1, A Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. 1200 db tejhasznosítású tehénnel és annak szaporulataival rendelkezik, évente kb. 8,5–9 millió liter tejet értékesítünk. A 2010. év sem kerül be az állattenyésztés arany oldalai közé, habár a tejágazat elmozdult a holtpontról és kissé emelkedtek a nyerstej- felvásárlási árak. Sajnos tavaly sem sikerült azt a 2004. óta tartó folyamatot megtörni, ami ágazati veszteséghez és állandósult állatlétszám csökkenéshez vezetett. A probléma gyökere kettős;
a.) Az állattenyésztési termékpálya jövedelem-elosztása: szükséges, de nem elégséges feltétel a szaktárca elkötelezettsége az állattenyésztés részarányának növelése mellett! A politikai nyilatkozatok, a kisebb-nagyobb támogatások csupán tûzoltó jellegûek, a fő problémát nem oldják meg. Addig nem reménykedhetünk áttörésben, amíg pl. a tej termékpálya jövedelem-elosztása során a kereskedelem a képződött jövedelem közel 80%-át fölözi le! Ahhoz, hogy jelentős javulás történjen. az szükséges, hogy az EU és a hazai kormányzat határozottan lépjen fel a kiskereskedelmi áruházláncok árképzési-, kereskedelmi-, stb. politikájával szemben. Önmaguktól egy százaléknyi profitról sem mondanak le! A mezőgazdasági termelők-feldolgozók nem azonos partnerek ebben a dimenzióban: sem tőkeerő, sem szervezettség kérdésében! Látni kell, hogy az agrárágazat szereplői nem a befizetett adókból kapott „kegyelemkenyérre” (kiegészítő támogatások) vágynak, hanem tisztességes nyereségre, ami a termékpálya folyamatában megképződik.
Ha tehát ezen a „szemüvegen” keresztül nézem az állattenyésztési ágazatok helyzetét, akkor kilátástalan a kép! Ha a szakmai teljesítményeket vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy itthon is elérhetők a legjobb genetikai alapok, a legújabb technológia. A különböző kiállítások, vásárok bizonyítják, hogy a magyar állattenyésztők a világ legjavához tartoznak!
b.) A technológiai lemaradás: az előzőekből következik, hogy a veszteséges tevékenység nem képez alapot a fejlesztésre és a folyamatos forgóeszköz finanszírozásra sem! A különböző pályázatok ugyan jelentős forrásokat ígértek és tettek elérhetővé, de a napi pénzügyi gondokkal küszködő termelők nagyobb része nem tudott élni ezzel a lehetőséggel. Emiatt a következő 5 évben jelentősen nő a hazai állattenyésztők versenyhátránya.
2, Optimista ember lévén mindig és minden körülmények között bizakodó vagyok! Azt remélem, hogy a nehéz időjárási körülmények miatti takarmány áremelkedéseket ellensúlyozza a felvásárlási árak növekedése. Bízom abban, hogy a magyar EU elnökség tud olyan javaslatokat kidolgozni, amelyek jobb helyzetet teremtenek az állattenyésztők számára.
1, Sajnos a hazai állattenyésztés, különösen a sertéshízlalás, a tejhasznú szarvasmarha létszáma és ezáltal a tejtermelés volumene csökkent az elmúlt esztendőben. Ez egy régóta tartó folyamat, de még mindig nem vagyunk a végén, s valószínûleg a csökkenés vége az lesz, ha nem teszünk intézkedéseket, hogy lesz Magyarországon állattenyésztés, de az már nem magyar tulajdonban lesz. Látni kell, hogy amíg a magyarországi tulajdonú hizlaló telepek folyamatosan csökkenő hízósertést bocsátanak ki, addig a külföldi tulajdonú – elsősorban dán és holland – telepek kibocsátása nő. Ezt a helyzetet értelmeznünk kellene, s a következtetésekből tanulni.
Az elmúlt években történt beruházások miatt a technológiánk, technológiai szintünk zömében európai, vagy világszínvonalú, a genetikánk szintén. „Állítólag” a szakembereink és az ágazatot irányító és szabályozó közigazgatásban dolgozók tudása is megfelelő. Ennek ellenére mégis baj van. Jelen sorok keretein belül nem lehet leírni a problémák sokaságát és nincs is értelme egyet-egyet kiragadni. Látnunk kell mindannyiunknak - beleértve a mindenkori politikát is –, hogy teljes ágazati összefogás, teljes átfogó ágazati koncepció, stratégia nélkül nincs előrehaladás. Amikor ágazatról beszélünk, nemcsak a tenyésztésről és tartásról van szó, bele kell értenünk a feldolgozóipart, élelmiszeripart és még a kereskedelmet is. Igaz, hogy már régóta nincs minisztériuma és nincs is ma sem a minisztérium nevében az élelmiszeripar, de bízom benne, hogy e szektor fontosságát nem felejtjük el. Az autóiparban eltûrjük, hogy a gyáraknak legyenek kereskedelmi egységei, élelmiszeriparban kivitelezhetetlennek tûnik, pedig az ágazati problémák megoldásában a tisztességes kereskedelmi magatartás is sokat segítene. Természetesen nem csak ezen múlik a jövőnk.
2, Próbálok optimista lenni, de a körülményeket figyelembe véve realistának kell lennem. Ez azt hiszem mindent elmond…
1, A Hat-Agro Kft. saját piaci tapasztalatai alapján elmondható, hogy a magyar állattenyésztés résztvevőire a koncentráció a jellemző, azaz az egyes termelői körök értékesítési szövetkezetekbe tömörülése figyelhető meg. A gazdák ebben látják a termelékenység fokozódását és a gazdaságos állati termék előállítás lehetőségét. Saját mûködési területünkön, mely elsősorban a telepi biobiztonságot - és közvetve a hatékonyabb és kisebb kockázattal járó gazdálkodást - fokozó termékek forgalmazását jelenti, megfigyelhető, hogy az intenzív állattenyésztés szereplői egyre inkább felismerik a megfelelő higiéniás viszonyok által biztosított előnyöket. A kiváló minőségû, igazolt hatékonyságú tisztító- és fertőtlenítőszerek megfelelő mértékû és helyes használata jelentős költségmegtakarítást eredményez a tudatos gazdálkodó számára. A 2010. évben példaként említhető, hogy a magyar baromfiszektor résztvevői számára nyilvánvaló piaci követelmények (pl.: szalmonella-mentes baromfihús) nem csupán EU-s irányelvek, hanem hazai rendeletek formájában már rájuk is kötelező érvényûek. Az eredeti határidő (2010. december 12.) idén májusig történő meghosszabbítása következtében némi „lazulás a gyeplőn” megfigyelhető ugyan, de valószínûsíthető, hogy a probléma megoldása tovább nem halogatható. Amennyiben a magyar baromfiágazat (tyúk, pulyka) termékei továbbra is ott szeretnének maradni a honi és külföldi fogyasztók „asztalán”, akkor a rendeleteknek és a piaci követelményeknek való megfelelés egyszerûen létkérdés.
A tartástechnológia forgalmazásban a 2008. évi elbírálású támogatások megvalósítása a pénzügyi válság következményeként kialakult finanszírozási nehézségek miatt elhúzódott. Az időszak elején több, az előző évben megkezdett beruházás fejeződött be, majd az év további részében ez a tendencia elakadt. Továbbra is sokan várják a 2010. januárjában beadott pályázatok bírálatát a fejlesztések megkezdéséhez.
2, Várakozásaink szerint 2011-ben az állati termékek minőségével és biztonságával (gondoljunk csak a szalmonella kérdésre Európában, a dioxin botrányra Németországban, az elmúlt napokban zajló száj- és körömfájás járványra Bulgáriában) szemben támasztott fogyasztói igények következtében kizárólag a vertikum azon szereplői tudnak majd talpon maradni, akik lehetőségeikhez mérten a felmerülő igényeknek és szabályozó rendeleteknek a leginkább meg tudnak felelni. Nyilvánvaló, hogy a betegségmegelőzés egyik legfontosabb eszköze a megfelelő telepi higiénia, melyet a jövőben komplett biobiztonsági programok hatékonyan segítenek majd. Természetesen elengedhetetlen, hogy a szükséges forrásokat az idei költségvetésben biztosítsák (valamint a 2010. évi igényeket visszamenőleg kielégítsék), és a tervezett intézkedések (akár igénybe vehető támogatások) érdemben is hozzájáruljanak a magyar állattenyésztésben tevékenykedő vállalkozások jövedelmezőségi viszonyainak stabilitásában és versenyképességük szilárd alapokra állításában.
A fent leírtak megvalósítását szolgálja a korszerû, EU-elvárásoknak megfelelő technológia használata. Ebben Európa nyugati fele már élen jár, a hazai termelők sem maradhatnak le. A legnagyobb feladatot a technológia kereskedelemben idén a tojótyúktartás feltételeinek megváltoztatása jelenti. További egyre nagyobb érdeklődésre számot tartó kérdés a hatékonyság növelése, olcsóbb, alternatív energiák felhasználása, főként az energiaigényesebb szektorokban. Cégünk mindkét kérdésben partnere tud lenni a termelőknek. Ezek azonban nagy összegû beruházásokat jelentenek, melyekhez elengedhetetlen a pályázati támogatás és bármilyen finanszírozási segítség.
1, Összességében pozitívan értékelem a 2010-es évet. A körülmények átlagosak voltak, jól lehetett a szakmai munkákat tervezni, és állattartó partnereink is szép eredményeket értek el. Több olyan termékfejlesztést vezettünk be a piacra, melyek több éven keresztül fogják meghatározni a takarmányozási technológiákat. Piaci és fejlesztési tevékenységünknek köszönhetően gyártási kapacitásainkat ki tudtuk használni. Partneri körünk jelentősen bővült, ennek köszönhetően jó évet zártunk.
2, Sajnos az abrakfogyasztó állatok takarmányozási költségei jelentősen növekednek az előző évhez képest, ezzel szemben a felvásárlási árak ellenkező tendenciát mutatnak. A fehérjeárak is nagyon magasak, így az állattenyésztők nehéz év elé néznek. Pillanatnyilag úgy tûnik, hogy a tejelő szarvasmarha kedvező helyzetben van, és látva az európai prompt tejárakat, a tejiparral szembeni pozíciójuk még javulni fog. A sertés- és baromfiállományok jelentősen csökkenhetnek Magyarországon, amennyiben a felvásárlási árak nem emelkednek jelentősen. A növénytermesztési ágazatokban sokkal inkább érvényesül a kereslet-kínálat elve, de az állattenyésztők 10 évvel ezelőtt is hasonló árakon tudták eladni állataikat, mint ma. Bízunk benne, hogy a magyar állattenyésztők, akik szigorú szabályok mellett termelnek, nem lesznek az olcsóbb import áldozatai.
1, A 2010-es év második felében a takarmányárak nagymértékû emelkedését nem követték a felvásárlási árak. Az így kialakult kedvezőtlen közgazdasági helyzet mindenkit negatívan érintett, de különösen azokat a termelőket, akik még nem elég hatékonyan termelnek. A Magyar sertéstelepeken az egy kocára jutó hízókibocsátás 14–24 között változik, az országos átlag 17 körül mozog. A szórás igen nagy, és a termelők gyengébb csoportja messze elmarad a modern, hatékony sertéstermelést folytató országok 22–26 közötti átlagától. Az új vagy felújított telepeken jó technológiával és modern genetikával dolgozó Magyar sertéstermelők viszont képesek arra, hogy hazai körülmények között is előállítsák a 27–29 választott malacot, és a 26-28 hízót kocánként, ami már Európai szinten is kiemelkedő teljesítménynek számít.
2, Attól tartok, hogy a 2011-es takarmányárak nem fognak drasztikusan csökkenni. A hatalmas belvízzel borított területek, az energiaárak növekedése, az energiaipar növekvő gabonaszükséglete mind-mind magas gabonaárakat prognosztizál. Kérdés, hogy az állati termékek felvásárlási árainak növekedése hogyan tudja a termelők megnövekedett takarmányozási költségeit kompenzálni. Azok az állattartók, akik ebben a fokozódó versenyhelyzetben is pályán szeretnének maradni, csak egyet tehetnek, fokozzák a versenyképességüket, a hatékonyságuk növelésével, a fajlagos önköltségeik csökkentésével.
