Takács Géza: Bábolnán 1984-ben fogalmazódott meg a gondolat, hogy vetőmagüzemet kell építeni. Sok dolog indukálta ezt, amellett, hogy Burgert Róbert a kukoricatermesztéshez kapcsolódóan a vetőmagot és annak garantált minőségét biztosítani akarta. Számtalan megbeszélésen vettem részt, aminek a fő gondolata az volt, hogy hogyan lehet ezt megvalósítani. Burgert el akarta érni, hogy előre mondjuk meg, hogy mi az a minőség, amelyet hosszú távon ez a vetőmagprogram garantálni tud. Az üzem 1986 tavaszán kezdett épülni, 1987-ben készült el és az 1988. évi tavaszi vetésekhez szolgáltatott először vetőmagot, vagyis az idén volt épp húsz éve ennek. Nos, húsz év után elmondhatjuk, hogy az akkor megfogalmazott célokat elértük és nem volt olyan év, amikor e paraméterek (technikai és genetikai tisztaság, csírázási és cold teszt %) alatta lettek volna az elvártnak. Ebből született meg a BÁBOLNAMAG minőség és a logónk is.
Inczédy Péter: És a magkezelés?
TG: Ez is egy kiemelt szempont volt. Egyrészt az akkori csávázószerekkel nem tudtunk olyan bevonatot elérni, amelyet megkívántunk, másrészt már akkor inszekticiddel is szerettük volna kezelni a vetőmagot. Ez akkor nagy szó volt, mert megkérdezték, hogy minek. A jövő azonban – sajnos –, elég durván megadta erre a választ (Diabrotica). Alapvetően a szántóföldön minden növényre szükség van és a pontos tőszám az akkori technológia alapvető pillérének számított. Csak egy példát erre: a 8 tonnások klubja versenyében egy bizottság az országban, a programban szereplő összes vetett területet május végén, június elején megszemlézte, tőszámlálással együtt. Mi akkor e területen az egyes növényben, annak védelmében gondolkodtunk és így fogalmazódott meg a rovarölő szeres magkezelés fontossága. Nem volt olyan tanácskozás Európában, amin ne vettünk volna részt, azért, hogy ellessük mások tudományát, azonban nemigen találtunk ilyent. Egy ilyen rendezvényen, a Sarea cég bemutatóján találkoztunk mi először, ahol kis üvegekben mutatták a vetőmag mintákat, hogy milyen az inkrusztált vetőmag. De csak néhány szemet láthattunk, tonnaszámra azonban nem. Szerencsénkre az akkori Budapesti Vegyimûvekben dolgoztak olyan kollégák, akiket érdekelt ez a kérdés. Rajtad kívül név szerint meg kell említenem Király Jenőt és Hadobásné Editet, akikkel elkezdtünk dolgozni egy környezetbarát, új típusú gombaölő csávázószer formuláción. Ebből született meg azután a Biosild termékcsalád. Amellett, hogy kiválóan és pontosan lehetett felvinni a magra, még a rétegelhetőség követelményét is kielégítette. Nagy tételben tudtunk – valóban tonnaszámra –, fungicid + inszekticid rétegelt kezelést végezni. Az inszekticid egy Terra-Tox nevû készítmény volt, ami rendkívül hatásosnak bizonyult a talajlakó kártevőkkel szemben. Ezt a lindán + endoszulfán hatóanyag tartalmú csávázószert később betiltották. A kilencvenes évek végén kezdtük újra az inszekticidekkel való csávázást a Bayer céggel együttmûködve. Nagy kérdés volt, hogy a folyamatos üzemû csávázógépekkel ilyen pontosan lehet-e dolgozni, vagyis tartható-e az 1 mg/mag dózis a munka teljes egészében. Tartható volt, de nagyon komoly odafigyelést igényelt. Ahogy a csávázószerek fejlődtek, egyrészt a pontos adagolás követelményében, másrészt a minél alacsonyabb dózis felvitelében, úgy követelte ki ez a szakaszos üzemû gépek alkalmazását. Ma mindkettővel rendelkezünk, a folyamatos rendszerût elsősorban a kalászosok, a szakaszos üzemût a kukorica és a napraforgó kezelésére használjuk. Ma már ezek a gépek minden igényt kielégítenek, persze az áruk is ehhez mérten alakul.
IP: Hogyan készült a cég a piacgazdaság diktálta versenyre?
TG: Igazán sehogy. A rendszerváltás idején a magunk gondjával, az átalakulással és a zavaros pénzügyi helyzetből való kilábalással voltunk elfoglalva. A multik rögtön tudták, hogy mit kell tenni, mi nem. A komoly pénzügyi válságból lassan tértünk magunkhoz, de a munkahelyünkhöz való ragaszkodás és az új környezethez való gyors alkalmazkodás erősen motivált bennünket. Ami nagy erő volt és amire lehetett támaszkodni, az a minőség iránti elkötelezettségünk volt. Az ilyen termékre volt igény és lassan egyre nagyobb megrendeléseket kaptunk. 2000-től elkezdtük magunkat visszadolgozni az oktalanul és a rendkívül hibás politika miatt elvesztett keleti piacokra. Mára már a magyar kukorica vetőmag a harmadik helyen van az Oroszországba importált kukorica vetőmag sorában. Közben a nagy fajtatulajdonos cégek megrendelései is növekedtek, és ma inkább a minőségi szaporító területek biztosításával van gond. Egyrészt siránkozunk, hogy nincs elég munkahely, másrészt nem találunk elegendő munkaerőt például a címerezés elvégzéséhez. De a bajok mélyebben gyökereznek: annak idején már általános iskolás korunkban mentünk dolgozni, mert meg kellett tanulni dolgozni. Ma 16 éven aluli gyereket egy pillanatra sem szabad dolgoztatni. És ez a jövő nagy problémája lesz, egyrészt az iskolarendszer olyan amilyen, dolgozni meg nem tanulnak meg. Pedig ezeknek a piacra és a versenyre való felkészülés alappillérének kellene lennie.
IP: Hazai és export piac, követelmények?
TG: Ez egy régi szlogen: nyugati és keleti piac, eltérő igényekkel. Ma csak a jót és kiválót lehet eladni, csak egyféle vetőmag van, az amely a jövőbe vetett pénzt és hitet igazolja. A vetőmag változatlanul bizalmi kérdés, mert mindig csak utólag igazolódik a „jósága”. A vevő tulajdonképpen az elvárt jövőt veszi meg, amely jelenti a fajtába (hibridbe) beépített genetikai tulajdonságok megvalósulását. Ehhez természetesen sok minden kell: az időjárás kedvező alakulása, a termesztési technológiai betartása, de az alap a vetőmag. Ha az nem jó, akkor ezt a hibát már nemigen lehet helyrehozni. Egyre többször keresik az un. „olcsó” vetőmagot, mert a pénzhiány nagyon szorító hatású. Ennek kapcsán sajnos megjelent a hamis és fekete vetőmag is. A hamis magnál a legnagyobb baj azzal van, hogy erre későn jönnek rá, amikor már semmit nem lehet tenni és innen kezdve már nagyon drágává válik a történet. A fekete mag a lopott vetőmag, amelyet újra eladnak. Ez jelzésértékû, hiszen ezzel elismerést nyer, hogy a vetőmag egy igazán értékes áru, bár nagyon nem örülünk neki, hogy ily módon. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a növényvédő szer lopások után, közvetlenül a vetőmag következik a listában. Határozott álláspontom az, hogy vetőmagot csak megbízható helyről szabad venni, onnan, ahova később is vissza lehet menni. És ez jelentheti nem csak a minőségi reklamációt, de szaktanács kérését vagy valamilyen problémának a megoldását is, ami az adott növény termesztésével kapcsolatban felmerül. Egy biztos szállító azt is tudja vállalni, hogy szinte a vetőgéphez viszi ki a vetőmagot, jelentősen csökkentve ezzel az eltulajdonítás lehetőségét.
IP: Jövőkép a vetőmag kikészítés követelményeiről, különös tekintettel a vetőmagcsávázásra?
TG: A vetőmag természetesen a nemesítői munkával indul, de ez konkrétan a vetőmag előállítása során valósul meg, amely jelenti a szántóföldi szaporítást, a szárítást és az üzemi feldolgozást. A szárítást azért emeltem ki, mert a kíméletes bánásmód egyik pillére. A folyamat minden elemének a kíméletesség jegyében kell végbemennie, hiszen élő anyaggal dolgozunk. Pontosan ismerni kell az alapanyag minőségét, mert ez alapján lehet dönteni a feldolgozás mikéntjéről. A vetőmag kezelése változatlanul fontos kérdés. Ma is a húsz évvel ezelőtt megfogalmazott cél a fontos: mennyi életképes, termést hozó növény lesz a vetőmagból. A mag védelme e szempontból tehát nagyon fontos. De vele együtt a környezetbe kijuttatott kémiai anyag mennyisége is. Egyrészt csak a biológiailag szükséges hatóanyag legyen a magon, másrészt ez rajta is maradjon, amíg a védelmi szerepét be nem tölti. Szükséges tehát a fungicidek esetében is az egy magra felviendő anyag pontos meghatározása és ennek tökéletes gépi megvalósítása. Természetesen a közremûködő ember precízségével kombinálva. Ma azon dolgozunk, hogy a jövőben olyan kalászos vetőmaggal jelenjünk meg a piacon, hogy az biztosítja az egy hektárra szükséges növényszámot, gomba- és rovarvédelemmel együttesen.
IP: Ez valószínû nem lesz olcsó!
TG: Nyilván a fungicides kezelés eddig is benne volt az árban, tehát a magra való pontos adagolás nem fogja növelni azt. A technikai fejlesztés a csávázó gépek esetében sem elhanyagolható. Ezt is ugyanúgy kell kezelni, mint bármelyik más növényvédelmi gépet. A pontos adagolás, annak nyomon követése és a visszaellenőrzés itt sem mellőzhető. Akkor azonban, amikor az adagolás pontosságát szigorítjuk, akkor már komoly, automatizált gépekre van szükség, amelyek komoly pénzbe kerülnek. Ezért a jövőben az ilyen technikával rendelkező üzemek lesznek a meghatározók. Az inszekticides kezelés viszonylag új a kalászosoknál, de az elmúlt évek vírusfertőzései nagyon aktuálissá tették ezt a témát. Kérdés mindig az, hogy minőségi árut akarok-e előállítani és ezért mit kell tennem. Nyilvánvalóan minden pénz kérdése, de ha meg kell védenem a növényeket, lehet-e ezen spórolni? Nos, azt gondolom nem.
IP: 2008-ban öt évre megválasztottak a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnökének, miután először egy évre vállaltad ezt a feladatot. Mit jelent ez számodra, mennyire kötelez ez a tisztség és összeegyeztethető ez a céges munkáddal?
TG: Ez egy hosszú történet, amely részben már megjelent írásban is. Alapvetően számomra szakmai és emberi elismerést jelent, amely – remélem –, elsősorban a szakmai megmérettetésemet jelzi. Meghatározónak tartom, hogy a szakmát, a szakmai érdekeket kell képviselni. Ez egy komoly csapatmunka és az itt született döntések köteleznek, függetlenül attól, hogy ez egyezik-e a munkahelyem véleményével, akaratával vagy sem. A szervezeti munka egy más feladat és kihívás, de azt gondolom, hogy ez már egy másik beszélgetés témája lehetne.
Dr. Inczédy Péter
