Kockázat nélkül nincs üzlet – mondja a magyar szólás. Erről a profi blackjack-játékosok, a profi pókerezők ódákat tudnának zengedezni. Mindenről a fejben leltárt vezetni, a jól megalapozott stratégiát hidegvérrel végigvinni, megpróbálni ráérezni, milyen lap van legfelül a szem elől elzárt pakliban, nem kis kihívások.
Vajon a ma gazdásza hasonló cipőben jár, mint a blackjack-játékos? Meghúzza, ne húzza azt a legfelső lapot, mondjuk azt a 15-15-15-öset 2-400 kg/ha mennyiségben, avagy ne? Mikor jár jól?
A jó adottságú területeken gazdálkodók sokszor nemcsak 19-re, de 21-re, 31-re, 41-re is húznak még lapot, biztos, ami biztos alapon. Így viszont nem biztos, hogy sikerülni fog bankot robbantani. A gyenge területeken gazdálkodók viszont egy, vagy maximum két lapot húznak, utána terítik lapjaikat. Időnap előtt kiszállnak a körből.
No de hány lapot húzzunk? A blackjack-játékos csupán a memóriájára, a kombináló készségére, elemző gondolkodásmódjára, kitartására, önuralmára, kellő hidegvérére, céltudatos voltára, játékszeretetére, befektetői szemléletére, és a megérzéseire hagyatkozhat. Nem árt, ha ezek közül a tulajdonságok közül némelyeket a gazdálkodó is a magáénak tudhat.
Különbözik-e a gazdálkodó a blackjack-játékostól? Tud-e valaki súgni a gazdálkodónak, mégpedig meglehetősen tutira, hogy meghúzza, avagy ne húzza meg azt a további 1, 2, vagy 3 lapot? Azt azért előre megsúgjuk, hogy itt sem a röntgenszemek, sem a cinkelt lapok nem jelentik a megoldást.
Történelmi tény, hogy a mûtrágyahasználat terjedésével párhuzamosan növekedett a talajvizsgálatok száma. Kezdetben, a 19. század második felében a talaj összes tápanyagtartalmát határozták meg. Ez a mutató semmiféle összefüggést nem mutatott az N-, P-, ill. K-hatásokkal. A kutatások azonban tovább folytatódtak, és a talaj könnyebben oldható frakciója, valamint a tápelemhatások között idővel már szoros összefüggéseket lehetett kimutatni. Ezért, és csakis ezért növekedhetett a mûtrágyahasználattal párhuzamosan a talajvizsgálatok száma, mint a leghasznosabb eszköz a nagy költséget jelentő mûtrágya adagok minél gazdaságosabb kijuttatására.
A szabadföldi trágyázási kísérletek elsődleges feladata éppen az, hogy az adott országban hivatalosan elfogadott, a talajtani, klimatikus körülményeknek megfelelő talajvizsgálati módszereket kalibrálja (Magyarországon a N a Tyurin-féle humusz, a PK az AL-módszerrel meghatározva), a talajtulajdonságok, ill. a termesztendő növény függvényében megadja az igen gyenge, a gyenge, a közepes, a jó, az igen jó, és a túlzott N-, P-, K-ellátottságok határértékeit. A többmilliárdos költséggel, éppen a gazdák, gazdálkodó szervezetek adóforintjaiból beállított szabadföldi kísérletek adatbázisának összeállításával, összefüggés vizsgálatok elvégzésével, szintézisével (igyekezve meglátni a fától az erdőt), az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetben (Budapest), valamint az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetben (Martonvásár) elkészülhetett a gazdálkodók érdekeit szem előtt tartó, növénytáplálási oldalról területegységre jutó jövedelmük maximalizálását segítő „ProPlanta” költség- és környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszer. Az egész agrárágazatnak szóló elismerésként, 2008-ban ez a fejlesztés kapta a Magyarországon adható legrangosabb innovációs elismerést, az Innovációs Nagydíjat.
A szabadföldi NPK trágyázási kalibrációs kísérletekből tudjuk, hogy a talaj ellátottságokat valójában maga a növény határozza meg. És, hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, ugyanarról a talajról két, különböző tápelemigényû növény is eltérően nyilatkozhat.
A kalibráció eszköze a talajvizsgálat, melynek segítségével adaptáljuk, átültetjük a szabadföldi kísérletekben kapott információt a gazdálkodó táblájára. Ezek a kalibrált talajvizsgálati eredmények a gazdálkodó adott tábláján betekintést engednek a „spájzba”, azaz a felső talajrétegben az adott növényfaj számára hozzáférhető tápanyagok mennyiségére. Mennyire üres, mennyire van tele a spájz, az mennyire képes az adott évben az adott növény tenyészidő alatti N-, P-, K-igényének biztosítására. Kell-e az adott évben a talajba további N-, P-, K-tápanyagot „behordani”, hogy az adott évi szükséglet biztosított legyen, avagy anélkül is eléggé dugig van az „éléskamra”, és jut belőle egész évre a növénynek. A legtöbb esetben a táblának az N-, a P-, és a K-ellátottsága nem azonos.
Igen nagy tápelemhatásoknál igen gyenge, nagy tápelemhatásoknál gyenge, közepes, ill. kis tápelemhatásoknál közepes talaj ellátottságokról beszélhetünk. Amely talaj tápelemtartalomtól megszûnnek az NPK tápelemhatások, onnantól jó, vagy igen jó, ill. túlzott talaj NPK-ellátottságokról beszélünk. Van olyan hazai, mûtrágyagyártó, -forgalmazó megbízásából kidolgozott, széles körben elterjedt trágyázási szaktanácsadási rendszer is, ahol a „jó” ellátottság előtt egy „megfelelő” szintet is közbeiktatnak, ami a „jó” ellátottság szinonimája valójában. Ebben az esetben a „megfelelő” szint a „jó”, a „jó” szint az „igen jó”, az „igen jó” szint pedig valójában már a „túlzott” szintnek felelnek meg.
A jelenleg ismert és alkalmazott hazai trágyázási szaktanácsadási rendszerek nagymértékben eltérhetnek egymástól: a magyarországi gyakorlatban elsőként alkalmazott ún. „kék könyv”, a MÉM NAK intenzív rendszere történelmi küldetést töltött be a múlt század 80-as éveinek végéig, amikor még olcsó, 50%-ban államilag támogatott mûtrágyákkal megtörtént talajaink gyors PK-feltöltése. Mezőgazdaságunk 1990 után még 10–15 évig ezekből az egyre apadó PK-tartalékokból élt. A TAKI – MGKI ProPlanta-rendszere ugyanakkor már csupán az adott évben az NPK-trágyázást gazdaságos terméstöbblettel megháláló NPK-adagok kijuttatását javasolja.
Az újabb, az elmúlt két évtizedben létrehozott tanácsadási rendszerek szemléletét tekintve érzékelhető, hogy vannak olyanok, melyekben a gyártói, forgalmazói érdekek is megjelenni látszanak, míg mások – így a ProPlanta-rendszer is – a gazdálkodók területegységre jutó jövedelmének maximalizálását tûzik ki célul, azok tápanyag-gazdálkodási gyakorlatának optimalizálása útján.
Fontos különbség ezeknek a szaktanácsadási metodikáknak a szemléletében, hogy amíg az MTA TAKI – MTA MGKI („ProPlanta”) rendszer túlzott talaj PK-ellátottságnál már egyáltalán nem ajánl PK-kijuttatást, addig egy a mûtrágyagyártó, -forgalmazó megbízásából kidolgozott, széles körben elterjedt hazai szaktanácsadási rendszer még javasol pótlást.
Két legfontosabb növényünk, a búza és a kukorica vonatkozásában, a hazai szabadföldi trágyázási tartamkísérletek 40 éves adatbázisában kapott összefüggésekről az 1-2, és 3-4. ábrákból tájékozódhatunk.
1-2. ábra. A trágyázás nélküli talajok felvehető P2O5-tartalma, valamint az őszi búzában és a kukoricában mért P-hatások közötti kapcsolat. Magyarországi szabadföldi kísérletek, 1960–2000
Az ábrákból jól látható, hogy ugyanazon a talajon milyen eltérő a két növény P-, ill. K-mûtrágya reakciója, P-, ill. K-mûtrágya igénye (1-4. ábrák).
3-4. ábra. A trágyázás nélküli talajok felvehető K2O-tartalma, valamint az őszi búzában és a kukoricában mért K-hatások közötti kapcsolat. Magyarországi szabadföldi kísérletek, 1960–2000
A sablonos, netalántán a „túlzott” ellátottságon is PK-trágyázást javasló ajánlásokhoz képest, a hazai szabadföldi kísérletben kapott eredmények figyelembe vevő ProPlanta-rendszer ajánlásaival tehát számottevő megtakarítások érhetők el ( www.proplanta.hu ).
Egy a Debreceni Egyetemen a közelmúltban készített gazdasági elemzés szerint – melyet mátraaljai és hajdúsági gazdaságok 24 ezer ha-os adatbázisán végeztek – a ProPlanta-rendszer a mûtrágyagyártó, -forgalmazó megbízásából kidolgozott, széles körben elterjedt hazai szaktanácsadási rendszer ajánlásaihoz képest hektáronként 12-15 ezer Ft-tal kevesebb (!) mûtrágya költségből biztosítja ugyanolyan nagy termések elérését. A különbség főképpen a PK-adag ajánlásokban meglévő jelentős eltérésből adódik. Az ez iránt érdeklő gazdálkodók parcellafelezéssel természetesen saját maguk győződhetnek meg ezen megtakarítások szakmailag megalapozott voltáról, azok valós mértékéről.
A ProPlanta-rendszer kidolgozói készségesen állnak a gazdálkodók rendelkezésére, felajánlva növénytáplálási gyakorlatuk analízisét, értékelését, annak optimalizálása céljából: az utolsó két (pl. az AKG induló és záró évében végzett) talajvizsgálati év közötti időszakban a valós trágyázási gyakorlat és a ProPlanta-rendszer ajánlásainak összehasonlítása; az adott időszakra az évenkénti, és a kumulált NPK-mérlegek elkészítése; a kumulált NPK-mérlegek és a talaj ellátottságban beállt változások közötti összefüggések vizsgálata; NPK-ellátottsági térképek készítése; néhány jellegzetes parcellán az akár több évtizedes növénytáplálási gyakorlat értékelése stb.)
Ily módon, felajánljuk segítségünket, hogy a gazdálkodó maximum 19-re húzzon lapot, arra is, remélhetőleg, csupán alsót. De, mindenképpen, pókerarccal…
Csathó Péter1, Árendás Tamás2, Fodor Nándor1, Téli Róbert3
1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézet, Budapest
2 MTA Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézet, Martonvásár
3 Magyar Agrárkamara, Bp.
A cikk szerzője: Csathó Péter
