Mikrotápelemeknek – melyek a növényi szárazanyagban 0,01–0,00001%-ban találhatók – a következők növényi tápelemeket tekintjük: Fe, B, Mn, Zn, Mo, Cu, Co.

A Zn a földkéregben 0,004–0,1% mennyiségben fordul elő. Legfontosabb ércei a szfalerit, a cinkpát és a kalamin.

Az ólommal, az ezüsttel, és a kadmiummal közösen bányásszák. Növény-, állat-, illetve humánélettani szempontból is bizonyítottan fontos mikroelem.

A növényélettani folyamatokban specifikus és nem specifikus enzimaktivátor szerepet tölt be; peptidáz, dehidrogenáz, szuperoxi-dizmutáz, és egyéb enzimek aktivizálója, ezenkívül a sejtekben a metalloenzim-komplexek kialakításában vesz részt. Szerepet játszik a növények nitrogén anyagcseréjében oly módon, hogy Zn-hiány hatására a fehérjeszintézis zavart szenved. Emellett a cinknek funkcionális szerepe van az auxinok (növekedési bioregulátorok) és triptofán (esszenciális aminosav) szintézisében is. Mivel a triptofán nélkülözhetetlen az indolecetsav képződéséhez, ebből következően a cink (a mangánnal kölcsönhatásban) szabályozza a növények növekedését.

A növényi szárazanyagban a cink 25 és 150 ppm között van, hiánytünetek általában 20 ppm alatt fordulnak elő, míg toxikus tünetek akkor, ha a levelekben a Zn-koncentráció 400 ppm feletti.

A növények a talajból a cinket Zn2+ ionként, vagy természetes, illetve mesterséges komplex vegyületek formájában veszik fel.

Hazánk talajainak nemzetközi összehasonlításban is gyenge a Zn-ellátottsága, a vizsgált talajok 46%-a cinkben gyengén ellátottnak minősül. Zn-hiányos talajok leginkább az ország ÉNy-DK átlója mentén (leginkább Békés és Fejér megyékben) helyezkednek el, amelyek egyébként az ország legfontosabb kukorica-termőterületei (ábra).

Talajtípusok szerinti megoszlásban Magyarországon a homoktalajok összes cinktartalma általában 30 mg/kg körüli, az erdőtalajok többnyire 70–115 mg/kg-ot tartalmaznak, a csernozjomtalajokban a cink 120–150 mg/kg koncentrációban fordul elő.

Általánosságban a nagy szénsavas mésztartalmú, bázikus talajokon kell Zn-hiánnyal számolnunk, míg a cinkkel jól ellátott talajokon sok esetben a talajok hátrányos savanyúsága (gyenge mészellátottsága) okoz problémákat a növénytermesztés számára.

Számos kísérleti eredmény szolgál bizonyítékul arra, hogy a növényekben a Zn és a P között antagonizmus (egymást kölcsönösen gátló hatás) van, így egyes talajok magas, vagy túlzott foszforellátottsága cinkhiányt képes létrehozni.

Hazai körülmények között a cink feleslege csak ritkán fordul elő. A tünetek túlzott ellátottság esetén hasonlóak a vas-, illetve a mangánhiány tüneteihez.

A növények a növekedésben visszamaradnak, majd elhalnak. Az árpa különösen érzékenyen reagál a Zn-többletre.

Míg a Zn-hiányra a gabonafélék viszonylag kevéssé, a burgonya, a paradicsom, a cukorrépa és a lucerna közepesen érzékenyek, addig a kukorica, a komló, a len és a bab jelentős termésveszteséggel válaszol az elégtelen Zn-ellátottságra.

Zn-hiány esetén a növények felső leveleinek érközi klorózisa, majd a levéllemez teljes kifehéredése tapasztalható. A levelek aprók maradnak és a fellépő auxinhiány miatt rozettásodás, torzulás, valamint törpe szártagúság figyelhető meg. A cinkhiány a kukoricán és a cirkon a legszembetûnőbb. A hiány következtében a kukorica növekedése visszafogottá válik, az ízközök lerövidülnek. Az állomány lemarad az adott fenológiai fázisra jellemző növénymagasságtól. A hiány hatására az idősebb leveleken a középér mellett mindkét oldalon fehéres-halványsárgás klorotikus csíkok alakulnak kiEzek a levélalaptól egészen a csúcsig futnak, miközben a középér, a levélszél és a levélcsúcs zöld marad. Tartós hiány esetén a levél szürke, bronz színû lesz, majd nekrotizál. A virág- és termésképzési zavarok miatt erős hiány esetén a hektáronkénti termés mennyisége akár 80%-kal is csökkenhet.

A cink hiány leküzdésére, két alapvető módszer létezik. Míg a talajon keresztül végzett Zn-pótlás számos tényező (talajtulajdonságok, nedvességtartalom stb.) befolyása alatt áll és ezért hatása a vegetációs periódus alatt kevéssé kalkulálható, addig a levéltrágyázás közvetlen és gyors hatása révén hatékony eszköze lehet az állományban fellépő hiány orvoslásának. A talaj közvetítésével történő visszapótlásnak vitathatatlan előnye a hosszabb tartamhatás, hátránya az igen gyakori lekötődési folyamatokban rejlik. A Zn levéltrágyázással történő pótlása különösen a meszes és sok felvehető foszfort tartalmazó talajokon javasolt.

Az alkalmazható trágyaanyagok spektruma a szervetlen Zn-sóktól a különböző komplex vegyületekig széles skálán mozog.

A cinket a talajba 3–15 kg/ha adagokban célszerû kijuttatni, de indokolt esetben akár 30–50 kg/ha Zn hatóanyag-mennyiség talajba dolgozása is célravezető lehet.

A lombtrágyázás azonban csak adott tenyészidőben oldja meg a mikroelem gondokat, viszont lényegesen kevesebb szer felhasználásával. A permetezéshez a cinkszulfát 0,3–1,0%-os oldata az ajánlott, melyet célszerû a perzselési károk elkerülése végett 0,25%-os Ca(OH)2 oldattal kiegészíteni.

Meg kell említenünk azonban a Zn-pótlás legősibb módszerét, a rendszeres istállótrágyázást is, ugyanis a friss istállótrágya mintegy 15–20 mg/kg Zn-t tartalmaz. Egyes vizsgálatok szerint nagy Mn-adagok szintén kedvezően befolyásolják a növények cink ellátottságát azáltal, hogy a cinket a talaj szorpciós komplexeiből kiszorítják. Ilyen módon növeli a cink felvehetőségét az NH4NO3 (ammónium-nitrát) és az (NH4)2SO4 (ammónium-szulfát) trágyázás, míg az Na(NO3)2 és a Ca(NO3)2 (mészsalétrom) csökkenti a felvehetőségét.

Összességében elmondható, hogy Zn-kel rosszul ellátott termőhelyen a helyesen kivitelezett Zn-levéltrágyázás termesztett növényeink értékmérő tulajdonságainak akár 30–40%-os javulását is eredményezheti.

A kalcium és cink pótlásának tervezése során mindenképpen vegyük figyelembe a következőket:

• a tápanyag-visszapótlás tervezése során lehetőleg támaszkodjunk az aktuális talajvizsgálati (növényvizsgálati) eredményekre,

• sok szénsavas meszet tartalmazó talajokon mindig számoljunk a Zn-hiány megjelenésével,

• meszes talajokon a talajok nagy felvehető foszfortartalma tovább rontja a növény Zn-felvételét, így ilyen esetekben inkább levéltrágyázással pótoljuk a hiányban lévő tápelemeket,

• meszes, cinkhiányos talajokon tartózkodjunk az egyszeri, nagy adagú foszfáttrágyázástól, mert tovább erősítjük a cink hiányát,

• enyhén savanyú–savanyú talajokon gondosan határozzuk meg a kijuttatandó CaCO3 mennyiségét, mert a hirtelen, túlzott mértékben adagolt mészmennyiség rövid távon jelentős mikroelem-felvételi zavarokhoz vezethet,

• hiánytünetek megjelenése esetén ne késlekedjünk, az idejében elvégzett levéltrágyázás gyors és kiváló pozitív hatású.



Dr. Schmidt Rezső–Matus László

–Péntek Attila Nyugat-magyarországi Egyetem,

Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Kar

Felhasznált irodalom:

Patócs I. (szerk.) (1989): A növények táplálkozási zavarai és betegségei.

Agroinform Kiadó Vállalat, Budapest

Kádár I. (2008): A mikroelem kutatások eredményeiről, különös tekintettel a Cu és Zn elemekre.

Acta Agronómica Óvarensis 50. 1. 9–12. p.

Pais I. (1980): A mikrotápelemek szerepe a mezőgazdaságban. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

Györi D.–Regiusné M. Á.–Szabó S.–Szentmihályi S. (1987):

Mikroelemek a mezőgazdaságban I. (Esszenciális mikroelemek). Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

Kalocsai R.–Schmidt R.–Szakál P. (2006): A Ca és Zn növénytáplálási jelentősége hazai talajaink tápanyag-ellátottságának függvényében Agro Napló X. évf. 2006/5. 34–36. p.