Az utóbbi években Magyarországon is megnőtt az érdeklődés a fás szárú energianövények iránt. A legutóbbi telepítési időszakban az igényelhető támogatásoknak köszönhetően mintegy 2000 hektáron ültettek energetikai célra elsősorban füzet és nyarat, kisebb területen pedig akácot. A következő években várhatóan tovább duzzad a gazdák termelési kedve, amit a kezdeti támogatás, a kedvező értékesítési lehetőségek, valamint a korábbi évek pozitív tapasztalatai erősíteni fognak.
Vízigény és vízellátottság
A fás szárú energianövények termesztése szántó mûvelési ágba tartozik, vagyis azok a feltételek vonatkoznak rá, mint a többi mezőgazdasági növényre. A technológiánál azonban nem szabad megfeledkezni azokról a sajátosságokról (elsősorban a víz-, valamint a tápanyagigényről), amelyek e növények termesztésének sikerét befolyásolják. A leggyakrabban termesztett három növényfaj – fûz, nyár, akác vízigénye, illetve – felhasználása jelentősen eltérhet, amire már a termőhely kiválasztásánál tekintettel kell lennünk. A legjelentősebb vízigénye a fûzféléknek van, a legintenzívebb növekedést ott várhatjuk, ahol a talajvíz szintje a feltalaj közelében, legfeljebb 1,5–2,0 m mélységben található.
A kötött, pangóvizes, oxigénmentes körülményeket nem viseli el, növekedése teljesen leállhat, majd elpusztulhat. A fûzfélek evolúciója során a legkülönbözőbb életformákat alakították ki, a mérsékelt és a trópusi övben egyaránt előfordulnak fajai. Ezt a tulajdonságát használták ki a nemesítők, amikor a kisebb vízigényû és jó vízfelhasználású fajtákat állítottak elő, amelyek szárazabb körülmények között (mélyebben fekvő talajvíz, kevesebb éves csapadék) esetén is biztonsággal termeszthetők. A Szent István Egyetemen végzett kutatásaink azt mutatják, hogy a fás szárú növények közül egyes fûzfélék termeszthetők a legszélesebb nedvességtartományban energetikai célra.
A szintén a fûzfélek családjába tartozó nyárfa (Populus sp.) kifejezetten sík vidéki elterjedésû, nagy melegigényû faj. A talaj vízellátottsága meghatározó a növény növekedése szempontjából, ott fejlődik gyorsan és egyenletesen, ahol a talajvíz elérhető közelségben található. A pangóvizes, erősen kötött és túlnedvesedett talajokat nem kedveli. Az akác a leginkább szárazságtûrő, a kifejezetten meleg fekvésû helyeket kedveli, a tömörödött agyag talajok kivételével valamennyi termőhelyen intenzív növekedésre lehet számítani.
Szántóföldi termesztés esetén a vízigény mellett fontos ismerni a vízfelhasználás mértékét is, vagyis a talajból mennyi vizet képesek felvenni a termesztés folyamán. A fûz sekély gyökeresedésû növény, vagyis a gyökérzet legnagyobb része a talaj felső 20–25 cm rétegében helyezkedik el. Egyes fajták ugyanakkor rendkívül jól felhasználják a mélyebb rétegekben felgyülemlő nedvességet is, ugyanis szárazabb időszakban vagy termőhelyen a gyökérzet átrendeződése történik meg, a gyökerek nagyobb része a mélyebb talajrétegek felé vándorol. Ez a jelenség különösen abban az esetben figyelhető meg, ha a telepítés éve száraz, amikor is a növény már a gyökérfejlődés kezdeti szakaszán a mélyebb rétegekig gyökeresedik, ami a következő években is előnyös lehet. A fás szárú növények lombozatának nagy a párologtatása, amit azonban jelentős mértékben kompenzál a korai talajborítottság. Kétéves vágásforduló esetén a betakarítást követő első év néhány hónapját leszámítva csaknem folyamatosan árnyékolja a növény a talajt.
Tápanyagigény és tápanyag-visszapótlás
Az energetikai célra termesztett fás növények tápanyagigénye nem tér el jelentősen más szántóföldi kultúráktól. Évenkénti 10–12 t/ha szárazanyag terméssel számolva 60–80 kg nitrogént, 20–30 kg foszfort, 60–70 kg káliumot használnak fel növekedésükhöz a talajból. A fás szárú energianövények termesztése ültetvényszerûen történik, vagyis a telepítést követően 10-15-20 évig a terület marad az állomány, a betakarítás (vágásforduló) pedig a technológiától függően 1–3 évente történik.
A tápanyag-utánpótlásnál a vágásfordulóra tekintettel kell lenni. A tápanyag visszapótlását általában a betakarítást követően célszerû elvégezni, amikor a legkönnyebben lehet a talaj felszínén gépekkel is mozogni. Környezetvédelmi és költségtakarékossági okok miatt javasolt a talajvizsgálat alapján történő tápanyag-visszapótlás. A talajvizsgálat legalább a felső 40 cm rétegre terjedjen ki az ültetés előtt, valamint a betakarításokat követően. Nem feledkezhetünk meg az évente a talajfelszínre kerülő lomb mennyiségéről sem, ami növényfajtól, kortól, termőhelytől és évjárattól függően 2-3 t/ha szerves anyag borítást jelent a talajfelszínen. Ennek a lombtakarónak legnagyobb része a következő évben lebomlik, a tápanyagok egy része közvetlenül ásványi formává alakulva a növények számára felvehetővé válik.
A tápanyag visszapótlása történhet mûtrágyával, de a szerves trágya kijuttatása is elegendő tápanyagot szolgáltathat. Ahol elegendő mennyiségben áll rendelkezésre komposzt (lásd Agro Napló 2009/4. sz.) célszerû ennek a lehetőségével is számolni, ugyanis lényegesen olcsóbb tápanyagforrás, mint a mûtrágya.
dr. Gyuricza Csaba
A cikk szerzője: Dr. Gyuricza Csaba
