A legtöbb esetben a hatások és kölcsönhatások csak hosszú távú adatsorokból értelmezhetőek különösen akkor, ha különböző talajtípusokat és klimatikus feltételeket hasonlítunk össze. Ezek az információk értékesek a gazdálkodók, szaktanácsadók, döntéshozók és kutatók számára mind lokális, mind pedig szélesebb és általános vonatkozásban egyaránt.

A szántóföldi tartamkísérletek olyan élő laboratóriumként foghatók fel, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági környezet fizikai és biológiai paramétereinek megbízható tanulmányozását, alapvető információkat nyújt a tudósoknak és a politikai döntéshozóknak ahhoz, hogy a mechanizmusok változásait nyomon követhessék. A legtöbb kisparcellás kísérlet azért létesült, hogy vizsgálja a vetésforgó, monokultúra, szerves- és mûtrágyahatások, mikroelemek, meszezés, talajmûvelés, vízháztartás, növényvédelem, új fajták tápanyag-reakciói és több tényező kölcsönhatásainak kérdését. Hasonló célokból állították be a hazai tartamkísérleteket is.



Az EU és Magyarország növénytermesztési kutatásaiban nagyon sok közös vonás fedezhető fel mind a kutatási témák, mind pedig az intézményhálózat, illetve a finanszírozás elvei terén. Ugyanakkor a megvalósítás folyamata már nem ilyen egységes: a nyugat-európai országokban is általában a növénytermesztési kutatásokat az egyetemek és az ezekhez integrált tájkutató intézetek vagy önálló kutatóközpontok végzik. A kutatóintézetek vagy államilag fenntartottak, vagy privát cégek által finanszírozottak. Az agrotechnikai kutatások egy része nonprofit jellegû, pl. trágyázási, vetésforgós, talajhasználati vizsgálatok, míg a fajtanemesítés és növényvédő szerekkel kapcsolatos kutatások általában profitorientált jellegûek. Nyilvánvalóan ott, ahol a kutatási eredmények közvetlenül térülnek meg (új növényvédő szer, új fajta, új gép stb.) a kutatások anyagi háttere biztosított. Más a helyzet azoknál a kutatásoknál, amelyek esetében a költségek nagyok, de az értékelhető eredmények csak több évismétlés után tehetők közkinccsé, és ezek az eredmények is publikációkban mindenki számára ingyen hozzáférhetőek (trágyázási tartamkísérletek), ugyanakkor a nemzetgazdaság számára fontosak.Az alkalmazotti szintû agrotechnikai kutatások eredményei akkor hasznosíthatók a gyakorlatban és a szaktanácsadásban igazán, ha a kutatóhelyek a tájegységekben találhatók. Ennek egyik legkiválóbb példája az OMTK (Országos Mûtrágyázási Tartamkísérletek) hálózata. Milyen célt szolgálnak a magyarországi tartamkísérletek? A hazai tartamkísérletek kialakulása, azok eredeti célja gyakorlati és tudományos szempontból nyilvánvalóan más és más. Egy tulajdonságuk azonban közös. Mindegyik tartamkísérlet olyan hipotézis alapján nyert kialakítást, amely alkalmassá teszi azt hosszabb távú vizsgálatok elvégzésére, és azok alapján egzakt adatok birtokában az ökológiai folyamatok megismerésére, e folyamatok trendjeinek meghatározására. Az évek variabilitása és a klimatikus tényezők hatása a növénytermesztésre csak természetes körülmények között, szántóföldi tartamkísérletekben tanulmányozható megbízhatóan ahol az egymást követő termesztési évek nemcsak statisztikai ismétléseket jelentenek, hanem minden év újabb és újabb információkat nyújt. Egy tartamkísérlet minél idősebb, annál több új eredményt tartogat a számunkra.



„Minél távolabbra nézünk vissza a múltba, annál messzebbre látunk a jövőbe” mondta Churchill nem egészen ilyen összefüggésben.



Mit jelent az, hogy kisparcellás szabadföldi tartamkísérlet?



A szabadföldi kisparcellás tartamkísérletek több éven át (legalább 10 év) változatlan helyen, ugyanazon a parcellákon, ugyanazon tényezők (pl. mûtrágya, talajmûvelés, tőszám, szervestrágyák, talajkondicionálók stb.) és ezek kezelései – mennyiségi és minőségi egységei – több ismétlésben, véletlenszerûen vagy szisztematikusan elrendezve, előzetes tervezés után kerülnek beállításra. A parcellák közötti eltérés évente 100 m-ként csak 10 cm lehet (0,1%). Az eredmények megbízhatósága statisztikailag igazolható. Az egyes kezelések hatásai évről-évre eltérőek lehetnek az évjárathatás miatt, ezért hosszú távon a klimatikus tényezők hatásai is követhetőek.



A tartamkísérletekben leggyakrabban vizsgált szempontok (tényezők); talajmûvelési rendszerek, mûtrágyázási eljárások, a vetésforgók trágyázásának hatása a talajtermékenységre, fajta produktivitási vizsgálatok, valamint a gépesítés és a kemizálás alapproblémái, továbbá klimatikus és ökológiai hatások vizsgálata. A fentiek támpontot adnak a tájgazdálkodás megvalósításához.



A tartamkísérletek leglényegesebb közös tulajdonsága, amely elkülöníti az összes többi kísérlettől az, hogy a kísérleti kezelések hatását változatlan megfigyelési egységeken, a parcellákon több egymást követő időpontban (években) figyeljük meg és értékeljük. A talajokban bekövetkező változások megbízhatóan csak itt tanulmányozhatóak, mint a szervesanyag dinamikája, a P-feltöltődés stb.

A grafikonon egy keszthelyi tartamkísérlet kiemelt kezeléseinek adatsorait mutatjuk be a fentiekben elmondottak alátámasztásául. Az itt ábrázolt több éves adatsorokból a teljesség igénye nélkül az alábbi lényeges megállapítások tehetők:



• A búza és a kukorica termése mûtrágyázás nélkül jelentősen csökkent, vagyis a vizsgált barna erdőtalaj természetes produktivitása gabonaféléknél 2-3 t/ha. A korábbi rendszeres mûtrágyázásból származó tápanyag-felöltődés 10 év után kimerült;

• A két növény terméseredményei a kísérletünkben szereplő, és itt kiemelt maximális mûtrágya adagnál, búzánál mintegy 5-6 t/ha, kukoricánál 8-10 t/ha az évek átlagában;

• A rendszeresen trágyázott kezelésekben a 35 év alatt növekvő trend figyelhető meg, amely adódik az alkalmazott fajták és hibridek genetikai haladásából, továbbá a pozitív tápanyag mérlegből következő tápanyag akkumulációból.

• Az évjárathatás jelentős termésingadozást mutat, amelyből megállapítható, hogy az évingadozás kukoricánál nagyobb mint a búzánál, az évi átlagos eltérések a rendszeres mûtrágyázás esetén sem kisebbek, de magasabb termésszinten valósulnak meg. Az adatok kockázatelemzésekhez is felhasználhatóak.

A tartamkísérletek jelentőségéről és szükségességéről összefoglalva megállapítható, hogy hosszú távú hatások csak évtizedek után értékelhetőek. Az utóbbi évtizedek agrotechnikai haladása a terméseredményekben (agrokemikáliák, genetikai haladás stb.) ez alapján mérhető, a további fejlesztések erre alapozódnak. Tápanyagmérlegből levezethető egyensúlyi állapotok vagy eltérések megbízhatóan becsülhetőek. A különböző kísérleti helyek kiértékeléseinek összehasonlítása alapján ellenőrizhető a klímaváltozás hatása. Számítógépes növénytermesztésimodellek adatbázisa, továbbá alapul szolgál a fenntartható talajhasználati rendszerek kidolgozásához.

dr. Kismányoky Tamás

A cikk szerzője: dr. Kismányoky Tamás