A gyeptelepítés agrotechnikája

A gyeptelepítés módját a telepítés célja, a gyephasznosítás formája határozza meg elsősorban. Noha a gyep, mint fogalom az állattartás szempontjából kerül meghatározásra akkor, amikor a legolcsóbb és legtermészetesebb takarmányforrásként emlegetjük, tisztában vagyunk azzal, hogy a gyepeknek vannak egyéb hasznosítási területei is. Gondoljunk a dísz-, sport-, golf-, park-, vagy éppen talajvédő funkciót betöltő ún. melioráló gyepekre. A gyeptelepítési módok, illetve lehetőségek közül tehát mindig a célnak megfelelőt válasszuk, figyelembe véve a termőhelyi adottságokat, a talajszerkezeti, vízgazdálkodási és tápanyag-ellátottsági viszonyokat.

Új, korszerû gyepeket – legelőket, kaszálókat – hosszú időtartamra, 8–15 évi használatra célszerû telepíteni. Ennek tükrében nagy jelentősége van annak, hogy az elővetemények jó erőben lévő, gyommentes talajt hagyjanak vissza maguk után. Legalkalmasabb elővetemények a kapásnövények, az egyéves takarmánynövények és általában a hüvelyesek.

A gyepnövények csak jól beérett, kifogástalanul előkészített talajon adnak a vetést követően zárt növényállományt. Ahhoz, hogy ilyen talajállapotot biztosíthassunk, elő kell segíteni az elővetemény tarló- és gyökérmaradványainak minél gyorsabb elbomlását. Fontos tehát, hogy az előveteményt jóval a telepítés előtt letakarítsuk és az alapvető talajmunkálatokat (tarlóhántás, tarlóápolás) jó minőségben elvégezzük.

Következő lépés az újgyep telepítése. A talaj előkészítése a szántással veszi kezdetét, ami előtt ellenőrizni kell a talaj tápanyagszintjét, ugyanis ez alapján tervezhetjük meg a vetés előtti tápanyagellátás mértékét.

A hagyományos telepítési eljárásoknál a szántást megelőzően juttatjuk ki az alapmûtrágyát. Nitrogén hatóanyagból 50–60 kg/ha, foszforból és káliumból pedig 100 kg/ha adagot tervezhetünk. A telepítést követő tavaszon a fûfélék megerősödésének biztosítására 100 kg/ha nitrogén hatóanyagú fejtrágyát juttathatunk ki.

A szervestrágyázás szükségessége sokak szerint vitatható, hiszen a fûfélék nem kis mennyiségben termelnek szerves anyagot. Vannak esetek azonban, amikor a telepítendő növényállomány meghálálja a szerves trágyát, gondoljunk csak a laza szerkezetû homokos talajokra. A szerves anyag az ilyen jellegû talajokon javítja a talaj víztartását és mérsékeli az agyag vízkötését.

A gyeptelepítés témakörében fontos tényező a telepítési idő megválasztása is. Gyepet két időpontban telepíthetünk. Az optimális telepítési idő Magyarországon a kora tavaszi (február 20.–március 30.) és a nyár végi (augusztus 20.–szeptember 10.) időszak. Mindkét időpontnak vannak előnyei és hátrányai, amelyeket a sikeres telepítés érdekében figyelembe kell venni (1. táblázat).

A két telepítési időpont előnyeit és hátrányait összevetve nálunk a nyár végi telepítés az előnyösebb, ezért a 2. táblázat egy a nyár végi telepítéshez javasolható agrotechnikai leírást foglal össze. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy egy csapadékban szegény, száraz nyár végi időjárás szükségessé teheti kis intenzitású, kis mennyiségben (10 mm) adagolt kelesztő öntözés alkalmazását is.

A talaj vetésre történő előkészítésénél fontos az aprómorzsás szerkezetû, kellően tömörített, kertszerûen elmunkált magágy biztosítása. Különös jelentőségû ez a fûfélék fejlődése során a gyökérváltás időszakában, hiszen a jó magágy nedvességmegtartó képessége és a csapadékos időjárás együttesen alapozza meg a telepítés sikerét. A meleg, száraz időjárás és a gyenge talajmunka ugyanis az állomány kiritkulásához vezethet. Az elvárt minőségû magágy elkészítése nélkül nem biztosítható az egyenletes vetésmélység, ami a mag méretétől függően 0,5–2,0 cm lehet. A megfelelő mértékû talajtömöttséget hengerezéssel biztosíthatjuk. Ezt követi a vetés, ami aprómag vetőgéppel történik.

A gyep ápolása

A fiatal gyepvetés ápolásának az a célja, hogy a gyepnövények kelését, a kikelt növények erőteljes bokrosodását és a nagy vitalitású agresszív növényfajok elnyomó képességét csökkentsük. A telepítés évében és a telepítést követő évben a gyep kíméletes használatot igényel, így ajánlott, hogy az új telepítésû gyepet még ne legeltessük, az első növedéket lehetőség szerint kaszálással takarítsuk be. A tavaszi első növedék kaszálása május végén vagy június elején (május 25.–június 05.) javasolható. Ha van megfelelő mennyiségû fû, akkor sarjúszéna készítésre is van lehetőség. A kaszálásnál számolni kell a mûveletet végrehajtó munkagépek talajra gyakorolt kedvezőtlen hatásaival is (talajtömörödés, talajfelszín-roncsolás). Ezeket elkerülni nem, csak mérsékelni lehet.

A lekaszált szénát bálázás után lehet elszállítani. A bálakészítésnél kerülni kell a taposási károkat.

Mind a fiatal, mind a beállt gyepek ápolása során arra kell törekedni, hogy a gyep területe megmaradjon, különböző káros hatásoktól ne szenvedjen. Az ápolási munkák célja, hogy a gyep állománya ne csökkenjen, a termés mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban kedvezően változzon, növekedjen, vagyis az ápolási munkának termésfokozó hatása legyen.

A 3. táblázat a gyepek mechanikai ápolása során alkalmazható lehetőségeket és javaslatokat gyûjti össze.

Csavajda Éva