Alig egy hete látogattam meg néhány kíséretünket, és a gyönyörû repcetáblák látványától, no meg az édes repcevirág-illattól feltöltődve lelkendezve számoltam be kollégáimnak arról, hogy milyen reményteljesek, jól fejlettek, szépek és sokszínûek a repcéink. Arról is beszélgettünk, hogy ha minden jól megy – és a betakarításkori időszakban olyan tipikus veszélyek, mint a nagy viharok, vagy jégesők elkerülik a repcét, akár még rekordtermések is születhetnek a Dunántúlon! S akkor jön ez a szörnyû hétvége, amikor az ország szinte valamennyi részén annyi eső – átlagosan 40mm! – hullott egyetlen nap alatt, mint amennyi máskor egy hónapban, de voltak vidékek – pl. Borsod és Somogy megyében – ahol 70 mm csapadékot mértek viharos erejû szél – nemritkán 120-150 km/óra sebességû! – kíséretében. Hát ezért tettem fel a kérdést, hogy vajon még mit kell kibírnia a repcéinknek ebben a termesztési ciklusban?
Nézzük röviden, dióhéjban a tenyészidő eddigi érzékeny pontjait:
Az ősszel a Dunántúl egyes részeit leszámítva, általában nagyon nehéz helyzettel kellett a repcetermesztőknek szembenézniük, hisz a rendkívüli szárazság szinte lehetetlenné tette a megfelelő minőségû magágyak elkészítését. Ennek egyenes következménye lett a rossz, egyenetlen, lépcsős kelés és a heterogén fejlettségi állapot. Amíg a kedvezőbb csapadék ellátottságú nyugati tájakon a túlfejlettség, addig a keleti országrészeken a megszokottnál sokkal fejletlenebb állapotú repcék adtak aggodalomra okot a tél beálltakor. A tél hosszabb és keményebb volt az elmúlt néhány esztendőénél, szerencsére azonban a kritikusan hideg napokban- hetekben hótakaró védte az állományokat. Ez a magyarázata annak, hogy a várakozással ellentétben szinte alig tapasztaltunk fagykárt, s ha volt is kipusztulás, az inkább a hónyomás vagy a kipállás következménye volt.
Az első tavaszi szemlékre a vegetáció késői indulása miatt csak március végén került sor. Ebben az időben sem a tél, hanem az őszi rossz indulás bélyege látszott: egyes esetekben bizony még nagyon fejletlen volt a növény, de ami bizakodásra adott okot, az az volt, hogy a tőszám többé-kevésbé egyenletes, és ha alacsony is, elegendő volt egy jó termés kialakulásához. Abban bízhattunk, hogy a repce rendkívül életrevaló növény, és sokszor bebizonyította már, hogy csodákra képes. (Csak egy kis kitérőként hadd osszam meg a legfrissebb élményemet a repce csodatevéséről. Bajánsenyén, a Györke Család – ahol a szülőktől a felnőtt gyermekekig mindenki a szakma elismert mûvelője, évek óta hûséges és eredményes kísérleti Partnereink – a vastag téli hótakaró elolvadása után kétségbeesetten jelentette, hogy az őzek totális kárt okoztak nemcsak a gyönyörû kísérletünkben, hanem a szomszédos repcevetésekben is. Kollégáim azonnal a helyszínre siettek és igazolták a helyrehozhatatlannak tûnő kárt. Átérezve Partnereink nagy bánatát az elszenvedett károk miatt, külön is sajnáltuk azt, hogy az ősszel egyik legszebb kísérletünk ilyen méltatlan sorsra jutott. De mit volt mit tenni, bejelentettük a kísérlet kipusztulását, és ezzel egyidejûleg töröltük a kísérletet az adatbázisból. Április végén telefonhívást kaptunk a repcénk „feltámadásáról”, és az elküldött képek bizonysága szerint közel két méteres, erős, virágzó állomány fejlődött a föld alatti alvórügyekből! – Legyen ez egy figyelmeztetés arra az esetre, amikor a repcevetések kiszántásáról döntést hozunk! (Sokszor találkozunk ugyanis elhamarkodott kitárcsázásokkal!)
A bizakodás azon is alapult, hogy köszönhetően a hibridek terjedésének, a repcetermő területek nagyobbik részén idén már hibrideket vetettek. Hibrideket, melyeknek alkalmazkodóképessége, kiegyenlítőképessége, életrevalósága, vigora sokkal erősebb, mint fajtarepcéké. Hibrideket, melyekből elegendő 15–17 növény négyzetméterenként, hogy akár rekordtermések szülessenek. Tudván, hogy a tágabb térállás kedvez a repce elágazásának, terebélyesedésének, és így a nagyszámú becőkezdemény kifejlődésének, az esetenként kisebb, de egyenletes tőszámú kísérleteink állapotát bíztatónak találtuk az induláskor.
De nemcsak a belső információs rendszerünkből nyert kép volt biztatóbb, mint reméltük, hanem az országos felmérések adatai is azt sugallták, hogy a repce helyzete és kilátásai jobbak, mint reméltük. Az FVM március 18-án közzétett felmérése a repcevetések állapotáról arról tanúskodott, hogy bár volt ennél már jobb tavaszkezdés is, de végül is a vetések több, mint 70%-a kapott jó, vagy közepes minősítést, ami közel hasonló állapotot tükrözött, mint amilyen az elmúlt néhány év tavaszi kezdőállapota volt.
Az április első felének időjárása mintha kompenzálni akarta volna a vetési időszak kellemetlenségeit, az átlagosnál – és főleg a tavalyi szárazságnál! – csapadékosabb, nem túl meleg, de nem is hideg időjárás kifejezetten kedvezett a repce fejlődésének. A húsvét körüli napok melegebb időjárása felgyorsította a fejlődési folyamatokat, és a repcék hamarosan behozták lemaradásukat. 1-2 hét leforgása alatt a repce máris szárba indult, és április közepétől a kísérleti és mellettük lévő üzemi táblákon is megindult a repcék virágzása, ami megegyezik az repcére jellemző virágzás naptári idejével.
Az akkor bonyolított kísérleti szemlék során – Gyórón, Celldömölkön, Sárkeresztúron, Kaposváron, Jászboldogházán, Nagyszénáson, Szalántán, Bácsbokodon, Szerencsen – kifejezetten ígéretes képet találtunk, nem is beszélve Lengyeltótiról, ahol a kísérlet, és általában a repcék állapota annyira ígéretes volt, hogy a nyugat- és közép-európai repce „felelős” Andrea Richter így kommentálta: „Ilyen szép repcét még életemben nem láttam!”
Nemcsak kísérleti Partnereink, hanem a „nagybani” repcetermesztők közül is azok cselekedtek helyesen, akik a vegetáció megindulásától segítették a repcét a kritikus tél-utói állapotban, mert magára hagyva, és nem kiszolgálva, az őszi lemaradás helyrehozása csak álom maradt volna. Akik úgy gondolták, hogy minden létező agrotechnikai beavatkozással, táplálással, védelemmel el kell látni a növényt, ott jól indult és megerősödött a repce.
Egy ilyen kedvezőtlenül induló év nagyon felnagyítja a technológiai hibákat vagy fordítva, a technológiai előnyöket.
Ezeket a magunk hírcsatornáin igyekeztünk mi is megosztani, mert úgy gondoltuk, hogy mind a jó, mind a rossz példákra érdemes odafigyelni, és levonni belőlük a megfelelő tanulságokat.
Számomra is megdöbbentő volt pl. a különbség egyik legjobb kísérleti gazdaságunkban, a Nagyszénási Öt- meg Egy Kft. területén beállított öntözött kísérletünk, és az egyébként hasonló bánásmódban részesült öntözetlen repceföldek állapota között, ami egyértelmûen az öntözés, vagy pontosabban az őszi kelesztő öntözés jótékony hatását bizonyítja. Ugyanitt jó volt tapasztalni a Monsanto kísérlet közvetlen szomszédságában beállított versenytárs fajtasor állapotához képest a DK kísérleti fajtasor határozott fejlettségbeli előnyét, ami a genetikai alapok jelentőségére hívja fel a figyelmet.
Szarvas környékén láttam olyan búza-árvakeléses repcét, ahol már nem lehetett eldönteni, hogy eredendően repcét vagy búzát akartak-e termeszteni. Az ősszel úgy voltak vele, hogy majd tavasszal meglátják, érdemes lesz-e a repce arra, hogy a gyomirtásra áldozzanak. Hát most már hiába akarták, próbálkoztak a kora tavaszi gyomirtással, a megerősödött búzát nem lehet kiirtani a repcéből. Ez arra figyelmeztet, hogy mint mindent, a gyomirtást is akkor kell elvégezni, amikor az még a legkönnyebb és leghatásosabb. Ezért hangsúlyozzuk, hogy az őszi gyomirtás – főleg egy ritkább, fejletlenebb állományban – sorsdöntő fontosságú lehet.
Azt is megfigyelhettük, hogy ahol az ősszel regulátorral kezelték az állományt, sokkal egészségesebb, nagyobb gyökértömeget találtunk, mint ahol ez elmaradt. Főleg azokban az esetekben fontos ez, amikor viszonylag korán és hibridet vetünk, mert a gyorsan fejlődő, vigoros hibrid hajlamos lehet a túlfejlődésre, ami nem kívánatos a tél beállta előtt. Az ilyen, ősszel túlfejlett táblákon az első tavaszi szemléken sokkal több eldobott, lesárgult levelet találhattunk, mint az ideális tőrózsás állapotban áttelelő táblákon.
S hogy mit kellett tennünk a tavaszi indításkor, amivel elősegíthettük repcéink megerősödését és töretlen fejlődését?
A termesztőknek mindig nagy kihívást, de egyben szép feladatot is jelent, hogy amit a természet az ősszel egy kicsit elrontott, azt ők szakmai tudásukkal és a szükséges anyagi befektetésekkel a tenyészidő tavaszi időszakában még orvosolják!
A „tuningolás” kezdődött a fejtrágyázásokkal. Mivel a repce a tavaszi időszakban folyamatosan kívánja a tápanyagellátást, ezért a S-nel, esetleg B-ral és Mg-mal kiegészített, és egyéb mikroelemeket is tartalmazó másodszori nitrogénes fejtrágyázás a szárbainduláskor, majd egy harmadik a virágzáskor, minden bizonnyal jótékonyan növeli a jó termés kialakulásának esélyeit.
Szárbainduláskor egy másodszori regulátorozás ugyancsak pozitív irányban befolyásolta- befolyásolta a repce termésképző szerveinek kialakulását. Mint ismeretes, a tavaszi regulátor a főhajtás visszafogásán, a szártagok rövidítésén, az elágazások fejlesztésén keresztül gyakorol kedvező hatást egy zömökebb, erősebb, terebélyesebb állomány kifejlődésére, ezen keresztül pedig egy egészségesebb, erősebb szárú, több elágazást és azon több becőt fejlesztő állomány kialakulására. A mostani pillanatban – ismerve a jelen időjárási állapotokat, csak remélni tudjuk, hogy ahol ezt megtették, ott kisebb mértékû szárdőléssel kell számolniuk! Ugyanakkor, mivel a regulátorok nagyobbik része egyben gombaölő hatású készítmény is, a mostani, átlagosnál csapadékosabb körülmények között nagy szerepe lehet a gombás megbetegedések kivédésében is.
A gondos növényvédelem a repcénél normál esetben is meghatározó fontosságú, hát még egy gyenge állapotból induló állomány esetében! Eddig általában két tavaszi védekezésre került sor, egy a szárormányosok ellen, egy pedig a repcefénybogár ellen. A szemléken tapasztaltak és Termelő Partnereink tájékoztatása szerint idén kisebb a fertőzöttség, ami a csapadékosabb időjárásnak, a „lemosó esőknek” köszönhető. Természetesen az érés időszakában is folyamatosan megfigyelés alatt kell tartani repcéinket, és a repcebecő-ormányosok, a gubacsszúnyogok megjelenésekor azonnal egy újabb védekező permetezést kell végezni.
Az már szinte biztos, hogy a napokban lehulló hatalmas csapadékmennyiség a repce számára már biztosítja a szemek kifejlesztéséhez szükséges vizet. Az is megjósolható, hogy a repce tenyészideje ki fog tolódni – az elkövetkező időjárás függvényében kisebb vagy nagyobb mértékben. A most lezúduló hatalmas mennyiségû esők utáni vizes-párás körülmények – főként erős felmelegedéssel párosulva! – nagymértékben fokozzák a gombás fertőzések – Scerotinia, Phoma, lisztharmat – fellépésének veszélyeit. Súlyosabb mértékû fertőzési nyomás esetén mindenképpen javasolunk legalább egy gombaölő szeres kezelést – ami egyébként a nyugat-európai csapadékosabb éghajlatú országok repcetermesztési technológiájának már régóta alapvető része!
Nagy biztonsággal az is megjósolható, hogy szükségünk lesz majd az egyenletes érést elősegítő érésgyorsítóra és esetlegesen a kipergést megakadályozó ragasztó anyagra, természetesen a mûszaki feltételekről – oldalkaszák! – nem is beszélve. Repcetermő területünktől függően időben gondoskodjunk a deszikkáló anyag beszerzéséről, és az érettségi állapot folyamatos ellenőrzésével a gyártók által ajánlott érettségi állapotban végezzük el a kezelést, mely nemcsak a termés mennyiségét, de egyenletes érettségét (minőségét) és biztonságát is szavatolja majd. Hadd utaljak a felszívódó hatásmechanizmussal mûködő, kíméletesen érlelő glyfozát típusú deszikkánsok előnyeire, melyek egyben a veszélyes gyomok ellen is hatásosak.
Izgulnivalónk és tennivalónk is van még jócskán, hisz a második „félidő” sorsdöntő befejező játszmája még hátra van. Ezzel szinte egyidejûleg a Termelőkre hárul a magasfokú szakmai ismereteket igénylő jövő évi fajtaszerkezetről való döntés felelőssége is. Érdemes ebben az időszakban élni az ismerkedés és a megismerés lehetőségével, amit a nemesítőházak és vetőmag forgalmazók által rendezett fajtabemutatók, szakmai találkozók, a kibocsátott új fajtaajánló brosúrák kínálnak.
A DEKALB nemesítőinek és fejlesztőinek „háza táján” a fejlődés továbbra is töretlen, és tavaly ősszel előzetes „kóstolóra” néhányan hozzájutottak a frissen minősített DK Exquisite-hez, mely típusában eltér az előzőektől, de teljesítményében tovább javította azok képességeit. Ez a hibrid kevésbé robosztus, inkább vékonyabb hajtások jellemzik. Viszont az elágazóképessége hihetetlen: tavaly, néhány kíséretünkben leszámoltuk és sok helyen 20-28 oldal-ágat találtunk, de a rekordot Dalmandon mértük, ahol 42 oldalhajtást fejlesztett egyetlen növény. Jó körülmények közötti ez a momentum nagyon nyomósan játszik közbe a rekordtermés kialakulásában. Kiváló betegségellenálló képessége és a minősítés évei alatti száraz évjáratokban megmutatkozott szárazságtûrése pedig stabilitását alapozza meg.
Örömmel számolhatunk be arról is, hogy 2009 novemberében a Fajtaminősítő Tanács újabb 7 DK terméket – 1 fajtát és 6 hibridet méltatott Állami Elismerésre, mely azt jelenti, hogy mind termésben, mind minőségben, mind pedig egyéb agronómiai tulajdonságukban – fejlődési erély, szárszilárdság, áttelelés, pergés, betegségek elleni tolerancia – meghaladják az eddig elismert legjobb standard fajták értékmérőit.
Ez az eredmény arra utal, hogy a nemesítésünk tovább dolgozik, szelektál, keresztez, manipulál a világ leggazdagabb genetikai forrásanyagával, és arra törekszik, hogy a világ repcetermesztőit olyan fajtákkal – a jövőben egyre inkább hibridekkel – lássák el, melyek az adott földrészeken, vagy nagy termesztési körzetekben uralkodó éghajlati és egyéb környezetei feltételeknek és az ottani termesztési kívánalmaknak leginkább megfelelnek.
A fejlődés lépcsőfokait az mutatja, ahogyan a portfolió egyre választékosabb, és egyre sokszínûbb lesz. Figyelembe véve a különböző repcetípusok iránti igényt – érésidőben, morfológiai megjelenésben, teljesítményben, technológiai igényességben, stabilitásban – arra törekszünk, hogy a különböző igények szabta szegmensek mindegyikében legyenek élet- és versenyképes hibridjeink: robosztusak, generatívak, féltörpék, aszálytûrők, ellenállók, tipikus intenzívek a legjobb körülmények közé vagy stabilak és alkalmazkodók.
Az újonnan minősítettek közül a következő repceszezonra egy új hibridet választottuk ki portfoliónk gazdagítására. Portfolió – újítónk a DK EXplant – (CWH113 kódszám) azzal, hogy a hazai kísérletekben nyert minősítést, egy biztos pontot jelent a fajta hazai értékét illetően, hisz 2 éven át a hazai körülmények között vizsgázott, és itthon, a hazai mezőnyben vívta ki magának az Állami Minősítés fokozatot. Korábbi érésû, mint a már bemutatott hibridek, ami már maga is egy jó pont, hisz nagyon kevés korai érésû hibrid érhető el a piacon. Ideális körülmények között – lásd a 2008-as kedvező évjárat MGSZH kísérleti eredményeket! – kiemelkedő, a St-ek átlagához mérten 15,3%-os terméselőnnyel másodikként és közel 20%-os olajtermés-előnnyel listavezetőként végzett az állami kísérletekben a korai hibridek csoportjában. Mind a 2008-as, mind a 2009-es évben kiemelkedően jó korai fejlődési erély, az átlagosnál sokkal jobb betegségellenállóság, nagyon jó olajtartalom és átlag körüli glükozinolát-tartalom, erős, megbízható szár, kiváló pergés-ellenállóság jellemezte.
Összefoglalásul elmondható, hogy a repce állapota pillanatnyilag még sok kihívás előtt áll, és csak bízni tudunk az elkövetkező időszak időjárásának jobbrafordulásában. Most már több melegre és érlelő napfényre lenne szüksége. Továbbra is figyeljük a napi történéseket, az aktuális növényi igényeket, tegyünk meg mindent a lehető legeredményesebb betakarításért. (A repce érésével és biztonságos betakarításával kapcsolatos további útmutatóval hamarosan jelentkezünk!) A kereslet várhatóan nő és árnövekedést hoz. Ez már most érezhető, hisz a repce piaci ára most kezdett emelkedni - felvásárlási ára most 75–77 ezer Ft körül van! – így várhatóan a repce továbbra is rentábilis növény marad.
Érdemes lesz a fajtakínálatra továbbra is odafigyelni, mert a Dekalb portfolió újra további kedvező meglepetésekkel kecsegtet. Kövessük nyomon a legfrissebb híradásokat, információkat, kísérleti eredményeket, hogy az elérhető legkörültekintőbb döntést hozzuk majd meg a fajtaválasztásnál!
dr. Kiss Erzsébet • Monsanto
közép-európai fejlesztésvezető
