A szarvasmarha-állomány – különösen a tejelő tehenek etetésében – a jó minőségû szálastakarmányoknak a termelés szintjére meghatározó szerepe van. A szarvasmarha-állomány az elmúlt tíz évben drasztikusan csökkent, az állomány létszáma jelenleg 700 000 körül stagnál, melyből a tehénállomány darabszáma 320 000–330 000 között mozog. Ezen jelenlegi állomány jó minőségû szálastakarmánnyal, jó minőségû szénával és szenázzsal a jelenlegi termőterületről biztosítható. A jó minőségû széna- és szenázskészítés-nek azonban – a jó beltartalmi takarmányértékkel rendelkező fajtahasználat mellett – agrotechnikai, technológiai és mûszaki feltételei is vannak.
Magyarországon a szálastakarmányok a gyepek és pillangósok és ezek keverékéből adódnak. Ezekre a takarmányféleségekre vonatkozó termőterületi adatokat a KSH közleményéből az 1. táblázat szemlélteti.
A gyepek és a pillangósok élettani és morfológiai tulajdonságaikban jelentős eltérést mutatnak. Éppen az eltérő élettani, morfológiai, takarmányozástani adottságok miatt a gyep- és pillangóstakarmányok betakarítási technológiája jelentősen eltérő (1. ábra).
A technológia munkafolyamatainak és az agrotechnikai követelmények pontos betartása azért fontos, mert a betakarított szálastakarmányok minősége már a szántóföldön eldőlhet.
Látható, hogy a különböző tulajdonságú növények betakarítási technológiájában részben a munkafolyamatok, részben az alkalmazott eszközök tekintetében különbséget kell tennünk, ha jó minőségû takarmányt szeretnénk. Természetesen az éghajlati, időjárási viszonyok ezeket a folyamatokat még differenciálják is.
A technológia munkafolyamatainak és agrotechnikai előírásainak betartása mellett a szálastakarmányok minőségét a betakarítás optimális időpontja is meghatározza. A gyepek esetében ezt a virágzás és a magba menés kezdetére kell tenni. A lucerna első növedékének kaszálását a bimbózás kezdetére kell ütemezni, amikor az első levelei már sárgulni kezdenek. A második növedék kaszálását a növényzet zöldbimbós állapotában kell elvégezni. Az utolsó növedék kaszálását a virágzáskor végezzük, hogy a növény a gyökérnyakban megfelelő mennyiségû tápanyagot tudjon felhasználni az átteleléshez. A szálastakarmányok beltartalmi jellemzőinek a vegetációs időszakban történő változását a 2. ábra szemlélteti.
A szálastakarmányok minőségi betakarításához csak kiváló mûszaki színvonalú, jó munkaminőséggel dolgozó kaszák megléte mellett a rendelkezésre álló – optimális időszak alatti betakarításhoz szükséges – kaszáló kapacitást kell biztosítani. Minél nagyobb a termőterület, annál nagyobb gondot kell fordítani a kaszálás megkezdésének időpontjára, nehogy időközben az állomány elöregedjen, veszítsen a beltartalmi jellemzőiből.
A nagy hozamú, természetes gyepek kaszálására a dobos vágószerkezettel szerelt rotációs kaszák használata javasolható. A magyarországi időjárási viszonyok között a gyepek első kaszálásának idején kevés csapadékkal kell számolni, ezért ezen kaszák szársértő nélküli változatai is jó munkát végeznek. Ennek megelőzésére – különösen nagy termőterületek és jó hozamok esetén – a magajáró gépre vagy fordítóval ellátott nehéz univerzális traktorra szerelt mellső és oldalsó függesztésû kaszákból álló gépkombinációkat kell használni. Magajáró változatokat – a szálastakarmány-betakarító gépek gyártására specializálódott cégek – a „KRONE”, „CLAAS”, „NEW HOLLAND” gyártanak, míg a nehéz univerzális traktorokra szerelhető – kétoldalt és mellső függesztésû – kaszából álló gépkombinációt ma már szinte valamennyi nevesebb szálastakarmány-betakarító gépgyár gyárt.
Kisebb gyepterületek esetén dobos rotációs kaszák, 3–5 m munkaszélességû, vontatott változatainak használata javasolható.
Az egészen kis termőterületek – kis állatállomány mellett – és szórvány gyepek kaszálására pedig függesztett gépek használata javasolható.
Gyepszéna készítéskor – ha az éghajlati adottságokból adódóan a kaszálás ideje csapadékos, és a száradási, vagyis a kockázati időt a minimálisra kell csökkenteni – a dobos kaszák ütőujjas szársértővel szerelt változatai használhatók.
Lucernaszéna készítés esetén a kaszálógépek közül a kíméletesebb munkát végző tárcsás kaszaszerkezetû, rotációs kaszákat kell előnyben részesíteni. A lucernánál, ill. a pillangósoknál azonban a szársértő alkalmazásának – a száradási idő lerövidítése mellett – a szárrészek és a levélzet vízleadásának azonos intenzitásra hozásában is elengedhetetlen szerepe van. A lucerna, ill. a pillangósok kaszálására tehát csak a gumihengeres szársértővel szerelt rotációs kaszák használata javasolható.
A minőségi szálastakarmány készítése szempontjából a rendkezelési munkák időjárási viszonyokhoz, az anyagszáradási üteméhez igazodó elvégzése a fontos, tehát ebben a munkamûveletben az időjárási viszonyok és az anyag száradása határozzák meg az optimális időszakot. Mind a nagy hozamú gyepek, mind a lucerna esetében a kaszálás után el kell végezni a rendterítést. Száraz időjárás esetén lucerna esetében 40%, gyep esetében 20–25% körüli nedvességtartalomnál a terített rendből – a következő munkamûveletnek megfelelő – szûkített rendet kell képezni. A rendterítésre dobos kaszák után a különböző vízszintes és függőleges tengelyû forgórésszel szerelt rendterítőket használhatjuk, míg a tárcsás kaszák után ez a mûvelet a kaszák rendterítő lemezeinek „terített rend” állásba történő állításával is elvégezhető. A rendösszerakást pedig a – pergési veszteségek minimális értéken tartása érdekében – vezérelt ujjas rendrakókkal lehet megoldani. A valóságban ettől sokkal bonyolultabb a feladat, mert esős, csapadékos, párás, ködös időszakok esetén a takarmány minőségének megóvására a terítést és rendrakást, esetleg forgatást és szellőztetést több alkalommal is el kell végezni. Fontos szempont azonban, hogy ezeket a munkákat a növényt kímélve – a pergési veszteségek minimalizálása mellett – csak a megfelelő nedvességtartalom mellett a legszükségesebb alkalmakkor végezzük el.
A szálastakarmányok minőségének megtartásában a bálázásnak nagyon fontos szerep jut. Ma már a szögletes kisbálázó gépek használata háttérbe szorult. A mai viszonyok között a szálastakarmányok minőségi betakarításában elsősorban a hengeres bálázók használatával kell számolni. A hengeres bálázók állandó és változókamrás konstrukciókba sorolhatók. A nagy hozamú ősgyepekből készített széna bálázására elsősorban a nagyobb, max. 1,8 m bálaátmérővel dolgozó változó bálakamrás gépek használhatók előnyösen. A változókamrás bálázógépek többsége hevederes tömörítő szerkezettel készül, a bálaátmérő 0,9–1,8 m közötti változtatható értékûre állítható. Ugyancsak jól használhatók gyepszéna készítésre a görgős tömörítő szerkezetû állandókamrás gépek, valamint a szögletes nagybála-készítők, melyek ipari szalma bálázásra is kiválóan nagy teljesítménnyel használhatók.
A lucernaszéna minőség megóvásának eszköze a megfelelő nedvességtartalom mellett használt rudazatos tömörítő szerkezetû állandó bálakamrás gép. A rudazatos tömörítő szerkezet kíméletesen bánik a lucernával, kevesebb a levélpergési veszteség. Az állandó bálakamrás gépek laza közepû bálákat készítenek, így lucernaszéna készítésben lehetőség van a táblán történő természetes, ill. a szárítókban történő mesterséges utószárításra. A laza közepû bálák azonban kevésbé alaktartók, a szállítás, rakodás, kazalozás közben könnyebben sérülnek. Ma már gyártanak tömörségérzékelővel készült állandókamrás gépeket, melyek tömör és laza közepû bálákat – a beállítástól függően – tudnak készíteni. Lucernaszéna bálázásra a szögletes nagybálakészítő gépek – a minőségre vonatkozó követelmények maximális kielégítése mellett – használhatók.
Az állandókamrás hengeres bálázógépek alkalmasak a szálastakarmányok magas, 60–65% nedvességtartalom melletti bálázására, és így jó minőségû szenázs készíthető. Ebben az esetben vagy a táblán, vagy a tárolás helyszínén a bálákat 6 órán belül fóliába kell csomagolni. Ma már gyártanak állandó bálakamrás géppel egybeépített bálacsomagolókat, melyek a csomagolást a bálázást követően azzal egymenetben elvégzik. Ily módon rendkívül jó minőségû lucerna-, ill. gyepszenázs készíthető adalékanyag használata nélkül.
Nagyobb volumenben a gyepekből szintén (60–65% nedvességtartalom mellett) falközi silókba is – szecskázó gépek alkalmazásával – jó minőségû szenázs készíthető. Ez esetben a szecskázó késeket szálasban használatosra kell cserélni, és általában számukat a silókukoricában használtakhoz képest felére kell csökkenteni. A nagy teljesítményû szecskázó gépeket célszerû szálas, 2,0–2,2–7,5 m munkaszélességû rendfelszedővel üzemeltetni.
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a hazai gyep- és lucernatermés minősége ugyan ki van téve az időjárás viszontagságainak, de szigorú technológiai fegyelemmel az ökológiai adottságoknak megfelelő mûszaki háttérrel jó minőségben betakarítható.
Dr. Kelemen Zsolt
