A tarlómûvelés agronómiai előnyei
Úgy tartjuk – és a gazdák véleménye is ezt igazolja – hogy a gondos tarlóhántás és -ápolás alapvető eleme az okszerû talajmûvelési rendszereknek. Eredményeink szerint a sekély, mulcshagyó tarlóhántás után (síktárcsás, kultivátoros) (1. kép) a talaj nedvességvesztesége kisebb, mint a mélyen bolygató, nagy vízvesztő felületet hagyó hagyományos tárcsás és szántásos módszerek esetében.
Aszályos nyári-őszi időszakban a sekélyen hántott, zúzott szalmával részben takart talaj 6–10 mm-rel több nedvességet tartalmazott a felső 30 cm-es rétegben (Bottlik és Stingli, 2009). Ez bár első hallásra nem tûnik soknak, de jobban átgondolva egyenértékû 2-3 esővel.
Szén-dioxid kibocsátási méréseink bizonyítják, hogy – különösen száraz talajon – a mélyen bolygató tárcsás és szántásos tarlóhántási módok használatával (2–5-ször) több szerves szén vész el a talajokból. A jelentős szénveszteség következtében romlik a talajszerkezet és a lazultság tartama is rövidebb. A tarló- és gyökérmaradványok szervesanyag tartalma az egyedüli szénforrás, amiből a mikrobiális folyamatok során humusz alapanyag képződhet. Úgy véljük, hogy aki eladja a szalmát (ál)bioenergetikai célra és/vagy mélyen bolygató, szerves szénvesztő tarlómûvelést folytat, az maga rontja talajának kultúrállapotát.
Talaj- és klímavédelmi szempontból a bolygatás mellett lényeges a mulcshagyás mértéke is. Azt tapasztaltuk, hogy nyári tarlóhántás után kedvező az 50-60%-os arányú takarás (2. kép).
A zúzott növényi maradványok védik a talajt a heves esőzések leiszapoló hatásától, valamint az eróziós, deflációs károktól. Hőségnapokon a mulcsolt felszín alatt a talaj hőmérséklete akár 2 °C-kal is alacsonyabb lehet, ami kedvező hatású a biológiai tevékenységre. Megfigyeléseink szerint a mulcshagyó tarlómûvelés nem okoz tartós pentozán hatást. A következő növény vetéséig (repce, búza esetében is) a maradványok jelentős része feltáródik – köszönhetően az aktívabb biológiai tevékenységnek is – a megmaradó 10-20%-os takarás pedig már nem eredményez ilyen problémát.
A tarlómaradványok növényvédelmi vonatkozásai
Tarlómûveléssel a kikelő gyomok irthatók, a talaj gyommagkészlete csökkenthető, továbbá a kukoricabogár érési táplálkozása és tojásrakása adott táblán megelőzhető. A tarlómaradványok felszínen hagyása azonban számos növényvédelmi problémát vethet fel (Rassmussen, 1994). Néhány növénypatogén gomba és baktérium az előző évből visszamaradt fertőzött növényi maradványon marad fenn, ezáltal elsődleges fertőzési forrást jelent a tenyészidőszak korai szakaszában. A felszínen hagyott maradványok különböző módon lehetnek hatással a kórtani folyamatokra. Elősegíthetik a kórokozók áttelelését, elterjedését és szaporodását, különösen a gomba- és baktérium eredetû fertőzések esetén. Néhány kórokozó a már fertőzött kultúrnövény szövetében továbbfejlődik és szaporodik a betakarítás után is. Előfordulhat, hogy a talajból, gyomokról vagy más tápnövényről kerül a kórokozó a még egészséges növényi maradványokra, ezáltal megfelelő körülményeket biztosítva a kórokozók fennmaradásához (Boosalis et al., 1986). Fontos megjegyezni, hogy a mûtrágya-felhasználás drasztikus csökkenése, a termesztés színvonalának meglehetősen heterogénné válása, az őszi búza monokultúrák arányának növekedése, a forgatás nélküli talajmûvelés terjedése egyértelmûen a nekrotróf gombáknak (pirenofórás és szeptóriás levélfoltosság kórokozói, kalászfuzáriózis) kedveztek (BASF, 2006).
A SZIE GAK Kht. Józsefmajori Kísérleti és Tangazdaságában beállított talajmûvelési kísérletünk eredménye azonban bizonyítja, hogy tárcsás mûvelés esetén őszi búza monokultúrában, a tarlómaradványok megfelelő aprítása mellett a fuzárium-fertőzöttség jóval alacsonyabb volt, mint az egyéb mûvelésben részesített területeken. Ebben közrejátszhatott a tárcsás mûvelés okozta aerob viszonyok kialakulása, amely a felaprított szalma bontását végző aerob lebontó szervezetek számára kedvező életteret nyújthatott, így a gyorsabb szalmabontás miatt a fuzáriumnak kisebb élettere maradt (Stingli, 2007).
A kutatások az OTKA-49.049, a KLIMA-05 és NKFP-6/00079/2005, NTTIJM08 programok, és a SZIE GAK Kht. Józsefmajori Kísérleti és Tangazdaság támogatásával folynak.
Dr. Stingli Attila – Bottlik László
Felhasznált irodalom:
BASF. 2006. Őszi búza levélfoltosságok. Gombabetegségek sorozat. BASF kiadvány, Budapest. p. 20.
Boosalis, M. G. – Doupnik, B. L. – Watkins, J. E. 1986. Effect of surface tillage on plant diseases. In: No tillage and surface tillage agriculture. The tillage revolution. Boosalis, M. G. – Doupnik, B. L. – Watkins, J. E. – Sprague, M. A. (ed.) – Triplett, G. B. 389-408.
Bottlik, L. – Stingli, A. 2009. Soil quality improvement and climate stress mitigation by stubble-mulch tillage. Cereal Research Communications, 37. 3. 447-450.
Rasmussen, K. J. 1994. Experiments with no-inversion tillage systems in Scandinavia- impacts on crop yields, soil structure and fertilization. EC-Workshop - I. Giessen, 27-28 June 1994. Proc. 39-48.
Stingli A. (2007). A talajhasználat hatása a mikrotermőhely egyes élőlényeire. Doktori (Ph.D) értekezés. Gödöllő, p. 112.
A cikk szerzője: Dr. Stingli Attila
