagy jelentőséggel bír a szarvasmarhák takarmányozásában, de sajnos a laboratóriumunkban megvizsgált 191 mintából 90%-ban mutattak ki egynél több mikotoxint.
A legújabb kutatások szerint a kérődzők bendője ugyan le tudja bontani az egyes mikotoxinokat, de csak bizonyos mértékben. Az a maradék toxinmennyiség, amely lebontatlanul továbbhalad, ugyanolyan immungyengítő és májkárosító hatású (DON, T-2), vagy ösztrogén hatású (ZON), mint a sertések esetében.
Több mint 20 000 állat bevonásával 100 tejelő telepről gyûjtöttek be adatokat a takarmányok toxinszintjéről és a termelési eredményekről. Azokon a telepeken, ahol a DON-szint 300 ppb körül mozgott, a tejtermelés átlagosan 2 kg-mal alacsonyabb volt, mint a toxinmentes telepeken, a 800 ppb felett az elmaradt tejtermelés 4 liter feletti volt, de az alacsonynak számító 100 ppb szint is 1 liter feletti tejveszteséget mutatott. Ennek magyarázata, hogy a DON gyengíti az immunrendszert, valamint a májat, amely befolyásolja az állatok általános egészségi állapotát, a vitalitásukat és így a tejtermelésüket. A másik fontos toxin, a ZON az ösztrogénszerû hatásán keresztül szaporodás-biológiai zavarokat okozott. A tehenek hormonháztartása felborul, és ez rendellenes ivarzásokhoz vezethet, aminek a következménye a rossz termékenyítési index, valamint a petefészek-ciszták gyakoribb előfordulása.
A mikotoxinok bendőbeli bonthatósága függ a toxinok fajtájától, a bendő pH-jától és az emésztőrendszerben való tartózkodás idejétől. A különböző mikotoxinok lebonthatósága a bendőben tág határok között mozog. Kísérletek szerint az aflatoxin-nak körülbelül 40–45%-a bontódik le a bendőben a mikrobák által, de a maradék egy része kimutathatóan átjut a tejbe és ez közegészségügyi jelentőséggel bír. A DON-toxin a bendő pH-jától függően maximum 30–35%-ban bontható le. A zearalenont (ZON) a bendőbaktériumok mintegy 90%-ban képesek lebontani, de a bontásból alfa-zearalenol képződik, amely tízszer toxikusabb, mint az eredeti toxin.
Fontos tényező a takarmány áthaladási ideje a kérődzők emésztőrendszerében. Minél gyorsabb az áthaladás a bendőben, a bendő-mikrobáknak annyival kevesebb ideje van a toxinokat lebontani. Egy több tápot tartalmazó adagban, amely gyorsabban halad át a bendőn, a mikotoxinokat nem lehet olyan hatékonyan lebontani. Ha még magasabb a táp aránya, akkor a tehén acidózis közeli állapotba kerülhet, így a toxinbontás még jobban csökken, mert a toxinok bontását végző baktériumok pH 5,8 alatt elpusztulnak.
Érdekes, hogy míg egy gyengébb termelésû szarvasmarha 12–15 kg száraz anyagot fogyaszt el naponta, addig mai magas tejtermelésû fajták napi 24–26 kg száraz anyagot vesznek fel, így a takarmány lebontási ideje az első esetben kb. 55 perc/kg takarmány, a magas termelésûnél pedig 120 perc/kg takarmány. Látható, hogy fele annyi ideje sincs lebontani a toxinokat a magas tejtermelésû fajtáknak, mint a gyengébb termelésûeknek. Ezért lényeges a toxinok hatása a legjobban termelő tejelő állatokra, mert azok veszik fel a legtöbb száraz anyagot és kapják a legtöbb tápot, tehát a legkevesebb lehetőségük van a mikotoxinok lebontására.
A toxinok végső hatása azonban függ a tartási körülményektől, a stresszállapottól, a toxinok behatási idejétől és még sok más tényezőtől is. Azok a frissfejős tehenek vannak a legjobban kitéve a toxinok károsító hatásainak, amelyeknek az ellés után amúgy is erős immunrendszerre lenne szükségük és azon kívül még magas tejtermelést is várunk tőlük. Az ellés után ugyanis kialakul egy negatív energia balansz, mivel kevesebb száraz anyagot vesznek fel, mint amennyire a tejtermelés beindulásához szükségük lenne. A mikotoxinok ilyenkor másodlagos máj-stresszt eredményezhetnek. Ilyenkor a hormonális változások miatt az immunrendszer mûködése is csökken, a toxinok pedig még tovább gyengítik a csökkent immunfunkciókat, így az állat védtelen lesz az ellés körüli fertőzésekkel szemben, ezért az állategészségügyi problémák 80%-a is az ellés körüli időszakban jelentkezik (méhgyulladás, tőgygyulladás, ketózis, csülökirha-gyulladás, hasmenés stb.).
A fenti tények alapján tehát kijelenthető, hogy a szarvasmarhák sem kivételek a toxinok károsító hatásai alól.
A Mycofix® Plus-szal végzett telepi kísérletek kimutatták, hogy a terméket fogyasztó tehenek átlagosan napi 2 kg-mal több tejet termeltek és a takarmány-értékesítés is javult. Kevesebb volt a szaporodás-biológiai probléma, kisebb volt a petefészekciszták előfordulási aránya és jobb volt a termékenyítési index is. Gazdasági számítások alapján a Mycofix® Plus ára már 0,4 literrel több tej termelése esetén is megtérül! Ennyi tejveszteség pedig már 100 ppb DON-szennyezettségnél előfordulhat.
