A hígtrágyaöntözés talajra gyakorolt hatásai
A hígtrágyaöntözés, a talaj vízforgalmára gyakorolt hatása, a tisztavizes öntözéshez hasonló. Szakszerû adagolás mellett tartósabban nedves lesz a talaj, nagyobb lesz a hasznosítható vízkészlete, több víz szivárog a mélyebb talajrétegekbe. Túlzott adagokkal végzett hígrágyaöntözés azonban kedvezőtlen talajképződési folyamatokat válthat ki.
A túlöntözés következtében megváltozó vízforgalom hatása eltérő a mély (4-5 m alatti) talajvízû és a sekélyebb (4-5 m feletti) talajvízû területeken. A mély talajvízû területek talajai elsősorban fokozottabb mértékû szerkezetromlással és esetenként tartósabban kialakuló redukciós viszonyokkal reagálnak a túlöntözésre. A sekélyebb talajvízû területek talajainak túlöntözése elősegíti a redukciós viszonyok kialakulását, a talaj felső rétegeiben a sófelhalmozódást. A talaj szerkezete és vízvezető képessége romlik. A hígtrágyában lévő lebegő anyag csökkentheti a talaj pórustérfogatát. A nagy mennyiségben kiöntözött hígtrágya a talajt elmocsarasítja.
A hígtrágyaöntözés során a hígtrágya összetételétől függően különböző mennyiségû növényi tápanyag (N, P, K, Ca, Mg, Zn, Cu) talajba jutásával kell számolni (táblázat).
A hígtrágyaöntözés káros hatásainak előidézői legtöbbször a hígtrágyával kijuttatott nitrogén vegyületek (elsősorban nitrát). Míg a talajba került foszfor nagy része a talaj szilárd fázisán megkötődik, addig a vízben jól oldódó nitrát a talajszelvény mélyebb rétegei felé könnyen elmozdulhat (1. ábra).
Különösen nagy a kockázat akkor, ha a talajvíz a talajfelszínhez közel (150 cm-nél közelebb) helyezkedik el, mert ilyenkor fokozottan fennáll a talajvízszennyezés veszélye. A jelenleg hatályos szabályozás szerint szennyezettnek kell tekinteni a talajvizet, ha a nitráttartalma meghaladja az 50 mg/l koncentrációt.
A felszín alatti vizek nitrátszennyezéssel szembeni érzékenysége alapján kerültek kijelölésre az országban ún. nitrátérzékeny területek, amelyek jelenleg a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszerben (MePAR) blokkok szintjén lettek meghatározva. A nitrátérzékeny területeken a mezőgazdasági termelést – így a trágyakezelést és felhasználást is – a „helyes mezőgazdasági gyakorlat” előírásai szerint kell folytatni.
A hígtrágyák legtöbbször különböző szennyvizekkel és vegyi anyagokkal (pl. mosószerek, fertőtlenítő szerek) is keverednek, ezért a növényi tápanyagokon kívül egyéb kémiai anyagokat és vegyületeket is tartalmaznak, amelyek a szántóföldre kijuttatva káros hatásokat idézhetnek elő a talajban.
A hígtrágya kémhatása a különböző mosószerektől eredően nagyon szélsőséges lehet. Talajvédelmi szempontból sem a túl savas, sem a túlzottan lúgos pH nem kívánatos. Általánosságban elmondható, hogy 5,5 és 8,5 közötti pH esetén a legtöbb talajunk öntözhető hígtrágyával. Ennél szélsőségesebb pH-értékek mellett azonban kijuttatás előtt a hígtrágya kémhatásának javítása szükséges.
Hígtrágyaöntözés során figyelemmel kell lenni a hígtrágya összes sótartalmára is. A túlzott sóbevitel ugyanis a talajban káros sófelhalmozódást idézhet elő, amely másodlagos szikesedési folyamatokat indíthat el.
Talajtani szempontból a hígtrágya kationjai közül a magas Na- és Mg-tartalom tekinthető kedvezőtlennek. A nagy mennyiségben talajba kerülő Na+- és Mg2+-ionok ugyanis megváltoztatják a talaj adszorbeált kationjainak arányát azáltal, hogy a Ca2+ és K+ ionokat a kolloidok felületéről kiszorítják. Ennek hatására a talajszerkezet leromlása következik be (2. ábra).
A vízben oldható sók könnyen a talajvízbe is bekerülhetnek, ezáltal annak minősége is romlik. A vízminőség szempontjából a nitrát mellett a szulfát, illetve a klorid koncentrációja is jelentőséggel bír.
A hígtrágya ezeken kívül mindig tartalmaz kis mennyiségû gyógyszer (pl. antibiotikum) maradványokat. Ezeknek a vegyületeknek a talajra gyakorolt hatásairól azonban még nagyon keveset tudunk.
A hígtrágya azokon a talajokon hasznosítható jó eredménnyel, amelyeken biztosítottak az öntözés talajtani feltételei. A talajok vízgazdálkodási tulajdonságai alapján történt besorolás szerint a hígtrágya öntözésre legalkalmasabbak a 2., 3. és 4. kategóriába sorolt talajok (Várallyay et al. 1980).
Talajvédelmi terv készítések szakmai szempontjai
A nem szakszerûen végzett hígtrágya-öntözés környezetvédelmi szempontból nem kockázatmentes beavatkozás, ezért a hígtrágya-kijuttatáshoz a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXXIX. törvény alapján a talajvédelmi hatóság engedélye szükséges. Az engedélyezés alapja a hígtrágya öntözést megalapozó talajvédelmi terv.
A talajvédelmi terv készítésének célja a hígtrágya elhelyezésre kijelölt terület talajtani adottságainak olyan szintû feltárása és jellemzése, amelynek során megállapítható, hogy a kijelölt terület talajtani szempontból alkalmas-e a hígtrágya elhelyezésre.
A talajvédelmi tervben kell meghatározni a hígtrágya terhelés mértékét, valamint javaslatokat kidolgozni a hígtrágyaöntözés esetleges káros hatásainak elkerülése érdekében.
A talajvédelmi terv alapja az elhelyezésre kijelölt szántóterületek helyszíni talajtani felvételezése. Ennek során legalább 10 ha-os gyakorisággal talajszelvényt kell feltárni és genetikai szintenként talajmintát kell venni. A mintákból talajtani alapvizsgálatokat (pH, KA, humusz%, összes só%, CaCO3%) és nitrát-N tartalom vizsgálatokat kell elvégeztetni.
Az eltérő fizikai, vízgazdálkodású talajfoltokon (legfeljebb 50 ha-onként) kijelölt ún. „jellemző talajszelvényekből” bolygatatlan talajmintát kell gyûjteni. A jellemző szelvényekből vett mintákból részletes mechanikai összetétel, térfogattömeg és báziscsere vizsgálatokat is el kell végeztetni.
A talaj vízgazdálkodási tulajdonságait jellemző pF-értékek és a differenciált porozitás %-os értékei a talajvizsgálati eredmények felhasználásával számítással határozhatók meg.
Ha a vizsgált területen 5 m-en belül elérhető a talajvíz, akkor a talajvíz kémiai vizsgálatát is el kell végeztetni. Nitrátérzékeny területen a talajvíz- vizsgálati kötelezettség 7 m mélységig terjed.
A talajvédelmi terv elkészítéséhez szükséges még a felhasználásra kerülő hígtrágya laboratóriumi vizsgálata. A vizsgálandó hígtrágya paraméterek a következők: szárazanyag-tartalom, szervesanyag-tartalom, összes-N, nitrát-N, ammónium-N, K2O, P2O5, összes sótartalom.
A talajvédelmi tervnek tartalmaznia kell:
• az állattartó telepre vonatkozó információkat (állatfaj, állatlétszám, tartástechnológia, keletkező hígtrágya mennyisége, tározótér nagysága, tervezett hígtrágya tárolási idő),
• hígtrágya vizsgálati eredményeinek értékelését,
• a kijelölt terület talajtani alkalmasságának értékelését,
• a kijelölt terület érzékenységi besorolását,
• a felhasználásra kerülő hígtrágya dózisának meghatározását (A talaj hektáronkénti hígtrágya-terhelését a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai, tápanyagtartalma, a termeszteni kívánt növények víz- és tápanyagigénye, valamint a hígtrágya beltartalmi tulajdonságai alapján kell meghatározni.),
• a szükséges elhelyező terület méretének kiszámítását,
• a hígtrágya öntözés egyéb feltételeinek meghatározását, különös tekintettel a várakozási időkre és a védőtávolságokra
• javaslatot az esetleg szükséges tápanyag kiegészítésre,
• javaslatot egyéb talajvédelmi intézkedésekre (pl. kémiai talajjavítás, mélylazítás).
Hígtrágya-felhasználást kizáró talajtani, domborzati tényezők a következők:
• 60 cm-nél sekélyebb termőréteg,
• 150 cm-nél magasabban elhelyezkedő talajvízszint,
• esőszerû öntözés esetén 6%-nál meredekebb lejtő,
• felületi öntözés esetén 5%-nál meredekebb lejtő,
• csúszócsöves technológia alkalmazása esetén 12%-nál meredekebb lejtő,
• injektálásos technológia alkalmazása esetén 17%-nál meredekebb lejtő.
A hígtrágyaöntözés korlátai
A hígtrágya szántóföldi kijuttatása esetén az alábbi korlátozásokat kell figyelembe venni.
Tilalmi időszak:
• tilos a hígtrágya kijuttatása november 15. és február 15. között,
• hígtrágya nem juttatható ki a szántóföldre, ha oda az adott évben nem kerül újabb kultúra. Ha megfelelő talajfedettséget biztosító növény kerül még az adott évben a területre, a hígtrágya- kijuttatás és a vetés közötti időszak legfeljebb 14 nap lehet,
• tilos a hígtrágya fagyott, vízzel telített, illetve összefüggő hótakaróval borított területre történő kijuttatása.
Közegészségügyi védőtávolságok
A) Felületi hígtrágya-kijuttatás esetén
• Lakott területtől 300 m
• Élelmiszeripari üzemtől 300 m
• Országos közutaktól 10 m
• Tanyától 50 m
B) Esőztető öntözési mód esetén
Lakott területtől 500 m
Élelmiszeripari üzemtől,
állattartó teleptől 500 m
Gyorsforgalmi utaktól 200 m
Alacsonyabb rendû közutaktól 100 m
Tanyától 100 m
C) Injektálásos technológia alkalmazása esetén: gyorsforgalmi utaktól, közlekedési főutaktól, illetve tanyától 10 m védőtávolságot kell tartani.
Közegészségügyi tilalmak, várakozási idők
• Nyersen is fogyasztható kertészeti növények hígtrágyával nem öntözhetők,
• gyümölcsfák, szőlők csak felületi módszerrel öntözhetők és betakarítás előtt 45 nappal az öntözést be kell fejezni,
• szántóföldi ipari növények, takarmányok, rét, legelő öntözését a betakarítás, illetve a legeltetés kezdete előtt 30 nappal be kell fejezni,
• fásított területek várakozási időkorlát nélkül öntözhetők.
Egyéb korlátozó tényezők
• Nitrátérzékeny területen kívül a hígtrágyával kijuttatott N hatóanyag mennyisége legfeljebb 200 kg/ha/év lehet,
• nirátérzékeny területen hígrágyával kiadható N hatóanyag mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha/év mennyiséget
• hígtrágyával kijuttatott kálium hatóanyag mennyisége nem lehet több, mint 250 kg/ha/év,
• hígtrágyával kijuttatott foszfor hatóanyag mennyisége nem lehet több, mint 150 kg/ha/év.
Trágyázáskor nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a tápanyagok sem közvetlenül, sem erózió útján ne juthassanak felszíni vízbe. Ennek érdekében a következő védőtávolságokat be kell tartani. Hígtrágya nem juttatható ki:
• tavak partvonalától mért 20 m-es sávban,
• egyéb felszíni vizektől mért 5 m-es sávban,
• forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól mért 25 m-es körzetben.
A hígtrágya-elhelyezés általános szempontjai
A hígtrágya mezőgazdasági felhasználásának tervezésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy míg a hígtrágya az állattartó telepen folyamatosan képződik, addig hígtrágyát a szántóföldi területekre csak a tilalmi időszakon kívül a növényi fedettségtől függően lehet elhelyezni. A kijuttatást a kedvezőtlen időjárási feltételek is akadályozhatják (pl. tartós esőzés). Ezért a keletkezés és a kijuttatás közötti időszakban a hígtrágya átmeneti tárolásáról gondoskodni kell. Jogszabályi előírás alapján a hígtrágya kizárólag mûszaki védelemmel ellátott tartályban vagy medencében tárolható. A tárolótartály anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon. Élettartalma legalább 20 év legyen. A hígtrágyatároló kapacitásának 6 havi hígtrágya befogadására kell alkalmasnak lennie.
A hígtrágya csak csepegésmentes szállítójármûvel szállítható.
A hígtrágya kiszórását olyan gépekkel kell elvégezni, amelyek a hígtrágyát közvetlenül a talajra, vagy a talaj felszíne alá juttatják. A felszínre juttatott hígtrágyát haladéktalanul talajba kell dolgozni.
A kijuttatás során biztosítani kell a fogásonkénti pontos csatlakozásokat annak érdekében, hogy a terület egészén egyenletes legyen a trágyaszórás.
Az évenként változó körülmények (vetésforgó, állatlétszám, takarmányozás) miatt a terhelési adatokat folyamatosan felül kell vizsgálni, és korrigálni kell a kijuttatható mennyiségeket, ha a hígtrágya összetétele, minősége lényegesen változik.
A hígtrágya összetételét sajátosságait, a szakhatósági engedélyben meghatározott gyakorisággal, folyamatosan vizsgáltatni szükséges.
Hígtrágyázott területeken ahol a talajvíz szintje a talajfelszínhez képest 5 méteren belül van a talajvédelmi engedély kiadását követő harmadik évben a talajvíz szintjét és minőségét – elsősorban nitráttartalmát – az engedélyesnek meg kell vizsgáltatni, és az eredményeket a területileg illetékes talajvédelmi hatóság részére meg kell küldeni.
Összefoglalás
Hazánkban a hígtrágya mezőgazdasági felhasználása ma már nemcsak agrotechnikai, hanem környezetvédelmi szempontból is szabályozott tevékenység. Az ellenőrizetlen körülmények között, szakszerûtlenül végrehajtott hígtrágya-kijuttatás legtöbbször káros környezetterheléshez vezet. A talaj, a talajvíz és a felszíni vizek védelme érdekében ezért a mezőgazdasági termelőknek a hígtrágya-felhasználás során a jogszabályokban előírt vizsgálati és adminisztrációs kötelezettségeiket maradéktalanul be kell tartani.
Dr. Kulcsár László
talajvédelmi szakértő
