Az őszi kalászosok talajállapot igényei nem az elővetemény lekerülési idejétől függnek. Kívánalom a min. 20-25 cm mélységben mûvelőtalp nélküli, lazult és szerkezetes, biológiailag tevékeny termőréteg. A vetéshez szükséges továbbá morzsás magágy kialakítása is, mégpedig a mélyebb rétegek visszatömörítése nélkül. E kívánalmak alapvető feltétele a mûveletszámok minimalizálása, minél kevesebb menetszámmal terheljük a talajt!

Az elővetemény szármaradványainak felaprítása több szempontból is jótékony hatású. A zúzott növényi maradványok könnyebben bedolgozhatók. Minél apróbb frakciókból tevődik össze e mulcs, annál egyenletesebben keverhető be a teljes mûvelt rétegbe. Az aprítás minősége szoros kapcsolatban van a lebomlás ütemével. A kisebb méretû (nagyobb felületû) zúzalék gyorsabban táródik fel.

A mulcshagyó talajmûvelési technológiák egyre ismertebbé és elfogadottabbá válásával növekszik azon termelők száma, akik a későn lekerülő növények szármaradványait is értékes mulcsként tartják számon. A mûszaki-technológiai fejlődés nyomán manapság kiforrott mûvelő eszközök állnak rendelkezésre forgatás nélküli mulcstechnológiához.

Bármely talajmûvelési technológia mellett döntünk – forgatásos vagy forgatás nélküli – a kiinduló mûvelet a szármaradvány kezelés. A tarlómaradványok zúzása után szükséges a tarlóhántás elvégzése. Az őszi munkálatok során ez a mûvelet kissé más értelmet nyer, mint a klasszikus nyári tarlómûvelésben. Ez esetben nem várjuk meg a biológiai beéredést, sok esetben az árvakelés (pl. elhullott napraforgó kaszatok) sem jelenik meg az alapmûvelésig. A nagy mennyiségû szármaradvány miatt szükséges ez a bekeverő jellegû tarlóhántás (1. kép). A növényi zúzalék egy részének a felső talajrétegbe keverésével könnyebbé válik a következő mûvelet, az alapmûvelés elvégzése. Ha nem késett meg a betakarítás és még az őszi hőmérsékleti viszonyok lehetővé teszik, elkezdődhet az árva- és gyomkelés kicsírázása, jelentős részük elpusztítható az alapmûveléssel.

1. kép. Bekeverő jellegû tarlóhántás síktárcsával. (Fotó: Bottlik, 2011)

Az alapmûvelés módjáról későn lekerülő elővetemény esetében is a talajállapot ismeretében dönthetünk. Erről a tarlóhántást követően kell meggyőződnünk, legegyszerûbben egy fémpálca leszúrásával vizsgálható a tömörödés. E mellett leginkább a talaj nedvességi állapota határozza meg a mûvelhetőséget. Sokunk számára okoz fejtörést az idei aszályos évjáratban az alapmûvelési mód megválasztása. Számos helyen olyan mértékben kiszáradt a teljes, rendszeresen mûvelt réteg, hogy nincs mód az alapmûvelés elvégzésére. A tarlóhántás – bár nem öröm a poros felső réteg bolygatása – elvégzendő, majd várakozni kell a csapadék megérkezéséig.

A tárcsás alapmûvelési mód kedvelt megoldás, főleg napraforgó-kalászos váltásban. A legelterjedtebb mûvelési változat, annak ellenére, hogy gyorsasága és egyszerûsége mellett kockázatokkal is rendelkezik. Sekély a mûvelés mélysége, nem képes mûvelőtalp (ak) megszûntetésére, sőt, a nedves talajt erősen tömöríti. A sekély alapmûvelési mélység és a kialakuló mûvelőtalp korlátozzák a kalászosok gyökérnövekedési lehetőségeit. Bizonyított, hogy a mellékgyökérzetû kalászos gabonák is termésdepresszióval reagálnak a sekélyen elhelyezkedő mûvelőtalpra, így nem elhanyagolható e kockázat. Száraz talajon nagymértékû porosítás jellemzi a tárcsa munkáját, ami hosszú időre tönkre teszi a talajszerkezetet.

Kukorica-kalászos váltásban a legtöbben szántanak. A száraz talajállapot gátat szabhat e megoldásnak, valamint időigényes is. A szántás során a talaj tovább szárad, gondoskodni kell a felszín mihamarabbi elmunkálásáról, lezárásáról.

A nehézkultivátorok terjedésével egyre inkább népszerûsödik a forgatás nélküli alapmûvelés kukorica elővetemény után is. Ez teljes technológiát jelent, aminek kiinduló pontja a gondos szármaradvány kezelés és a bekeverő jellegû tarlóhántás. Ezt követi a kultivátoros alapmûvelés (2. kép) és a vetés, amit magágykészítő vetőgéppel végzünk. E rendszer gyorsabb, mint a forgatásos változat és kevesebb kockázattal jár. Nincs mûvelőtalp-képzés, kevésbé szárítja a talajt, szerkezetkímélőbb. Hátránya a nagy vonóerő-igény és a komplett technológia szükségessége.

2. kép. Grubberes alapmûvelés. (Fotó: Bottlik, 2011)

Ne feledjük, hogy a 2010-es csapadékos évben tömörödtek a talajaink és kevesen orvosolták mélyítő mûveléssel e betegséget. A száraz őszi időszak alkalmas középmély lazításos vagy mélykultivátoros állapotjavításra, használjuk ki! Napraforgó elővetemény esetében szárzúzás és bekeverő tarlóhántást követően középmély lazítással vagy grubberes alapmûveléssel megszûntethető a tömörödés és gondosan megalapozható az őszi kalászosok termesztéstechnológiája.

Előfordulhat, hogy az időjárás vagy mûszaki problémák miatt megkésünk a talajmunkával és a vetéssel. Napraforgó után a korszerû rövidtárcsákkal sekélyen ugyan, de szerkezetkímélő módon és nagy területteljesítménnyel alakítható ki vetőágy. Kukoricát követően inkább a nehézkultivátoros alapmûvelés nyújthat gyors megoldást.

 

Bottlik László

Szent István Egyetem

Növénytermesztési Intézet

A cikk szerzője: Bottlik László