A legtöbb szója ma még mindig az USA-ban található, a világ szójatermő területének mintegy harmada van ott.
A hektáronkénti magtermések az elmúlt 50 év alatt közel megduplázódtak, s a világátlag elérte a 2,34 t/ha-t. Az USA-ban mért hozamok még ezt a szintet is meghaladták, hiszen 2001–2005 között a fajlagos hozam 2,65 t/ha volt. Az utóbbi évtized hazai évenkénti terméseredményei nagyarányú ingadozás mellett, 1,39–2,39 t/ha között változtak.
A jelzett vetésterület közel 60%-án génmanipulált fajták termesztése folyik a világon, s minden valószínûség szerint a világpiacon is javarészt e fajták terméséből származó extrahált dara kerül forgalomba. Annak ellenére, hogy hazánkban génmanipulált szója fajták sem termeszthetők, az előző ok miatt azonban nem zárható ki, hogy ilyen eredetû takarmány – a jelentős mértékû import következtében – mégis kereskedelmi forgalomba kerül.
A hazai, leegyszerûsödött vetésszerkezet aránytalanságai (70% feletti gabonaarány) önként kínálják a lehetőséget, hogy a szójatermesztés területén számottevő növekedés következzen be a közeljövőben. Indokolja ezt a GMO-mentes élelmiszeripari alapanyagok-, valamint húsipari termékek iránt fokozódó igény miatti keresletnövekedés is. Nem elhanyagolható szempont továbbá az sem, hogy egy új, most épülő beruházás kapcsán a közeljövőben hazánkban is megoldódni látszik a 20% olajat tartalmazó magvakból történő olajkinyerés. Az eddig megismerhető információk alapján az új üzem kezdetben évi 60 ezer tonna szója feldolgozását tervezi, amihez – ismerve a hazai terméseredményeket, – legalább 30 ezer ha új vetésterületre van szükség.
Az sem mellékes szempont, hogy az így melléktermékként állati takarmányozás céljára felhasználható pogácsa garantáltan GMO-mentes fehérjeforrást biztosítana. A kedvező piaci helyzetet érdemes lenne tehát jól kihasználni. A fehérjeimport nagyobb arányú kiváltása, illetve a már említett olajnyeréshez szükséges alapanyag előállítása miatt a közeljövőben 90–100 ezer ha-os vetésterület kialakítása prognosztizálható. Mindehhez szerencsére a külső feltételek is megvannak, hiszen a talajadottságok alapján közel 400 ezer ha, a klimatikus feltételek alapján pedig 300 ezer ha szántóterülettel rendelkezünk.
A szójatermesztés számára ökológiailag legkedvezőbb termőterületek a Dél-Dunántúlon, Baranya-, illetve a Dél-Alföldön Bács-Kiskun megyében találhatók. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ország más tájegységei ne lennének alkalmasak e növényfaj termesztésére. E tekintetben érdemes áttekinteni a hazai termőtájak minősítéséről Kurnik E. és Szabó L. (1987) által készített térképet (ábra).
Kétségtelen tény, hogy a szója a környezeti feltételekkel szemben igényes kultúra, így igényes a talaj tápanyag- és vízszolgáltató képességével szemben is. 1 t terméshez szükséges fajlagos tápelemigénye magas (62 kg N, 37 kg P2O5, 51 kg K2O), azonban a N egy részét nem kell pótolni, sőt N-megkötése révén javítja a vetésforgó tápelemmérlegét. Talajzsaroló növény, mert a mélyre hatoló gyökérzete képes az általa átszőtt talajszelvény teljes vízkészletének felhasználására. Virágzása idején a légkör nedvességtartalmára különösen igényes, emiatt a páradúsabb folyóvölgyekben termesztése eredményesebb is.
A fajtaellátottság kifejezetten jó, 48 db – ebből 22 db hazai nemesítésû – államilag elismert fajtával rendelkezünk, melyek közül 10 db a nagyon korai-, 14 db a korai-, 23 db a középérésû- és 1 db (a Zsuzsanna) a középkései érésû csoportba tartozik. A fajták nevéről, eredetéről, érési csoportba való tartozásukról az interneten is hozzáférhető Nemzeti Fajtajegyzékről lehet bővebb információt kapni.
A szója a „gazdájával” szemben is igényes, a jó gazda gondoskodását meghálálja. A fajta kiválasztásánál, illetve a termesztéstechnológia kialakításánál ezért alapvető szempont az legyen, hogy mi a termesztés célja, hogyan kívánjuk a termést hasznosítani (zölden, silózva, magként nedvesen tartósítva, vagy élelmezési-, takarmányozási célra, utóbbi lehetőségként esetleg full-fat szójaként).
Termesztéstechnológiája viszonylag egyszerû, termesztéséhez a kalászosoknál használt eszközök jól használhatók. Vetése a kukorica vetését követően – április második felében – megkezdhető.
A hektáronkénti csíraszám a fajta éréscsoportba tartozásának megfelelően változzon, a koraibb érésû fajták magasabb – 600–650 ezres – csíraszámmal vetendők. 180 g-os ezermagtömeggel számolva 1 ha-ra így 100 kg vetőmag szükséges.
Dr. Kajdi Ferenc–Schiller Ottilia
