A talaj tápanyagtartalmának meghatározása
A terület hasznosítható tápanyagtartalmának és a termeszteni kívánt növény igényének ismeretében tervezhető a kijuttatandó tápanyagok mennyisége. A tápanyagtartalom meghatározása céljából legalább 50 cm mélységig kell talajmintákat venni két mélységszintre lebontva (0–25 és 25–50 cm). A tápanyagvizsgálatok esetében javasolt az 5 hektáronkénti átlagminta vétele, azonban heterogén termőhely esetén a mintavételi egységek területe csökkenthető (2-3 ha), illetve az átlagmintához vett talajminták száma növelhető. A laboratóriumi vizsgálat során meg kell határozni a pH, a CaCO3 tartalmat, a fizikai talajféleséget, az összes só tartalmat, a humusztartalmat, valamint a legfontosabb makroelemek (nitrogén, foszfor, kálium) mennyiségét.
A fás szárú energianövények általában csekély mennyiségû tápanyagot vonnak ki a talajból. Egy tonna friss massza előállításához évente 3,7–5,5 kg N-t, 0,6–1,0 kg P-t, 2,6–4,0 kg K2O-t 5,0–5,5 kg Ca-ot, valamint 0,5–0,8 kg Mg-ot használ fel a növény. A tápanyagok szerves (komposzt) és ásványi formában (mûtrágya) egyaránt kijuttathatók. A növénytáplálás a telepítés évét követően a betakarítások után végezhető el viszonylag könnyen, amikor a terület gépekkel jól járható. Ez a vágásfordulótól függően általában két-háromévenkénti tápanyag kiszórást tesz lehetővé. Minden egyes kijuttatás előtt javasolt a talajvizsgálat elvégzése.
Növényvédelem
A technológia sarkalatos pontja a növényvédelem, ezen belül is a gyomszabályozás, amely különösen a telepítés évében igényel nagy figyelmet a gazdálkodó részéről. A telepítés után az alkalmazott technológiától függetlenül preemergens gyomirtást végezzünk, amely a magról kelő gyomnövényeket elpusztítja. A módszer eredményességének feltétele a kijuttatást követő időszakban lehulló csapadék, amely a szert a talajba mossa.
A növényvédelem egyéb elemeit tekintve szét kell választani az ikersoros és a szimplasoros technológiát
Ikersoros termesztés esetén a sorközökben elsősorban mechanikai eszközökkel (kultivátor, talajmaró) történhet a gyomirtás, míg a növénysorokban kémiai módszerek használhatók. A termesztés második évétől kezdődően többnyire nincs szükség kémiai védekezésre, elegendő a sorközök mechanikai módszerekkel történő tisztán tartása. Lejtős területen célszerû a sorközöket a talajveszteség (erózió) elkerülése érdekében köztes védőnövénnyel bevetni. Szimplasoros technológiánál a telepítés után a sorközökben mechanikai módszerrel (sorközmûvelő kultivátor) védekezhetünk a gyomok ellen, a sorokban azonban szükség lehet a kémiai védekezésre is. Ezeket az eljárásokat egyéves vágásforduló esetén minden évben szükséges lehet elvégezni, azonban a második évtől kezdődően a korábban lehullott lombozat talajtakaró hatása, és az intenzívebb kezdeti növekedés miatt elegendő lehet egyszeri kultivátorozás is. Eseti jelleggel állati kártevők is előfordulhatnak, ha szükséges kémiai módszerrel védekezhetünk ellenük.
- Vegyszeres gyomirtás. Az ültetés után azonnal (1-2 nap), a rügyek megindulása előtt kell a területet lepermetezni (csírázásgátló) talajherbiciddel. Az ültetés utáni fázisban engedélyezett hatóanyag a pendimetalin. Laza területen (homok talajok) a javasolt dózis 5,0 l/ha.
- Sorközmûvelés. Április végén–május elején, amikor a fiatal facsemeték 15–20 cm-es magasságot érnek el, elengedhetetlen a sorközmûvelés elvégzése. A tárcsa, kivételes esetekben talajmaró használata csak az eredés fázisában elengedhetetlen, egyrészt a gyomnövények eltávolítására, a repedések bezárása, a talaj szellőztetése és a gyökérnövekedés ösztönzése érdekében. A vegetációs időszakban ezt a munkamûveletet egy, legfeljebb két alkalommal szükséges megismételni.
- Állomány kezelése a gyomnövények ellen. Ha a keskeny levelû gyomok (Poaceae) jelenléte számottevő, akkor lehetőség van a növényvédelmi beavatkozásra. A pázsitfûfélék, különösen a fenyércirok (Sorghum halepense) elleni gyomirtó szer használata akkor indokolt, ha a gyomfertőzöttség az ültetvénynek legalább a 10%-át érinti. A kezelést akkor kell elvégezni, amikor a levelek szárazak, és harmattól mentesek. A gyomirtó kezelés összeköthető egy esetleges rovarölő szeres kezeléssel.
Szulákfélék (Convolvolus arvensis) előfordulása esetén, amikor is az ültetvény fertőzöttsége több, mint 5%, szükség lehet a növényvédelmi beavatkozásra.
Agresszív gyomokkal erősen fertőzött területen az első évben indokolt lehet legalább egyszeri kézi kapálás
- Kártevők elleni védekezés. Lombrágó kártevők, különösen Melasoma populi (nyárfa levélbogár) fertőzése esetén javasolt egy kártevők elleni permetezés elvégzése, ha a lombkárosítás meghaladja a 30%-ot. A kezelés főleg az első év kezdetén szükséges, amikor a levélbogarak (cserebogarak) által okozott rágások az egész lombot érinthetik (tarrágás).
- Vadvédelem. A vegetációs időszak első heteiben a vadak (elsősorban őzek, illetve esetenként szarvas) előszeretettel fogyasztják a zsenge hajtásokat, ezért szükséges a védekezés. A mechanikai vadkárelhárítás kerítéssel, illetve villanypásztorral történhet. A gyakorlatban elterjedt a vegyi védekezés különféle riasztószerek alkalmazásával, amelyek segítségével a vadjárta területeken is megóvhatjuk a növényállományt.
Dr. Gyuricza Csaba
A cikk szerzője: Dr. Gyuricza Csaba
