Magyarországon a tejfogyasztás és a tejtermelés az utolsó 20–30 évben nagyon változatos képet mutat. Az utolsó 10 évben a hazai tej-, és tejtermék fogyasztás, 2009-re – az 1970-es évek színvonaláról „visszaküzdötte” magát a 160 kg/fő szintre, amivel messze sereghajtók vagyunk Európában. (No, de a kilencvenes évek második felének 190 kg/fő tejtermék fogyasztásával sem lehettünk nagyon büszkék!)
Tehéntej termelésünk – a KSH 2008 évi adatai alapján – alig haladja meg az 1,8 Mrd kilogrammot, ami 2001-ben még 2,1 Mrd felett volt. Az 1986–1990-es évek átlagához (658 ezer) képest, mintegy 50%-ra esett vissza. A két szektorban (egyéni gazdálkodók és gazdasági társaságok) együttesen, a bázis időszakban 30 ezret meghaladó termelőt jelentett. Napjainkra az egyéni gazdálkodóknál 35%, a gazdasági társaságoknál 55%-os csökkenést mutatnak a számok.
Ugyancsak az 1986–1990-es évek bázisán megvizsgáltuk a két szektorban, a tehenek arányának változását, az összes szarvasmarhán belül. Országosan, a bázison ez a mutató 40% volt, és 15%-kal nőtt a tehenek aránya az állományon belül. Az adat azt is mutathatja, hogy kevesebb borjú születik, vagy azt is, hogy kevesebb növendéket nevelnek fel. A nagy termelő egységekben ez a szám még roszabb, 25%-os növekedést mér a tehenek arányában.
A tejelő tehénállomány az 1997-es 403 ezerről – négy év alatt 35 ezerrel – illetve, a 2001-es 368 ezerről – nyolc év alatt közel 70 ezerrel – alig 300 ezer körülire csökkent. A tejtermelés-ellenőrzésbe vont tehenek száma 264 ezerről, 192 ezerre csökkent, ebből nem több, mint 150 ezer a fejt tehenek száma. Ugyanakkor jó hír, hogy a tejtermelés-ellenőrzött „aktív tehén-populáció” aránya az összes tejtermelő állományon belûli aránya 70–72% körül „stagnál” az elmúlt 30 évben, s ez azért is jót jelent mert ez a – havonta befejt – tehénállomány adja az országban előállított tej mennyiségének 80–85%-át és a jövőt meghatározó tenyésztő munka alapját is ezek a tenyészetek adják.
Az ellenőrzött tenyészetek – vagyis a piaci szereplők – száma is drámaian csökkent: a 2001-es 832-ről, 2009-re 566-ra csökkent. Az általuk tartott tehén állomány az előbb bemutatott irányban és ütemmel csökkent. Ezen belül a fejt tehenek száma 191 ezerről 146 ezerre csökkent le, másképpen, 2009-ben az ország tejtermelésének 85%-át 146 ezer fejt tehén állította elő. Az ellenőrzött állomány ellenőrzés-napi összes tejtermelése 2001-ben 4,2 millió kg, addig 2009-ben csak 3,8 millió.
Mindeközben a hazai ellenőrzött állományok mérete világszínvonalat meghaladó mértékben nőtt – már 2001-ben átlagosan 294 tehén volt egy tenyészetben, s ez világviszonylatban már akkor is meglehetősen nagy termelőeszköz koncentrációt jelentett – további koncentráció nyomán, 2009 év végére 352 egyedre nőtt az egy átlagos magyar tejtermelés-ellenőrzött állomány nagysága. Következésképpen egyre kevesebb piaci szereplő, viszont egyenként egyre nagyobb biológiai termelőeszköz koncentrációval szerepelnek a versenyben.
A fejt tehenek száma alapján 2001-ben átlagosan 229 állat/gazdaság adta a napi 4,2 millió kg napi tejet, míg 2009-ben ez a mutató gazdaságonként 284 egyed termelt naponta összesen 3,8 millió kg tejet. Az állomány koncentrációjának emelkedése a tenyészetenkénti tejtermelés növekedését eredményezte, de ez – a nagy állomány-csökkenés miatt – még a fajlagos mutatók növekedésével együtt sem állíthatta meg az ország összes termelésének csökkenését, ez logikus.
Amik nagymértékben nőttek a vizsgált időszakban, azok a fajlagos mutatók. Az ellenőrzött tehénállományban az istállóátlag példamutatóan ( 47%-kal) emelkedett: 17 kg-ról, 21 kg-ra. Az ellenőrzött állomány fejési átlaga 21-kg körûliről 26 kg fölé emelkedett. Eze alapján azt mondhatjuk, hogy a fejlődés óriási.
A kérdés csak az – amire most nem keressük a választ – hogy a 2001-es 21 kg milyen mértékben fedezte az akkori költségeket, illetve: a 2009-es 26 kg-os tehenenkénti tejtermelés árbevételében több volt-e a nyereség, mint a 2001 évi 21 kilóéban?
Az országos tendenciák bemutatásánál már volt szó. A tenyészetek és a tehenek számának változásáról, az összes tejtermelés és fajlagos hozamok változása megyénként és tulajdonságonként – esetenként – nagy eltéréseket mutat.
–lejegyezte: Keresztes Júlia–
