Az elmúlt évben ötödik alkalommal szervezte meg a TOP 20 fajtakísérletet, ill. harmadik alkalommal a Termésversenyt a Magyar Kukorica Klub. Mind a fajtakísérlet, mind pedig a Termésverseny kiemelkedően értékes adatokat és tapasztalatokat szolgáltat a kukoricatermesztés, ill. azon túl az egész magyar mezőgazdaság technológiai színvonalának, versenyképességének növelése és a vidékfejlesztés szempontjából. A Magyar Kukorica Klub 2005-ben történt megalakításakor úgy fogalmazódott meg az ezen tevékenységeket megalapozó indíttatás, hogy a Klub legnagyobb erőssége „a saját információ lehet, amivel más nem rendelkezik” – mondja Dr. Szieberth Dénes elnök, akit kőszárhegyi otthonában kerestem fel, hogy a Termésverseny során a 2011-es évben szerzett agrotechnológiai tapasztalatokról kérdezzem. Az értéket jelentő információ, annak előteremtése és továbbadása fogja össze a tagokat: gazdákat, inputanyag-forgalmazókat és -kereskedőket, valamint kutatókat. Szieberth Dénes saját maga is sokirányú tapasztalatot szerzett nagyüzemi termelési szakemberként, fajtakísérleti munkatársként, növényvédelmi szaklap főszerkesztő-helyettesként, melyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a Klub tagjait és tevékenységét eredményesen tudja összefogni. A Klub egyik fontos eszközét jelenti honlapjuk (www.magyarkukoricaklub.hu), melyen a szakmai információk megosztásán túl egy termény- és földpiaci üzleti rész is található.

Dr. Szieberth Dénes

A Termésverseny gondolatát az információszerzés, továbbítás és tanácsadás hármas egysége hívta életre, különös tekintettel arra, hogy az így különböző termőhelyekről nyert adatok alapján megismerhető egy-egy régió agroökológiai potenciálja. A talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak az ismerete, a meteorológiai adatok felvételezése, továbbá a termésmennyiség pontos mérése alapján hiteles kép nyerhető az egy-egy régióra jellemző, a növénytermesztés szempontjából lényeges abiotikus tényezők alakulásáról. Ennek ismeretében közelebb kerülhetünk azokra a kérdésekre adható válaszokhoz, hogy az adott helyen mit és hogyan lehet elérni a növénytermesztés gyakorlatában. Bár a Termésverseny a nevezők adott földrajzi elhelyezkedése miatt inkább területi-regionális megközelítésû, ugyanakkor így is sok adat nyerhető az adott térség agroökológiai potenciáljának jellemzéséhez. A kisparcellás fajtakísérletek esetében azonban jobban lehet érvényesíteni az agroökológiai potenciálon alapuló szemléletet, azaz a jellegzetes ökológiai viszonyok alapján megválasztani a kísérleti területeket.

A Magyar Kukorica Klub évente közreadja a Kukorica Barométert, amely összefoglalja a kisparcellás kísérletek és a Termésverseny eredményeit. Az ebből a kiadványból származó táblázat bemutatja a versenyterületek köztermesztés átlagát, a versenyterületek átlagát, valamint az első helyezett eredményét. Ennek tükrében két fontos tapasztalat emelendő ki:



A versenyterületek átlagtermése minden esetben jelentős mértékben, legalább 70 százalékkal, de több esetben 90 százalékkal meghaladja az adott régióra jellemző köztermesztési átlagot. Elmondható tehát, hogy a versenybe benevezett területeken a legjobb üzemi gyakorlat szerint folyt a termesztés, amely így arra is rámutat, hogy a hazai kukoricatermesztés termésvolumene a technológia fejlesztésével még komolyan növelhető lehetne. Ezt támasztja alá az is, hogy a helyezettek bemutatott agrotechnikájából kitûnik: általában mind NPK tartalmú mûtrágyák, mind pedig levéltrágyák (kiemelendő a mikroelem tartalmuk) kijuttatására sor került, több esetben pedig talajkondicionáló szereket is felhasználtak.

További fontos tapasztalatok nyerhetőek a regionális eltérések figyelembevételével. A Termésversenyben öt különböző régióra van osztva az ország: Észak-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Alföld, Nyugat-Alföld és Kelet-Alföld. A 2011-es Termésversenyben egymástól 452 kilométernyi távolságra, egy Vas megyei (észak-dunántúli régió), valamint egy szabolcsi területen (észak-alföldi régió) született 16 t/ha feletti rekordtermés. Ebben a két régióban, továbbá 14-15 t/ha szinten Hajdú-Biharban születtek a legjobb termések. Ezek a terméseredmények jól összefüggésbe hozhatóak az adott régióban lehullott tavaszi-nyári csapadék mennyiségével. Az április és a május országos viszonylatban szárazabb volt a szokásosnál, a havi csapadékösszegek túlnyomó részben elmaradtak a sokéves átlagtól. Júniusban a csapadék területi eloszlása igen változatos volt. A Balaton környéke, valamint a délkeleti országrész volt a legszárazabb, az ország többi része viszont csapadékosabb volt. A térképen is látható, hogy a két rekordtermésû régió a legcsapadékosabbak közé tartozott júniusban. Júniusban számottevő a kukorica vegetatív növekedése, így az ekkor lehullott csapadék jól tudott érvényesülni a növény biomassza képzésében.

2011-es júniusi csapadékeloszlás Magyarországon

(Forrás: www.met.hu)

A júniusi csapadék mennyisége mellett meghatározó kérdést jelentett továbbá az is, hogy volt-e extra eső júliusban. Ez szintén jól lemérhető a termésátlagok alakulásán: például Komárom-Esztergom megyében, ahol volt júliusi extra csapadék a nagy szárazság ellenére, 14 t/ha körüli termések születtek, ezzel szemben Somogy megyében, ahol végig száraz volt a tenyészidőszak, sokszor csak 4-5 t/ha-t termett a kukorica – mutatott rá beszélgetésünk során Szieberth Dénes.

Nem csak a csapadék mennyisége jelent azonban fontos kérdést a vízgazdálkodás tekintetében, hanem – különösen a csapadékos 2010-es év után – az is, hogy mennyire volt képes a talajmûvelés hozzájárulni az előző évi és téli csapadék megőrzéséhez. Ez a száraz 2011-es évben különösen felértékelődött és azokon a helyeken, ahol nedvességmegőrző talajmûvelést folytattak, ennek hatása megmutatkozott a terméseredményekben is. Ezzel kapcsolatban, már előremutatva a jövő kihívásaira, az öntözés fontos szerepére figyelmeztet Szieberth Dénes. Lassan közhelynek számít – annyiszor elmondjuk –, hogy mekkora vízkészlet van kihasználatlanul Magyarországon, amellyel megoldható lenne az öntözés, de sajnos igaz ez a megállapítás, mármint a kihasználatlanság tekintetében. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a magas termésszintek elérése és a termésbiztonság fenntartása száraz évjáratok esetében indokolttá fogja tenni az öntözést akár a gabonanövények esetében is.

A termésversenyben öntözéses gazdálkodás nem értékelhető az országos versenyben, ők külön kategóriát képeznek. Erre 2011-ben nem kerülhetett sor, mert csak egy öntözött terület került benevezésre. Külön kategóriában szerepelt ugyanakkor a szántás nélküli mûvelés. A szántás nélküli agrotechnika értékelhető az országos versenyben, de külön kategóriában is megjelenik, ha ötnél többen vannak, 2011-ben pedig 11 sikeres betakarításra került sor ebben a kategóriában. Itt 13894 kg/ha volt a győztes terméseredmény, a kategória átlaga pedig 12356 kg/ha. A szántás nélküli kategória első három helyezettje egyébként az észak-dunántúli régióból került ki (Komárom-Esztergom, valamint Fejér megye), így érdemes összevetni a kategória átlagtermését ennek a régiónak az átlagtermésével, hiszen azok egy tartományban vannak.

Nagyításhoz katt a képre

Benedek Szilveszter

A cikk szerzője: Benedek Szilveszter