A kedvező vetésidő vagy vetésidőszak megállapítására többéves kísérletet indítottunk 1995-ben. A 11 év során – a lehetséges vetési időszakon belül – naponta vetettünk, amikor azt az időjárás engedte. Az alapozó kísérlettel az volt a célunk, hogy találjunk olyan összefüggést, ami alapján megállapítható – akár hónapokkal – a vetés előtt a kedvező vetésnap, vagy vetésnapok. A pontos vetésnap – a lehetséges 2-3 szakaszból – mindig az aktuális időjárás és a „tavasz indulásától” függően változhat. A dolgozatban a 2007– 2009. évek eredményeit mutatjuk be. Az adatok és az összefüggések alapján megállapíthatjuk, hogy a vetésidő – nagy pontossággal – előre tervezhető. Egy-egy évben a tendenciát tudjuk meghatározni, mert az évjáratot nem lehet kiküszöbölni. Az egyes évek összehasonlítása érdekében, az évi terméseredmények átlagától való százalékos eltérésben – relatív termés – fejezzük ki a terméshozamot. Így ez a hozam mindig az adott év átlagától való +/– eltérést mutatja. Figyelemre méltó, mi szerint a különböző évek más és más naptári napján kaptuk a legnagyobb termést. Ezt tûnik alátámasztani, ha az évek meteorológiai adatait összehasonlítjuk, a lényeges paraméterekben nincs hasonlóság azonos dátum esetén.
A kísérlet során egy szabadelvirágzású fajtát – T jelû – és két hibridet – „B hibrid” (FAO 330) és „C hibrid” – (FAO 460, 2008. évtől) vizsgáltunk. A szabadelvirágzású fajta vetőmagja saját kísérletből származott.
A 2007-ben a vetéskori talajhőmérséklet, minden vetésidőnél a kívánatos 10°C fölött volt, így a kelés gyorsan megtörtént – 11–12 nap –, és a vetésidők között nem volt különbség. Az általunk szerkesztett görbe alapján kedvező vetésnapnak terveztük az április 4. és április 10. vetésnapokat, amely jóval korábbra esett a szakirodalomban található adatokhoz viszonyítva. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a 11 éves kísérletsorozat rámutatott, hogy a korai vetéseknek nincs kockázata, és ekkor a betakarításkori szemnedves-ség-tartalom 4–5 százalékponttal ala-csonyabb, mint a késői vetéseknél. Másrészt az utóbbi évek időjárásában bekövetkezett változások – melegebb, szárazabb tavasz – lehetővé teszik, sőt sok esetben, mint pl. 2009 év, igénylik is a korai vetést. Harmadrészt szilárd meggyőződésünk, hogy a korai, esetleg hidegebb talajba történő vetés nem viseli meg annyira a csírát, mint ha „meleg” talajba vetünk, de a csíra hirtelen lehûl. A 2007-ben vetett két fajta termését szemlélteti az 1. ábra.
Az évjáratnak köszönhetően a vetésidők között különbség nem volt, ugyanakkor a várt tendencia igazolódott, és a két első vetésben kedvezőbb a terméseredmény. Ez akkor különösen jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy a betakarításkori szemnedvesség 3–5 százalékponttal alacsonyabb, mint a későbbi vetéseknél (2. ábra).
A késői vetésidőknél egyre nagyobb nedvességtartalmat mértünk. A terméstömeg és a betakarításkori szemnedvességben jól érzékelhető a T fajta és a hibrid közötti különbség. Figyelemre méltó az a tendencia, mely szerint az értékek párhuzamosan futnak. Ez azt jelenti, hogy a vetésidő hatása azonosnak mondható a különböző fajtáknál.
2008-ban három fajtát vetettünk, öt vetésidőben. Ebben az évben is – minden vetésnél – 10°C fölött volt vetéskor a talaj hőmérséklete, mégis több nap telt el a kelésig, mint az előző évben. Különösen szembetûnő az első két vetésidőnél a közel kétszeres – 18–22 nap – kelésidő, mint a késői vetéseknél. Kiemelt jelentősége volt az első vetésnek valamint jónak terveztük a 3. és az 5. vetésidőt. A kedvező mennyiségû és eloszlású csapadéknak köszönhetően a későbbi vetések is nagy termést adtak. Így az első vetés – téli csapadék jobb hasznosítása – nem érvényesült annyira, ugyanakkor különösen jó volt a 3. vetésidőnél a termés (3. ábra)
A betakarításkori szemnedvesség ebben az évben 4–5 százalékponttal nagyobb, mint az előző évben (4. ábra).
Kedvező – 10°C feletti – talajhőmérsékletnél történt a vetés 2009-ben. Leggyorsabban – 9–11 nap – keltek ki a növények. A szántóföldi kelés százaléka a két késői vetésidő növényeinél alacsony volt. Azt vártuk, hogy a második vetésidő – április 9. – kivételével, az elsőnél és harmadiknál átlagos termést kapunk, míg a két késői vetésnél az átlag alatti terméstömeget. A bekövetkezett termésalakulás – alacsony termés – a száraz talajnak és a kevés esőnek köszönhető. Különösen a késői vetés hatására jelentős a csökkenés mind a három fajtánál. A három fajtára a vetésidő azonos módon hatott, a fajta adta – természetes – különbségek mellett (5. ábra).
A késői vetésidőknél a terméscsökkenés mellett jelentősen magasabb a betakarításkori nedvességtartalom is a korai vetésekhez képest (6. ábra).
A különbség ebben az évben volt a legnagyobb, több mint 10 százalékpontnyi a korai két vetésidőhöz képest.
A vetésidő vizsgálatát – mint pénzben kifejezett ráfordítást nem igénylő elemet – azért tartjuk fontosnak, mert a sablonos vetésidő meghatározás helyett jelentős előnyt és biztonságot adhat a gazdának, ha ismeri a „jó vetésnapokat”. A jó időben elvégzett vetés terméstöbblete elérheti a 15–25%-ot. A korai vetéskor a növények jobban hasznosítják a téli csapadékot. Korábbi betakarításra számíthatunk, lényegesen alacsonyabb – évjárattól függően 5–10 százalékpont – betakarításkori nedvességtartalommal. Egy 7 t/ha terméstömegnél nem mindegy, hogy 20 vagy 25% a betakarításkori nedvességtartalom. Ha egy tonna kukorica 1%-os vízelvonása 700 Ft, akkor ebben az esetben az 5% plusz víz szárítási költsége 24 500 Ft/ha. Könnyen belátható, hogy nagyobb gonddal és főleg jó időpontban történő vetéssel növelhető a jövedelem.
Dr. Pap János
A cikk szerzője: Dr. Pap János
