Sajátságuk, hogy csak az utónevelés végéig tudják az állatokat itt tartani, hízlaldák nincsenek. A legfőbb bevételi forrás a hízó alapanyag értékesítés. Így közel sem mindegy, hogy a szaporodásbiológia mutatók hogyan is alakulnak. A magas input árak őket is sújtják így a kiút csak az egységi költség csökkentése, tehát minél nagyobb reproduktivitási mutatók elérése a cél természetesen az értékesítésre szánt malacok minőségének folyamatos javítása mellett.
Ezen okokból kifolyólag az elmúlt évek során számos fontos váltást kellett meglépnie a telep vezetésének, hogy mára ide el tudjanak érni. De ez az út még nem ért véget, a megszerzett eredményekkel nem szabad elégedettnek lenni 100%-osan, mindig új célokat kell kitûzni, ahogy ezt teszik a telep irányításáért felelős szakemberek is.
A már említett marginális változások egyik eleme a genetika megváltoztatása volt. A telep újraindulásakor még magyar fajtákra anyai oldalon és szintén magyar befejező (végtermék) hibridre alapozott volt a genetikai munka. Mára viszont már a végtermék oldalon külföldi (Angol) hibridek dolgoznak a telepen és a korábbi magyar anyai fajták helyére is a nem túl távoli jövőben szintén angliai bázissal rendelkező hibrid fog belépni. Az apai oldalon történő váltással a homogenitás, hízékonysági és vágási paraméterek javítása volt a cél, tehát a vevői megelégedettség emelése. Hiszen a megelégedett vevő itt is visszatér és lehet, hogy újakat is hoz magával. A jelenlegi mért adatokkal alátámasztott üzemi tesztek során a lajoskomáromi malacok 25 és 120 kg között 900 grammot is meghaladó testtömeg-gyarapodásra voltak képesek 2,75–2,85 kg/kg-os fajlagos takarmányértékesítés mellett. Nem volt ritka az 1000 grammot meghaladó állatok száma sem. Vágási minősítés oldaláról pedig ez a genetikai nagyon kis szórás mellett 58–59%-os színhús kitermelésre képes.
A nyugati mintára és fokozott fegyelem mellett betartott, rendszeresen külső szaktanácsadó által ellenőrzött, mesterséges megtermékenyítés bevezetése óta a szaporodás-biológiai mutatók emelkedése is biztató képet fest előre a jövőre nézve.
Természetesen a teljesség igénye nélkül de már a lezárt nyári hónapok néhány fontosabb mutatóit a táblázat foglalja össze.
Fontos kiemelni az üres nap menedzsment és a selejtezések kérdését, amelyeket az itteni szakemberek maximális szakértelemmel végeznek. Az üres napok tekintetében az országos átlagnál közel 50%-kal jobb eredményekkel rendelkeznek, amelynek köszönhetően az ország többi telepéhez képest jelentősen jobb költségszerkezettel tudhatnak magukénak. Ki lehet számolni egy üres nap költségével, amely 400 Ft körül van, hogy a közel 10 többlet nap fialásonként, kocánként, amely a magyarországi sertéstelepek átlagos mutatója, mennyi többletköltség nehezítené az itteni gazdálkodást.
Ahhoz, hogy a fent említett mutató-számok teljesülni tudjanak nem kis hangsúllyal bír a telepen alkalmazott állategészségügyi program is. Ahogy a többi munka esetén, itt is ki lehet emelni a professzionális szakértelmet és a következetességet. Kellenek is ezek a tulajdonságok, mivel a telepen is megtalálható számos kórokozó, amelyekkel a kisebb-nagyobb csatákat nap mint nap meg kell vívni.
Ha a hatékonyságot taglaljuk tovább, akkor nem lehet elmenni szó nélkül a telepen dolgozó emberek munkája mellett sem, hiszen egy mûszakban a telepen csak hatan dolgoznak (fiaztatós 1 fő, kocagondozó-inszeminátor 2 fő, battériás 1 fő, adminisztrátor 1 fő, karbantartó 1 fő). Így tehát fontos azok képzése, illetve a munka minél precízebb megtervezése és végrehajtása (pl. fialás szinkronizálás).
Összességében tehát elmondható, hogy a kft. sertéstelepe joggal lehetne büszke eredményeire de ők inkább már a jövőre gondolnak, ill. a fejlesztési-javítási lehetőségekre azért, hogy a lelkismeretesen elvégzett munkának minél nagyobb hozadéka tudjon lenni.
Lankó Ferenc
