Magyarországon nem volt jellemző olyan mértékben a legeltetéses szarvasmarhatartás, mint az EU más államaiban. A réti széna a savanyított tömegtakarmányok kiegészítője volt. Így a folyók melletti ősgyepeket már a nagyüzemek idején kezdték feltörni, majd a kárpótlás után az állatállomány csökkenésével még kevesebb gyepterület maradt.
Környezetünkben a folyók mellett kotu és öntéstalajok vannak. A jobb területek tudtak 10 tonna feletti kukoricaterméseket produkálni, búzából 9,3 tonna/ha-t. A szójának is kedvező volt a párás klíma, a repce jobb években 4 tonna körüli termést adott. Korábban napraforgó termesztésére nem a legideálisabb területek voltak ezek, mert a gyomoktól nem lehetett megvédeni a napraforgót. Amióta a gyomirtó szer toleráns napraforgók megjelentek, már a napraforgó is könnyebben termeszthető. Az utóbbi években több területen volt cukorrépa is.
2010-ben jött az árvíz. Az elmúlt 40 évben is előfordult, de ritkán, évente csak egy-egy alkalommal. Most többször volt árvíz és egyes területekről egyáltalán nem vonult le. A Kapos vízgyûjtő területén Somogyban és Tolna megye nyugati részén savanyú a talaj. A dombokról lezúduló víz is nagyrészt savas kémhatású volt, melyhez a Baranya csatorna az erdők talajából szintén ilyent hozott. A sok völgyzáró gátas halastó vize az iszapgázoktól lúgos kémhatású. A túlfolyásból, gátszakadásból valamennyi jutott az „árvízbe”, de nem tudta semlegesíteni. Az árvíz, belvíz fél évig a területen maradt, több helyen a víz mélysége elérte a 2,5 métert. Ezt a növényzet nem tudta elviselni. A nyárfatelepítések, az energiafûz, a fekete bodza kipusztult. A magasabban fekvő területek időnként foltokban kiemelkedtek a vízből és soha nem látott gyommennyiség volt rajtuk. Az első árvíz után még próbálkoztak a gazdák a másfél méteres gyomtenger kiirtásával ahol meg lehetett közelíteni, hogy legalább a magja ne érjen be. Hamarosan jött az újabb árvíz. A vízi madarak paradicsoma télen apránként visszahúzódott. A gazdák fokozatosan próbálták felszántani a területeket, majd többnyire kukoricát vetettek. Május elején jött a hideg, a 3 leveles kukoricák elfagytak. Szerencsére a tenyészőcsúcs ilyenkor még a föld alatt van, így ezt kiheverték. A diófák tetőtől talpig elfagytak, de egyetlen gyomot sem láttam, hogy elfagyott volna.
Mi változott az árvíz után? A talaj az öntés talajokon és a mélyebb fekvésû kotu talajokon levegőtlenné vált. Ahol szántás nélkül történt a talaj-előkészítés, most siralmas a kép. Inkább kiszáradt tófenékhez hasonlít a terület, mint kukoricaföldhöz. A kukoricák kicsik, sárgák és sülnek ki.
A talaj savanyodott. Még az ősgyepek savanyú füves részein is, ahol tovább víz alatt volt a terület, a növényzet teljesen kipusztult és fehér kalcium karbonát kiválás tapasztalható. Ilyen van a szántóként mûvelt területeken is. A talajok változására a kibővített talajvizsgálat feleletet tud adni. A jobb talajok képesek pufferolni, így nem biztos, hogy az értékekben változást tapasztalunk.
A talajlakó kártevők a tartósan vízzel borított területeken elpusztultak, beleértve a kukoricabogár tojásokat. Kimaradt egy év, tavaly nem is tudtak tojást rakni, kukorica sem volt. Az elöntött területeken soha nem látott mennyiségû gyommag kelt ki korábban, akármilyen eredményes is volt a gyomirtás. A fenyércirok rizómás alakja a tartósan vízzel borított területeken elpusztult. Korábban a fenyércirkot az árvíz hozta, most „elvitte”. Felszaporodtak a szántó területeken a mocsári növények: nád, sás stb. Szárazabb körülmények között esetleg szálanként fordul elő belőlük. Most nem volt lehetőség tarlókezeléssel védekezni ellenük, Focus toleráns kukorica vetésével megoldható lett volna a probléma.
Kálcium karbonát kiválás ősgyepen
Azok a területek, melyeken biogazdálkodást folytattak, mûtrágyával, növényvédő szerrel telítődtek. Az ilyen mély fekvésû földek biogazdálkodásra alkalmatlanok. Még árvíz sem kell ahhoz, hogy a szomszéd mûtrágyáját, növényvédő szerét egy megemelkedett talajvíz a biogazdálkodásra bejelentett területre vigye.
Az árvíz után sok védett növénnyel és állattal lettünk szegényebbek. Az árvíz és belvíz veszélyes területeken bármikor lehet katasztrófa, ennek ellenére az altalajlazítást el kell végezni a mostani árvíz után, mert e nélkül a levegőtlen talajok nem teremnek.
Halvaksz Béláné
A cikk szerzője: Halvaksz Béláné
