A tökfélék jó tulajdonságai közül külön is kiemelendő:
• a kis energiatartalommal szemben (kalóriaszegény), a nagy vitamin- (B1-,
B2-, C-) és ásványianyag mennyisége (mész, vas, foszfor, kálium, nátrium, magnézium);
• kiváló étrendi hatás, a belőlük készült ételek a jóllakottság érzetét keltik, de könnyen emészthetők;
• diabetikus ételek készítésére alkalmas;
• gyümölcsük gazdaságosan tartósítható, így évekig tárolható;
• semleges jellegû (neutrális) alapízük miatt igen jól és tetszés szerint ízesíthetők;
• széles szín- és alakgazdagságuknak kö-
szönhetően (csillagtök) tetszetős választékot nyújtanak;
• feldolgozásuk gyors és könnyû, hiszen hámozást, magvazást nem igényel.
A termesztés szempontjából fontos fajtákat részletesebben is bemutatjuk. A cikkben megemlítésre kerülő tökfélék a főzőtök valamint a sütőtök faj és fajtacsoportba sorolhatók. Ezen fajták, a fajok növekedési erejétől függően lazább, vagy tömöttebb bokrot képeznek. A gyümölcs már a fejlődés kezdetén felveszi a fajra jellemző alakját, míg színét csak a kabak teljes beérésével kapja meg. Nagyon fontos a tenyészidő fogalmának tisztázása is, hiszen nagymértékben befolyásolja a termesztést. Ha magtermesztés a cél, akkor a tenyészidőt a csírázástól a termés magjának beéréséig számítják. Más a helyzet az apró, zsenge gyümölcsök esetén, itt ugyanis a betakarítás időpontjáig tart a tenyészidő. Hossza több befolyásoló tényezőtől is függ: környezeti tényezők (víz, hő, fény) alakulása; termesztési körülmények (üvegházi hajtatás vagy szabadföldi termesztés).
Tekintsük át a főzőtök csoportját
• Spárgatök (Cucurbita pepo L. conv. pepo provar. oblonga WILD.)
Példaként említeném az Indátlan fehér fajtát, mely rövid hajtásokat fejleszt, rajta hengeres, a kocsány felé enyhén keskenyedő, kissé borzas terméssel. Terméshéja fehér, biológiai érettségben sárga. Húsa zöldesfehér, középvastag. Átlagtömege 0,1–3,0 kg között változik. Hazánkban szabadföldi, fólia alatti termesztésben megtalálható.
• Cocozella (Cucurbita pepo L. convar. giromontiina DUSH. „cocozella”)
Rövid hajtást fejlesztő bokor típusú fajta. Termése megnyúlt, enyhén görbült, márványozott, sötétzöld héjszínû. Húsa zöldesfehér. Átlagtömege 2–4 kg. Szabadföldi termesztésre javasolt.
• Olasztök (cukkini) (Cucurbita pepo L. var. giromontiina ALEF.)
Mindegyik fajtára jellemző, hogy gyümölcsük hosszú, egyenes, hengeres, a kocsánya felé igen erősen vékonyodó, csúcsán gömbölyded, hosszában alig vagy jobban bordázott, egyébként sima felületû (1. ábra). Több fajtacsoport is elkülöníthető: krémszínû gyümölcsû; sárga gyümölcsû; világoszöld gyümölcsû; sötétzöld gyümölcsû; feketészöld gyümölcsû valamint sárga pettyes gyümölcsû.
• Csillagtök (patisszon) (Cucurbita pepo L. var. patissonina GREB. f. radiata NOIS.)
Közös tulajdonság, hogy a gyümölcs jobban vagy kevésbé domborúan félgömb alakú, kerületén kissé lapított és tompán fogazott peremmel (2. ábra). Kiemelném az Óvári fehér fajtát, mely rövid főhajtású, bokor típusú, termése zsengén középzöld színû, ami idővel halványzöldre, majd éretten csontfehérre változik. Átlagtömege 0,1–1,5 kg lehet.
• Laskatök (istengyalulta tök) (Cucurbita ficifolia BOUCHÉ.)
Legismertebb a téli zöld laskatök, mely folytonos növekedésû típus, héja fehér–zöld rajzolatokkal szabálytalanul márványozott. Fogyasztásra akkor alkalmas, ha héja kemény lesz, zsengén keserû íze van. Érett állapotban akár egy évig is jól eltartható, főzés közben „csíkokra” esik szét, innen kapta népies elnevezését is: istengyalulta tök.
Mindezek után következhet a sütőtök:
Magyarországon a Cucurbita maxima convar. maxima (sütőtök) és a Cucurbita maxima convar. bananina (banántök) fajokat termesztik. Tápanyagban gazdagabb, mint a főzőtök, valamint felhasználhatósága is többoldalú, fogyasztható sütve, ivóléként, illetve az ifjabb nemzedék esetén bébiételként. Beltartalom tekintetében a magas karotintartalom (3,8 mg/100 g), a 30 mg/100 g C-vitamin-tartalom valamint a nagy kálcium- és foszfortartalom jellemző rá. Egyik legismertebb fajta a Nagydobosi, mely középerős, erős hajtásrendszert fejleszt és lapított gömb alakú terméssel rendelkezik. A héj világosszürke, a hús narancssárga. Jól tárolható, a termés átlagtömege 4–8 kg.
Termesztéstechnológia
Üzemi termelés esetén az igényeknek megfelelő helyet kell kiválasztani, szem előtt tartva, hogy fényszegény területen, hûvös lejtőn, esetleg tavaszi utófagyoktól vagy vízellátástól veszélyeztetett mély fekvésben nem termeszthető gazdaságosan. Szintén kedvezőtlen hatással van a növény fejlődésére a túlságosan laza homok- vagy tőzegtalaj, illetve a nagyon kötött, esetleg szikes vagy vizenyős, levegőtlen agyagtalaj. Vízigényes kultúraként csak olyan területen termeszthetők, ahol a vízellátásukhoz legalább évi 500 mm csapadék, vagy ennek kiegészítésére alkalmas öntözési lehetőség van.
Főnövényként termesztjük, így talajukat ősszel készítjük elő, odafigyelve a megfelelő mennyiségû szerves és mûtrágya bedolgozására. Tavasszal, a vetést, illetve a kiültetést megelőzően a talajt porhanyítjuk, gyomtalanítjuk, majd a talajfelszínt simára munkáljuk.
A szaporítás technológiai változatai a következők:
• váz nélküli (kisalagutas) fóliatakarás, kiültetés ideje április 15–30;
• korai szabadföldi termesztés, kiültetés ideje április vége–május eleje;
• állandó helyre vetés, április 10–20;
• késői állandó helyre vetés, május 10–30.
Az első két technológiánál földkockás palántával történik a szaporítás. A földkocka mérete 6 × 6 – 10 × 10 cm lehet. A palántanevelés ideje 30–40 nap, a tervezett kiültetési időből tehát okvetlenül vissza kell számolni a vetés idejét.
Vetés esetén, állandó helyre vetéshez, soros elrendezésben 5–7 kg/ha, fészkes vetéshez 3–5 kg/ha (fészkenként 3–5 db mag) vetőmagra van szükség. A jól fejlett tökpalántának 3–4 lomblevele van, kiültetésük a 100 × 100 cm-es hálózattól egészen a 200 × 200 cm-es hálózatig terjedhet.
Növényápolás
A magvetés és palántázás elvégzése után, az állomány 1-2 lombleveles állapotában végzünk talajmunkát, melynek célja a gyökeresedést segítő porhanyítás. Nem kevésbé fontos a ritkítás elvégzése sem, mely során a kikelt növények közül eltávolítjuk a gyengébbeket, úgy hogy fészkenként két tő maradjon. A növények következő fejlődési stádiumában – az első virágok megjelenésének kezdetén – már nem csak a talajlazítást kell elvégezni, hanem a tövek körüli, kézzel történő gyomirtást is. Ezt követően még egy alkalommal van szükség talajmûvelésre, mely a már összezáródó kultúrában csak kézi kapával, illetve kézzel végezhető el. Az intenzív gyümölcsszedés időszaka után – a tövek összeborulása miatt – már nincs szükség további talajmûvelésre.
Tápanyag tekintetében a talaj ellátottságától függően szükség lehet 20–40 t/ha istállótrágyára (ami házikertben jól helyettesíthető komposztfölddel) és 480–600 kg vegyes mûtrágya bedolgozására. A vegyes mûtrágya arányait a következők szerint kell alakítani: 30–50 kg 25%-os pétisó, 300–350 kg 18%-os szuperfoszfát és 150–200 kg 40%-os kálisó. Előnyös az utánpótlásként kijuttatott tápanyag is, mely ajánlott adagja hektáronként 70–80 kg 25%-os pétisó és 60–100 kg 18%-os szuperfoszfát. Mindezt két részletben célszerû kijuttatni, első alkalommal a helybe vetett állomány 1-2 lombleveles fejlettségi állapotában, illetve a kiültetett palánták begyökeresedésével, második alkalommal pedig a virágzás kezdetén. A kedvező időjárás hatására megnőhet a tenyészidőszak, ami indokolttá teheti az imént említett mennyiség felével történő tápanyag-utánpótlás megismétlését.
A cikkben szereplő tökfélék nagy vízfelhasználású növényfajok, így mindenképp szólni kell az öntözésről is, melynek főként a palánták begyökeresedése idején van kiemelt szerepe. Ez az időszak májusra esik, amikor is Magyarországon átlagos években elegendő csapadékmennyiség hull, viszont ennek hiányában öntözni szükséges. Kísérletek bizonyították azonban, hogy az egyes fajok vízellátási igénye nem egyforma. Az olasztök és a csíkostök a virágzásig eltelt időszakban igényli a teljes tenyészidőszakban szükséges víznek a kétharmadát, míg a nyakastök, a görbetök és a csillagtök az egész tenyészidő folyamán egyenletes vízellátást kíván. Az öntözési módok közül a csepegtető öntözéssel érhetjük el a legjobb eredményt. Barázdás öntözést ne alkalmazzunk, mivel ez – levegőtlenné téve a talajt – a gyökérzetre károsan hat.
A csepegtető öntözés sötét fóliás takarással kombinálva kiváló eredményt ad: csökken a keléstől virágzásig eltelt idő, és fokozódik a virágzás, ami mind a termés mennyiségét, mind minőségét is kedvezően befolyásolja.
Növényvédelem
Általánosságban elmondható, hogy a jól gondozott; tápanyaggal, vízzel jól ellátott növények sokkal jobban ellenállnak a betegségeknek, mint a gyengén fejlettek. Nagyon fontos, hogy egyöntetû legyen a növényállomány, nehogy a satnya egyedek fertőzési gócok forrásai legyenek. Kiemelt jelentőségû emellett a tábla gyommentesen tartása, mivel a gyomnövények elszívják a talajban lévő tápanyagokat, illetve besûrûsödve fényszegény, levegőtlen mikroklímát teremtenek a töknek.
A különböző tökfajok legelterjedtebb betegségei a következők:
• lisztharmat (Sphaerotheca fuliginea, Erysiphe cichoracearum): a Sphaerotheca által okozott fertőzés főként üvegházi hajtatás során jelentkezik, mivel magas a kórokozó páratartalom igénye; míg az Erysiphe fertőzésére szárazabb időszakban, általában augusztusban számíthatunk szabadföldön. A levelek színén, majd később fonákán is kialakuló apró fehér foltok az idő előrehaladtával összefüggővé válnak.
• vírusos betegségek (uborka mozaik vírus, görögdinnye mozaik vírus, a
betegség tünetei először a fiatalabb leveleken jelennek meg. Később mozaikfoltosság, levélnyélburjánzás, illetve szárszalagosodás figyelhető meg a növényeken. Mivel a vírusfertőzés kialakulásában és elterjedésében a levéltetveknek jut a legnagyobb szerep, ezért a védekezésnek is ezek ellen kell irányulnia.
Betakarítás, tartósítás
A főzőtökök szedését június végén kezdjük meg, és szeptember végéig folytatjuk. Általános megállapítás, hogy a gyakoribb szedéssel serkentjük a növények virágzását, így összességében több termést nyerünk, viszont a termések tömege csökken.
A sütőtökök betakarítása késő őszre tolódik, hiszen akkor szedik, mikor megcsípi a dér, mert a húsa akkor lesz ízletes igazán. Kocsánnyal együtt kell szedni, fagymentes száraz helyen decemberig, januárig jól tárolható. A hektáronkénti termésátlag 30–50?
A megfelelően eltartható termés alapkövetelménye, hogy szedés közben ne sérüljön és száraz legyen. Éppen ezért a betakarítást a reggeli harmat felszáradása után kezdjük. A főzőtök esetén szedéssel egyidőben eltávolítjuk a termésről a fonnyadt virágot, illetve a kocsányt.
A frissen szedett terméseket pár napig biztonsággal tárolhatjuk hûvös helyen, de hosszabb tárolás minőségi romlást idéz elő.
A tartósító eljárásokkal megakadályozhatjuk a zöldségnövények mikrobiológiai eredetû romlását.
A lében történő tartósítás egyik ismert formája a kovászolás, melynek alkalmazásával a különleges tökfélékből nyári savanyúság készíthető. Így azonban csak rövid ideig tartható el a termék.
Ha hosszabb időre szeretnénk tartósítani a növényt, akkor a konzervüzemben használt savanyítási, illetve hőkezelési módszerekhez kell folyamodnunk. „Csemege” minőségû, 3–4 cm-es átmérőjû csillagtökből 45–50, a 4–6 cm-es olasztökből 40–50 rakható az 5/4-es üvegbe.
A különleges tökfélék zsenge termései alkalmasak a gyorsfagyasztásra, ami által a téli időszakban is elérhetővé válik számunkra a termésük. Az egyes tökfajok szárítással való tartósításra is alkalmasak. Az így kapott termék hosszú ideig tárolható, tápszerként vagy cukrászipari alapanyagként hasznosítható.
Dr. Iváncsics József–Varga Jenő
–Gombkötő Csilla
NYME-MÉK, Kertészeti Tanszék
