A káros hatások mérséklésére egyre jobban terjed a gyakorlatban a TMR rendszerû takarmányozás, amikor az abraktakarmányt a tömegtakarmányokkal keverve, egy időben etetik. Ez kétségtelenül természetszerûbb a tehenek számára, mintha külön-külön etetnénk az abrak- és tömegtakarmányokat.

Ezért a tömegtakarmány-termesztés szerkezetét célszerû teljesen átalakítani, olyan kiegyenlített beltartalmú olcsó takarmányokat kell termeszteni, amely önmagában (minimális abrakkiegészítés mellett) képes az állatok igényét vásárolt fehérjetakarmányok nélkül kielégíteni. Nyugat-Európában (Franciaországban) terjedőben van a tejelő tehenészetek tömegtakarmány ellátását megalapozó un. „Tíz fû” keverék, amely pázsitfûfélék, valamint pillangósnövények optimális arányú keveréke. Ez egy 5 éves kultúra, amely szenázsának a laktációs energiatartalma a silókukorica szilázséval megegyező, nyersfehérje tartalma pedig olyan magas, hogy a tejelő tehén napi takarmányadagja nem szorul fehérje kiegészítésre. A takarmányozási koncepció másik tömegtakarmánya az un. „Őszi keverék”, amely támasztónövényből (tritikálé, árpa, őszizab), valamint pillangósnövényből (őszi takarmányborsó, takarmánybükköny) áll.

Mindkét tömegtakarmány közös jellemzője, hogy nagy mennyiségû, könnyen emészthető cellulózt tartalmaz, termésmennyiségben pedig nem, vagy alig marad el a hagyományos silókukorica-lucerna rendszer termésétől.

A „Tíz fû” keveréket lehet tavasszal is, amint az időjárási viszonyok megengedik, és ősszel is (hasonlóan az „Őszi keverékhez”) augusztus végén, szeptember elején vetni, illetve telepíteni. Fontos, hogy előveteményekre nem igényes sem a „Tíz fû” sem az „Őszi keverék” csak annyiban, ami lehetővé teszi az optimális magágykészítést és a vetési idő betartását. A talajelőkészítés a sekély tárcsázással (15-20 cm), vagy szántással kezdődik, ezt követi a kombinátorozás, majd talajszerkezetétől függően a hengerezés. A vetés szórva vetéssel, vagy sorba vetéssel történhet. Végül a vetést követően újbóli hengerezés következik.

A vetésre kerülő vetőmag összetételét sok tényező befolyásolja: a talaj és terület adottságai, illetve milyen más tömegtakarmányok (pl. lucerna), vagy melléktermékek állnak rendelkezésre.

A talajerő utánpótlás jelentős költsége a takarmánytermesztésnek. Ugyanakkor a trágyatárolókban a szervestrágya hasznosítása is gondot okoz napjainkban. A megfelelően kezelt szervestrágya gyakorlatilag valamennyi mikro és nyomelemet tartalmazza, hiszen az állatok takarmányában ezek kiegészítése megtörtént. A szervesanyag és a huminsavak a talaj kolloid rendszerét és a talaj megfelelő mikrobiális életterét biztosítják.

A különböző trágyaérést gyorsítók nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is rendkívül kedvezőek. A SOBAC cég által kifejlesztett Bactériolit készítmény használata elterjedt gyakorlat Franciaországban, különösen azokban a gazdaságokban, ahol tejhasznú kérődzők tartása a fő tevékenység. Ezekben a gazdaságokban a fentiekben említett keverékek „Tíz fû” és „Őszi keverék” trágyázása is legnagyobb részt Bactériolit készítménnyel kezelt trágyával történik. Fontos felhívni arra a figyelmet, hogy még ezekben az állattartó gazdaságokban sem keletkezik a takarmánytermesztés számára elegendő mennyiségben Bactériolittel kezelhető szerves almostrágya! Ezért a gazdák, hogy a talajéletet azokon a területeken is fenntartsák, ahova nem jut kezelt szervestrágya, szintén a SOBAC cég által kifejlesztett Bactériosol készítményt használják. A Bactériosol készítmény kijuttatása szervestrágyához való hozzákeverés nélkül történik, közvetlenül a talajra a vetést követően.

A Párizsi Agrártudományi Egyetemen Marcel Mazoyer és munkatársai 2002-ben kimutatták, hogy azonos energiatartalommal a Bactériosol®/Bactériolit® rendszerben termelt takarmányokkal nagyobb termelési szint érhető el, mert a fehérjetartalmuk magasabb.

A Szent István Egyetem (GAK Kft. által üzemeltetett) Állattenyésztési Tanüzemében, mivel a fentiekben ismertetett keverékekkel és Bactériolit, Bactériosol készítményekkel való kísérletek az elmúlt évben kezdődtek, ezért a rendelkezésre álló részeredmények ismertetése helyett a Mourjou Cantal megyében (Franciaországban) lévő, az Állattenyésztési Tanüzem állatállományával közel megegyező nagyságú Mrs. Fernand et David AYMAR, GAEC Aymar gazdaság eredményeit ismertetem röviden.

A gazdaság állományára az elmúlt 10 évben a következő volt a jellemző. A tejelő tehenészet eltérő életkorú (2,5-10 éves) 30 Holstein és 10 Svájci barna (szimentáli), évjárattól függően 7.400-8.300 l átlagos laktációs tejtermelésû tehénből, valamint 20 húshasznú tehénből, és ezek utánpótlásra szánt szaporulatából (üszőkből) állt. Az állatsûrûség 10 év átlagában 1,5 számosállat/ha volt.

A Bactériolit (20 t/ha/év), Bactériosol (250 kg/ha/év) és a „Tíz fû”, valamint „Őszi keverék” technológiára 11 éve tértek át. A termesztés optimalizálásának köszönhetően a „Tíz fû” keverék esetében (szenázs, széna, legeltetés) átlagosan 11 tonna száraz anyag volt az éves terméshozam hektáronként. A tíz év átlagában a terméshozam és a beltartalom kiegyenlített volt. Példaként a készített szenázsok energiatartalma 6,4-6,6 MJ/sz.a., nyersfehérje tartalma pedig 16-17%/sz.a. volt. Gazdasági abrak kiegészítésben, amely az „Őszi keverék” szemtermése volt kizárólag csak a napi 16-20 liternél többet termelő tehenek részesültek. Az őszi keverék szártermését szénaként hasznosították a gazdaságban. Az egyszerû agrotechnikának, illetve a mûtrágya használat teljes megszûnésének és a vásárolt abraktakarmányok mellőzésének köszönhetően a tejelő tehenek takarmányozási költsége éves szinten 15-25%-kal csökkent a gazdaságban úgy, hogy a 8.000 l/laktációs átlagos termelési szint nem változott.

Pontosabb, hazai viszonyokra adaptált adatok közlésére a tanüzemi eredmények alapján csak a jövő évben kerülhet sor.

Dr. Póti Péter

Szent István Egyetem, MKK,

Állattenyésztés-tudományi Intézet

A cikk szerzője: Dr. Póti Péter