A Szent István Egyetem Növénytermesztési és Biomassza-hasznosítási Bemutató Központban évtizedek óta folynak a különböző szántóföldi növényfajokkal és fajtákkal technológia-fejlesztési munkák. A kukorica az egyik leghangsúlyosabb növény, évente mintegy 50–70 fajta vizsgázik a kedvezőtlen adottságú, rossz víz- és tápanyag-gazdálkodású termőhelyen. Sokéves tapasztalat, hogy minél kedvezőtlenebb az évjárat, annál nagyobb szerepe van az alkalmazott technológiának, a biológiai alapoknak, a talajmûvelésnek, a növénytáplálásnak, a növényvédelemnek stb.
Az elmúlt év minden tekintetben kedvező volt a kukoricatermesztés számára, elegendő csapadék hullott, ami különösen a tavasz végi, nyár eleji időszakban segítette a növények fejlődését. Az augusztusi csapadékmentes időszak már jelentős károkat nem tudott előidézni, addigra a szemek telítődése befejeződött, illetve a mélyebb rétegekből elegendő nedvességhez jutottak a növények. Fajtaösszehasonlító kísérleteink azt mutatták, hogy azonos technológia mellett a különböző hibridek között akár 30–50%-os különbség is megmutatkozott, a termésmennyiség 7,1 és 13,4 t/ha között ingadozott. Az alkalmazott technológia esetén 20 000 Ft/t felvásárlási árral számolva a termesztés önköltsége 8,9 t/ha volt. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben is a helyes fajtaválasztás jelentős mértékben volt hatással a kukoricatermesztés jövedelmezőségére.
Ha az elmúlt két évet (2007, illetve 2008) hasonlítjuk össze, azt tapasztaljuk, hogy a fajtaválasztás aszályos és kedvező időjárási feltételek között egyaránt befolyásolja a termesztés eredményességét, azonban míg kedvezőtlen körülmények között a fajták közötti különbség 150–250% is lehet, addig kedvező feltételek között ez a különbség lényegesen kisebb (30–50%).
Kutatásaink során nemcsak a biológiai alapokat vizsgáljuk, hanem más termesztés-technológiai elemeket is. Eddigi eredményeink azt mutatják, hogy akár száraz, akár kedvező vagy csapadékos periódusokat tekintve a termést leginkább befolyásoló tényező a tápanyag-utánpótlás és a talajmûvelés. Növénytáplálási kísérleteinkben igyekszünk bemutatni, hogy a legdrágább és egyúttal leggazdaságtalanabb módszer a talaj állapotát és a növény igényét figyelmen kívül hagyó tápanyag-visszapótlás. Szakmai evidencia, de mégsem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a nedvességhasznosítás tápanyaggal jól ellátott talajokban mindig kedvezőbb, mint azokon a termőhelyeken, ahol a tápanyagok hiánya korlátozza a növények fejlődését. Az elmúlt évben ez a probléma többnyire nem merült fel, azonban az augusztusi száraz időszakot a tápanyaggal jól ellátott talajon fejlődő kukorica könnyebben vészelte át, és összességében kedvezőbbek voltak a terméskilátások. Növénytáplálási kísérleteinkben, abban az esetben, ha a kukorica termesztése során figyelembe vettük a talaj tápanyag-ellátottságát és a kukorica igényét (mérlegszintû kijuttatás) csaknem 5 t/ha-ral nagyobb termésmennyiséget értünk el az ún. szokásos mennyiséget kijuttató technológiával szemben (grafikon).
Az elmúlt években – nagyrészt az Agrár-környezetgazdálkodási Programnak köszönhetően – újra sokan felfedezték a zöldtrágyázás jótékony hatását, ami kukorica előtt kalászos előveteményt követően hatékony módszere lehet egyrészt a talaj tápanyagtartalom megőrzésének, illetve fokozásának, másrészt pedig a talaj kultúrállapota javításának. Az elmúlt év ezzel kapcsolatos érdekes tapasztalata, hogy másodvetésû, nem pillangós zöldtrágyanövény (facélia, mustár, és olajretek esetén egyaránt) után 45%-kal nőtt a kukorica termésmennyisége. Ez a kedvező eredmény elsősorban arra vezethető vissza, hogy a zöldtrágyanövények nagy mennyiségben visszatartottak tápanyagokat a felső talajrétegben, amelyeket a kukorica fel tudott használni a fejlődése során.
A talajmûvelés hiányosságai elsősorban kedvezőtlen évjáratokban köszönnek vissza, azonban az elmúlt évben is számos helyen tetten érhető volt a talajállapot hiba a növények korlátozott fejlődésében. A termőrétegben kialakult mûvelés eredetû tömör réteg nemcsak a nedvesség talajba szivárgását akadályozza meg, de korlátozza a tápanyagok érvényesülését, továbbá a kedvező fizikai és biológiai talajállapot fenntartását. A 2007. évi súlyos aszályok után többen odafigyeltek a talajmûvelésre, de még így is nagyon sok helyen lehetett szembesülni a károkkal. A talajmûvelésre – de valamennyi technológiai elemre – érvényes a megállapítás, hogy az időjárási szélsőségek kedvezőtlen hatásainak kivédésére abban az esetben van lehetőség, ha a szakszerû munkára nem csak aszályos, de kedvező csapadékellátottságú években is odafigyelünk. Csak ebben az esetben van esély arra, hogy a bármikor bekövetkező kedvezőtlen évjárat hatásait a növény kivédje, és a talajban meglévő tartalékokat a lehető legjobban hasznosítsa.
Dr. Gyuricza Csaba
