Ugyancsak levéltrágyázás útján pótolhatóak a vegetációs időszak valamely fenofázisában hiányban lévő tápelemek, hiszen az így kijuttatott tápelemek rögtön hasznosulnak. Elmondható tehát, hogy a levéltrágyázás kiválóan alkalmas a növény életfolyamatainak kedvező irányba terelése által a talajon keresztül végzett tápanyagellátás hatékony kiegészítésére. A megfelelő időpontban és megfelelő tápanyagmennyiségekkel végzett levéltrágyázás segít a környezeti stresszel, kórokozókkal és károsítókkal szembeni ellenállóképesség növelésében. Ahhoz, hogy közelebbről megismerjük a levéltrágyázás gyakorlatát, jelen riportunkban Hegedûs József és Pájtli József tapasztalatait mutatjuk be, akik saját gazdaságukban folytatnak levéltrágyázást, és érnek el vele példaértékû eredményeket.
Termelők tapasztalatai
Hegedûs József Bácsbokod térségében gazdálkodik, vele az őszi búza és cukorrépa levéltrágyázása során szerzett tapasztalatairól beszélgettünk. A levéltrágyázás jelentőségét a tápanyagellátás mikroelemekkel történő kiegészítésében és az általános kondíció javításában összegezte. Ezek pozitív hatásai főleg szélsőséges időjárási viszonyok esetén, így pl. aszálykor jelentkeznek. Mindennek azonban két nagyon fontos alapfeltétele van: a megfelelő talajtrágyázás és növényvédelem. A talajvizsgálat, ill. tápelemmérleg-számítás alapján végzett alaptrágyázást Hegedûs József mikroelemekkel dúsított NPK mûtrágyákkal végzi, így már az alaptrágyázáskor gondoskodik a mikroelemek egy részének pótlásáról. Az őszi búzában beállított 160 kg/ha-os nitrogén- szint azonban igényli a levéltrágyázás során kijuttatásra kerülő tápelemeket is. Ez a nitrogénmennyiség alapját képezi a magas termésnek, nagy biomassza termelést tesz lehetővé, mely azonban a növény tápelemfelvételét is megnöveli. Termesztett növényeink tápelemigénye a vegetációs időszak alatt folyamatosan változik, a levéltrágyázás idejének helyes megválasztásához elengedhetetlen tehát az adott növény tápanyagfelvételi dinamikájának ismerete. Ennek megfelelően Hegedûs József a tavaszi vegetációs időszak folyamán kétszer, bokrosodás végén gyomirtással egybekötve, majd a zászlóslevél megjelenésekor juttat ki nitrogén, kálium, réz, vas, mangán, cink és molibdén tartalmú levéltrágyát.
Ezáltal a növényi vegetáció két jelentős stádiumában egészíti ki a talajon keresztül végzett tápanyagellátást. Egyrészt fokozza a makroelem-ellátottságot (N, K), másrészt számos, a növényi életfolyamatok stimulálásában fontos szerepet játszó mikroelemmel (Cu, Fe, Mn, Zn és Mo) trágyázza a növényállományt. Ez azért is fontos, mert ezek a tápelemek amúgy csak korlátozottan vehetők fel a talajból. A cukorrépában a levéltrágyázás elsődleges szerepe a bór pótlása. Ez a mikroelem – a többihez hasonlóan – szintén csak korlátozottan áll a talajban a növény rendelkezésére, ugyanakkor nagyon fontos szerep jut neki a cukorrépa megfelelő fejlődésében, sőt ez a növénykultúra kifejezetten magas bórigényt támaszt. Az alkalmazott levéltrágya emellett borostyánkősavat is tartalmaz, mely pozitívan hat a hasznos cukortartalom alakulására. Az első levéltrágya adag kijuttatására növényanalízis alapján kerül sor, amennyiben szükséges a bór pótlása. Második alakalommal abban az esetben kerül sor levéltrágyázásra a cukorrépában, ha olyan szélsőséges időjárási körülmények adódnak, amelyek megkívánják a növényállomány általános kondíciójának javítását. Hegedûs József tapasztalatait összegezve elmondható, hogy az intenzív talajtrágyázás és növényvédelem mellett a levéltrágyázás pótolja azt a mikroelem mennyiséget, amely egyébként egy magas termésszintre beállított tápanyagellátás mellett limitáló tényezőként jelentkezhetne, mint azt a minimumtörvényből ismerjük. A mikroelemeknek fontos szerepe van az élettani folyamatok stimulálásában, ennek köszönhető, hogy javítják a növények általános kondícióját és ellenálló képességét (pl. szárazsággal szemben). Ha adott a megfelelő növényegészségügyi állapot, a levéltrágyázás hozzájárul tehát a növény genetikai potenciáljának nagyobb kihozatalához.
Pájtli József Tamási térségében gazdálkodik és rendszeresen folytat levéltrágyázást őszi búzában, elsősorban foszforral, magnéziummal és rézzel. Bár talajainak AL oldható foszfor-ellátottsága nem alacsony, ennek egy jelentős része nem felvehető a növény számára (kémiai formájából adódóan, hiszen lúgos kémhatású talajokon rossz a kalcium-foszfátok felvehetősége), ezért levéltrágyázás útján juttat foszfort az állományba. A növény fejlődésének intenzív szakaszaiban, ill. a késő tavaszi fagyok, böjti szelek, szárazság okozta vízhiány esetén nagyobb mennyiségû tápanyagot igényel. Ilyenkor, ill. a fejlődést leginkább befolyásoló időpontokban (őszi kelés, kelés utáni, ill. kora tavaszi bokrosodás) jó hatású a közvetlenül felvehető foszfort tartalmazó levéltrágyázás.
A magas mûtrágyaárak miatt ez az eljárás rentábilisabb az alaptrágyázásnál, továbbá – szemben a talajjal – felvehetőségét sem korlátozzák gátló tényezők. Pájtli József nagyon fontosnak tartja továbbá a mezo- és mikroelemekkel történő levéltrágyázást. Magas termésszintek esetében ezen elemekből sem elegendő a talaj természetes tápelemszolgáltató képessége útján feltárt mennyiség. Ezúton is utalni kell a minimumtörvénye, elkerülve, hogy relatív hiány lépjen fel ezen tápelemekből, csökkentve a termés mennyiségét és minőségét. A mezoelemek közül különös jelentőséget tulajdonít a magnéziumnak, mely elem a fotoszintézisben játszik meghatározó szerepet. Így az asszimiláció egyik legfontosabb tápeleme, de a gyökéren keresztül nem biztos, hogy rendelkezésre áll a növény számára szükséges teljes mennyiség. Ebből kifolyólag a magnéziumos levéltrágyázás két-három héttel meghosszabbíthatja a vegetációs időszakot, így növelve a termés fejlődéséhez rendelkezésre álló időt.
A levélen keresztüli tápanyag-utánpótlásra a növénynek olyan fenológiai stádiumaiban van szüksége, amikor valamilyen tápelem iránt fokozottan megnő az igénye. Ilyen stádium a szárba indulás, amikor nagy mennyiségû magnéziumot igényel a növény. A szükséges tápanyagokat azonban már bokrosodás végén ki kell juttatni, hogy a növény időben fel tudja venni a zavartalan fejlődéshez szükséges mennyiséget. A magnézium egy speciális keserûsó formájában kerül kijuttatásra, ez pedig ként is tartalmaz, amely a fehérjék szerkezetének kialakításában betöltött szerepén keresztül pozitívan hat a búza sütőipari tulajdonságaira. Tartalmaz továbbá cinket és mangánt, melyek fontos mikroelemek a búza esetében. A mikroelemek közül továbbá a réz az egyik leghangsúlyosabb, melynek szerepe enzimaktivátorként jelentős. Kijuttatása levéltrágya készítmények, de réztartalmú fungicidek alkalmazásán keresztül is megoldható. A levéltrágyázás időpontját a növényi fejlődés intenzív szakaszaihoz érdemes időzíteni, amikor az így kijuttatott tápelem többlet tovább tudja fokozni a növekedést. Pájtli József tapasztalatai alapján őszi búzában a bokrosodáskori levéltrágyázás bizonyult a leghatásosabbnak. Nagyon fontos azonban leszögezni, hogy a levéltrágyázás nem ítélhető meg helyesen önmagában, csakis a növénytermesztés komplex rendszerének részeként. A levéltrágyázás csak akkor lehet tehát sikeres, ha figyelembe veszi a fajtajelleget, az évjárathatást, az agroökológiai jellemzőket és a többi agrotechnikai mûveletet (így a talajon keresztüli trágyázást és a növényvédelmet), és ezek függvényében juttat a megfelelő időben plusz tápelemeket a növénynek. Így elérhető az a termésnövekedés, amely a szakszerû levéltrágyázás sikerét jelenti.
Az alacsony jövedelmezőség miatt a szántóföldi növények tápanyag-utánpótlása gyakorta csupán a nitrogéntrágyázásra korlátozódott. Ennek negatív következményeként alacsony termésátlagok jelentkeztek. A magasabb termések eléréshez több ráfordítás (többek között trágyázás) szükséges, ez pedig egy adott szintig meg is térül. Egyik lehetséges eszköz a levéltrágyázás, mely útján mind makro-, mind pedig mezo- és mikroelemek kijuttathatók a növény számára könnyen hozzáférhető formában. Egy helyesen alkalmazott agrotechnikai rendszerben ez hozzájárulhat termesztett növényeink potenciálisabb termésének jobb kihozatalához.
A Liebig-Sprengel féle minimumtörvény
Nem véletlen, hogy a tapasztalatairól beszámoló mindkét gazdálkodó a minimumtörvénnyel támasztotta alá a levéltrágyázás alkalmazását. Ez a törvény – mely eredetileg Liebig-törvényként terjedt el, de mára bizonyossá vált, hogy Sprengel már Liebig előtt leírta azt – kimondja, hogy a növény termését mindig a minimumban lévő tényező fogja limitálni. A tápanyag-gazdálkodásban mindezt úgy szemléltethetjük, hogy hiába kielégítő az ellátottság minden tápelemre nézve, ha egy tápelemből hiány van, az terméscsökkentő hatással fog jelentkezni. Ezt fejezi ki a hordómodell (ábra).
Ebben az összefüggésben rejlik a levéltrágyázás lényege is: a magas termést lehetővé tevő nitrogénszint mellett limitáló lehet a többi tápelem hiánya, ha ezek pótlásáról nem gondoskodunk megfelelő mennyiségben. Levéltrágyázás útján egyrészt megoldható az intenzív fejlődési szakaszokban a tápelemhiány elkerülése makroelmek esetén (pl. foszfor), másrészt a mezo- és mikroelemek (pl. magnézium, cink, mangán, réz) pótlása, melyek talajból való felvehetősége sokszor erősen korlátozott.
Benedek Szilveszter
A cikk szerzője: Benedek Szilveszter
