A tápanyag-gazdálkodás témakörében elhangzott előadásokat megelőzően, valamennyi gazdálkodó életét meghatározó Európai Uniós keret, a Közös Agrár Politika jelenlegi reformjáról tartott tájékoztatót Tarpataki Tamás, a VM Agrárpiaci Főosztályának osztályvezetője, aki előadásával „testközelbe” hozta a KAP-rendszert azáltal, hogy nemcsak a rendelkezéseket ismertette, hanem azok hátteréről, a háttérben folyó munkálatokról is kimerítő tájékoztatást adott.
A KAP és ami mögötte van
A folyamatosan változó rendszerként jellemezhető KAP legutóbbi reformja 2013 végén zárult le. A teljes szabályozását az Európai Unió áttekintette, a Bizottság javaslatai alapján a közvetlen támogatások, a vidékfejlesztés, a piaci intézkedések, a horizontális eljárások, illetve az egyes kizárólagos tanácsi jogkörbe tartozó elemek mostantól változni fognak. Ez a nagyléptékű változtatás – noha már időben elindították a folyamatot – elhúzódott, nem tudták megalkotni és kihirdetni a rendeleteket elég korán ahhoz, hogy 2014. január 1-jétől hatályba léphessenek. Éppen ezért a legtöbb szabályozás csak 2015. január 1-től lép majd életbe. A 2014–2020-ig tartó 7 éves költségvetési periódusra meghatározott összegeket már az új szabályok alapján tervezte elkölteni az Európai Unió, a csúszásból kifolyólag ezért a 2014-es év átmeneti év lesz.
A 370 milliárd eurós KAP-rendszer nagyobbik hányadát az ún. első pilléres támogatások teszik ki, ezen belül a nagyobb részt a közvetlen támogatások, a kisebb részt a piaci támogatások uralják, a második pillérét a szerényebb összegű vidékfejlesztési támogatás alkotja. A KAP az 1990-es évektől folyamatosan változó támogatási politikájára jellemző egyrészt, hogy a közvetlen és a piaci támogatások aránya változik, mégpedig oly módon, hogy a piaci támogatások az idő előrehaladtával csökkennek. Másik szembetűnő változás, hogy a termeléshez kötött közvetlen támogatások helyét folyamatosan átveszik a termeléstől elválasztott támogatási rendszerek.
Magyar törekvések
Az új költségvetési periódusban a közvetlen kifizetések szintjét Magyarországnak sikerült megőriznie. A KAP-reform tárgyalások során az országunkat képviselő delegáció elsődleges szempontjai a következők voltak: az első és második pillérre, vagyis a közvetlen támogatásokra és a vidékfejlesztési támogatásokra is szükség van, elsődleges cél, hogy ne csökkenjenek ezek a források. A KAP teljes keretét uniós szinten csökkentették, így nem kevés küzdelmet jelentett az, hogy a csökkentésből Magyarországra arányosan kevesebb jusson, mint a többi országra. Célkitűzés volt továbbá, hogy ne kerülhessen vissza az agrárpolitika az egyes országok 100%-os kompetenciájába, vagyis szükség van arra, hogy az agrárpolitika közösségi szinten is legyen szabályozva. Fontosnak tartották, hogy a támogatások termeléshez kötésének lehetősége ne szűküljön, hanem lehetőleg bővüljön. Nemzeti prioritás volt a fiatal gazdák támogatásának megmaradása és mértékének emelkedése.
Lehetséges a SAPS folytatása
A KAP új rendszerében a Bizottság megpróbálja egységesíteni a közvetlen támogatások kifizetési rendszerét. A közvetlen támogatások annak idején ún. kompenzációs kifizetésként indultak, amelyet a belső piaci árak radikális csökkentése tett szükségessé. Az 1992-es bevezetéskor átmeneti megoldásnak gondolták, ehhez képest, amikor Magyarország másik kilenc országgal egyetemben csatlakozott az unióhoz, ezek a közvetlen támogatások még mindig éltek. A csatlakozó országok ugyan nem voltak részesei annak, ami miatt a kompenzációs támogatást kifizették, de nem tudott az unió eltekinteni attól, hogy az új országok ne részesüljenek benne, hiszen akkor felborult volna a rendszer. Fokozatos bevezetés mellett döntött a Bizottság, amit Magyarország kipótolt, a termelők így megkapták azt a támogatást, amit a többi tagország termelői is megkaptak. A régi tagállamokban a közvetlen támogatások kifizetési rendszere akkor már egységes rendszer volt, de nem területalapú. Az új tagállamokban pedig területalapú kifizetési rendszer működött.
A mostani reform során a Bizottság terve az volt, hogy ne legyen többféle közvetlen támogatási rendszer, hanem minden tagállamban legyen egy egységes közvetlen támogatási rendszer, s ezt alaptámogatási rendszernek nevezték el (Basic Payment Scheme, BPS). Az újonnan csatlakozott tagállamokkal egyetemben Magyarország is harcba szállt azért, hogy az egységes területalapú támogatási rendszer fennmaradjon. Ennek következtében 2014 és 2020 között lehetőségünk van alkalmazni a SAPS-rendszert, a döntésről ez év augusztus 1-ig kell nyilatkoznunk a Bizottság felé. Noha hivatalos döntés még nincs ez ügyben, Magyarország számára kedvező lehetőség, hogy továbbra is éljen a SAPS-rendszer előnyeivel.
Mi fog változni?
A legnagyobb változás, hogy a közvetlen támogatások rendszeréhez a Bizottság bevezet egy újabb feltételt, az ún. zöldítési feltételt. A közvetlen támogatások 30%-át a termelők csak akkor kaphatják meg, ha ezeket a feltételeket teljesítették. Fontos információként említette, hogy az érzékeny ágazatok továbbra is támogathatóak lesznek, mivel a tagállamok a támogatási boríték egy részét termeléshez kötött módon nyújthatják. A fiatal gazdák támogatása továbbra is megvalósítható, a piaci intézkedések között pedig a versenyképesség fejlesztése, a biztonsági háló, a válságkezelés valamint a kockázatkezelés erősítése azok az elemek, melyekkel igyekeznek kiváltani azokat a piaci intézkedéseket, amelyek leépítésre kerültek (intervenció, magántárolás, exporttámogatás). Fontos továbbá, hogy a kisgazdaságoknak egyszerűsített támogatási rendszert lehessen biztosítani.
A közvetlen támogatások új rendszere
E rendszernek vannak olyan elemei, mely minden tagállam számára kötelező, illetve választható elem. Tartalmaz továbbá olyan elemeket, melyek a tagállamok és a gazdák számára is választhatók. A zöldítés, a fiatal gazdáknak adható többlettámogatás és a nemzeti tartalék képzése kötelező elemek, választható elem viszont, hogy a tagállamok termeléshez kötötten adnak-e támogatást, vagy csak a termeléstől elválasztott módon. Választható elem továbbá az is, hogy a termelési hátrányokkal sújtott területeknek juttatnak-e többlettámogatást. Szintén választható a tagállam számára, de egyben a termelő számára is, hogy részt vesz-e a kisgazdaságok számára kialakított egyszerűsített támogatási rendszerben, ez esetben mentesül a zöldítés követelményei alól, illetve a kölcsönös megfeleltetés követelményeinek elhagyása sem úgy szankcionálódik, ahogy normál esetben.
A zöldítés kötelező elem a tagállam és a gazdák számára is, melynek feltételei a következők:
- tárgyévben termesztett növények diverzifikálása,
- állandó gyepterületek fenntartása,
- ökológiai célterület fenntartása.
Ezen feltételek teljesítése nélkül nem kapja meg a gazdálkodó a támogatás 100%-át, csak a 70%-át.
Fontos hangsúlyozni, hogy a terménydiverzifikáció nem ugyanazt jelenti, mint a vetésváltás. Tíz hektár alatt 1 növényt, 10 hektár felett két növényt, 30 hektár szántó felett 3 növény termesztésének kötelezettsége áll fenn. Részletszabályok még nincsenek, ezért nem lehet pontosan megmondani, hogy pontosan kik mentesülhetnek a feltétel alól. Az állandó gyepterületek fenntartásával a cél, hogy tagállami szinten a gyepterületek nagyságrendje ne csökkenjen. Az ökológiai célterület fenntartása csak 15 hektár felett kötelező. A terület lehet fedve fehérjenövénnyel, lehet az ökológiai gazdálkodás része, lehet energianövény, vagy ugar. Ez a kör még szűkülhet, vagy esetleg bővülhet, a részletszabályok még itt sem ismertek.
A kötelező elemként szereplő fiatal gazdák többlettámogatását 40 évnél fiatalabb termelő kaphatja, aki most kezd mezőgazdasági tevékenységbe, vagy a gazdaságát az első támogatási kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül hozta létre. A támogatás legfeljebb 5 éven keresztül nyújtható, felső területi korlátja 25 és 90 hektár között tagállami hatáskörben állapítható meg. Tagállami átlagtámogatás 25%-a adható a támogatható hektárszámig, Magyarországon várhatóan 90 hektárig lesz, mértéke kb. 34 €/ha. (Mintegy 9000 fiatal gazdával számolhatunk.)
A közvetlen támogatások új rendszeréből kiemelte a nagyszámú termelőt érintő kisgazdaságok egyszerűsített támogatását, mely önkéntesen választható mind a tagállam, mind a termelő számára. Átalánykifizetést jelent, mely minden közvetlen támogatást helyettesít egy összegben egy egyszerűsített adminisztrációval, melynek mértéke minimum 500 €, maximum 1250 €/év/gazda. Ehhez legalább 1 hektáros területtel kell rendelkezni, aki nem érné el a normál rendszerben az 500 eurót, annál felkerekítik az átalánytámogatást. Ez mintegy 80 ezer termelőt érint, vagyis a közvetlen támogatásokban részesülő összes termelő csaknem 50%-a kaphat egyszerűsített kisgazda támogatást.
A közvetlen kifizetések csökkentése (degresszivitás) kötelező elem, az alaptámogatások (BPS/SAPS) 150 ezer euró feletti összegére legalább 5%-os elvonást kell alkalmazni, viszont figyelembe vehető a kifizetett munkabér és annak járulékai, amely gazdaságfehérítő és foglalkoztatás ösztönző hatású.
A jövő kihívásai a műtrágyapiacon
A fenntartható fejlődés azt jelenti, hogy úgy felelünk meg a jelen növekedési igényeinek, hogy közben nem korlátozzuk a jövő generáció lehetőségeit. A fenntartható fejlődés központi szerepet tölt be a Yara törekvéseibe. Éri Ferenc, a YARA Hungária értékesítési vezetője négy probléma köré csoportosította a jövő kihívásait. A jelenlegi hétmilliárd ember helyett 2050-re kilencmilliárd embert kell majd élelmiszerrel ellátni, 70%-kal több táplálékra lesz szükségünk, mint jelenleg, viszont a termelésre használható terület mindössze 7%-át tudjuk növelni. Elgondolkodtató továbbá, hogy jelenleg az édesvízkészletünk mintegy 70%-a a mezőgazdasági tevékenység által kerül felhasználásra.
A fenti kihívások, ha nem is megoldhatatlan, de komoly probléma elé állítják nemcsak a fejlesztő és gyártó szakembereket, de mindenkit, aki kapcsolatba kerül valamilyen módon a mezőgazdasági termeléssel, így a társadalmat, mint a produktumok végső fogyasztóit is. A jó minőségű élelmiszer, az édesvíz és a mezőgazdasági terület szerepének felértékelődése tovább folytatódik, a fenti célok eléréséhez viszont még fejlettebb, még hatékonyabb műtrágyákra van szükség.
A műtrágyapiac globális szereplői szinte egytől egyig kifejezik elkötelezettségüket a fenti problémák kezelésének irányába.
Az 1905-ben alakult oslói székhelyű Yara vállalat jelenleg a világ legnagyobb ásványi műtrágya előállítója. Fontos szereplője annak a folyamatnak, mely tápanyagokkal látja el bolygónk folyamatosan gyarapodó lakosságát, mely tevékenység során az elsődleges irányelvük, hogy a lehető legkisebb mértékben károsítsák a környezetet. Elkötelezettségüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2004-től 2012-ig terjedő időszakban 54%-kal tudták csökkenteni a termelés során felszabaduló káros üvegház hatású gázok kibocsátását.
A Yara az egyetlen globális jelenléttel bíró, műtrágyával foglalkozó vállalat, mely termékeivel (műtrágya, ipari és környezetvédelmi termékek) 150 országban van jelen, több mint 50 országban rendelkezik irodai és kutató egységgel. A cég évente 120 millió zsák műtrágyát értékesít világszinten, mindezt 8000 alkalmazottal valósítja meg.
A Yara magyarországi leányvállalata 24 munkatárs közreműködésével végzi a Yara műtrágyák értékesítését nemcsak hazánkban, hanem ezzel egyidejűleg tíz kelet-közép-európai országban is, ami 130 000 tonna műtrágya értékesítését jelentette a 2012-es évben, 12,8 milliárd forint árbevételt realizálva ezzel. A Yara által legyártott műtrágyák közel 50%-a Európában kerül értékesítésre.
A cég, annak ellenére, hogy nincsen hazai gyártási kapacitása, fontos szerepet tölt be a régió termelőinek műtrágyával való ellátásában, mely tevékenységében elsősorban európai gyáraira támaszkodik. Teszi mindezt egy olyan földrajzi területen, amelyet a környező országokból és belföldről legalább 10–15, viszonylag nagy kapacitású gyár tekint fontos piacának.
Tápanyag-gazdálkodás az intenzív növénytermesztésben: alapelvek és nemzetközi példák
Benedek Szilveszter, a Yara szaktanácsadója szerint számos kérdés és összefüggés merül fel a környező országok és hazánk tápanyag-gazdálkodási gyakorlatának összehasonlításakor. Azt mutatta be az előadó, hogy ezekhez az országokhoz képest mi hol helyezkedünk el termésátlagok és műtrágya-felhasználás tekintetében.
Németország, Franciaország, Lengyelország és Magyarország adatait hasonlította össze búza-, kukorica- és repcekultúrákban. Kukorica esetében külön kitért az Egyesült Államokban és a fejlődő országokban tett megfigyelésekre. Megállapítást nyert, hogy búzában az évjáratok között termésmennyiség tekintetében nálunk tapasztalhatóak a legnagyobb ingadozások, a legszembetűnőbb az 1990-es években bekövetkezett drasztikus terméscsökkenés, amely nagyon hasonló tendenciát mutat Lengyelország esetében is. A többi országnál is láthatóak az évjáratok között eltérések, de nem érzékelhető ilyen mértékű degresszió, mint nálunk. Búzában Franciaország és Németország a termésmennyiséget tekintve jóval magasabb szinten helyezkedik el, mint Magyarország és Lengyelország. Repcében is volt visszaesés a 90-es éveket követően, 2004 tájékán viszont, a hibrid repcék megjelenése óta egy felfutás következett be az intenzív, szigorúbb termesztéstechnológiának köszönhetően. Repcében minden országban érezhető az évjárati hatás következtében fennálló termésszint-ingadozás, viszont a termésátlagok alakulását illetően érdemes megjegyezni, hogy Lengyelország jóval több csapadék kíséretében produkálja a hozzánk hasonló termésszintet. Ez azt erősíti, hogy az intenzívebb technológiának, amelynek nagyon meghatározó része a tápanyag-gazdálkodás is, egyértelmű látszatja van a termésszintek alakulásában.
Kukoricában a 90-es években bekövetkezett megtorpanás óta a korszerű hibridek által ugyan sikerül elérni a megfelelő termésszintet, viszont a termésingadozások sokkal drasztikusabbak, mint a 90-es évek előtti időszakban. A franciák és a németek nemcsak, hogy magasabb termésszintet produkálnak, de jóval kiegyenlítettebb termésszinteket érnek el évről évre, amellett egyértelmű növekedést mutatnak termés- eredményeik. A lengyel eredmények hazánkéhoz hasonló hektikusságot mutatnak, ami szintén alátámasztja azt, hogy nemcsak a csapadék, hanem a megfelelő technológia is meghatározója a kívánt termésszint elérésének.
Ahhoz, hogy intenzívebb legyen Magyarországon a növénytermesztés, több és okszerűbb nitrogén-, foszfor- és káliumfelhasználás szükséges, nem megfeledkezve a mikroelem-utánpótlásról sem.
N, P és K műtrágya-felhasználás alakulása
Amikor a magyarországi N, P, K műtrágya-felhasználás alakulását vizsgáljuk, láthatjuk, hogy 1990 óta drasztikusan csökken a felhasználás mértéke. Azokban az országokban, ahol 1990-ben nem szűnt meg egyik pillanatról a másikra az addigi műtrágyaellátó piac, nem csökkent oly mértékben a mezőgazdasági termelőegységek tőkeellátottsága, mint ahogy az történt Magyarország és Lengyelország esetében, ott a felhasználás tekintetében ugyan mutatkozik némi csökkenés, de ez a csökkenő trend kiegyenlítettebb és nem egyik napról a másikra bekövetkezett drasztikus csökkenést jelent. A műtrágyaszintek, illetve a már korábban taglalt termésszintek ezekben az országokban alapvetően magasabban vannak, hozzánk képest nagy különbség elsősorban a nitrogénfelhasználás szintjén tapasztalható.
Talaj- vagy növénytáplálás?
Új szemléletű technológiáról, a növényi igényekhez igazított műtrágyakijuttatásról beszélt az előadó, mely koncepció tudományos felismerések során alapszik. Amikor a tápanyagellátás célja a megfelelő talajellátottság elérése volt, a talaj és nem a növény táplálása volt középpontban, ehhez igazodott a műtrágya-kijuttatás. A növénytáplálás számára az új kihívást az jelenti, hogy a tápanyag-utánpótlás minél közelebb legyen azokhoz az időszakokhoz, amikor a növény tényleges tápanyagfelvételt végez, időben és térben is jobban pozícionálható a kijuttatott tápelemmennyiség a növényhez. Az új szemlélet alapja a rizoszféra fogalmához kötődik, ami Dr. Lorencz Hiltner müncheni professzor nevéhez fűződik. A kutató rizoszférának nevezte a gyökér mellett a talaj mindazon részét, ami valamilyen szinten kapcsolatban van a gyökérrel. Ez már oda is átvezet, hogy milyen az adott tápelem mozgékonysága, felvehetősége. Jól látszott az előadó által felvetített ábrán, hogy a foszfát 4–6 mm-rel a legkisebb intervallumot foglalja el a rizoszféra terében, míg a nitrát és a szulfát a 40 mm-es mozgékonysággal a legnagyobb teret uralják. A kukorica gyökérfejlődése alapján például a Yara ajánlása, hogy az elvetett vetőmagtól mindkét irányba 5-5 mm távolságot megtartva juttassuk ki a műtrágyát, így a kijuttatás a közvetlen kezdeti fejlődéshez pozícionálja a műtrágyát. A műtrágya-kijuttatást nem lehet csak önmagában nézni, a talajművelés (hogyan dolgozom be a kijuttatott műtrágyát?) és gépesítés (mivel juttatom ki a műtrágyát?) együtthatásában kell vizsgálni.
Hatékonyságnövelés és veszteségcsökkentés a nitrogéntartalmú műtrágyáknál – Bemutatták a Nitrapiryn-t
Intenzív növénytáplálás esetén a műtrágyák 30–40%-át teszik ki a termelési költségnek. A legdrágább inputról lévén szó egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hatékonysággal használjuk fel azt – hívta fel a hallgatóság figyelmét Papp Zoltán, a növényvédelmi és vetőmagszektorból jól ismert cég, a Dow AgroSciences Hungary Kft. fejlesztőmérnöke.
A növények nitrátot és ammóniumot használnak fel a fejlődésükhöz. A kulcskérdés az, hogy a nitrogént hogyan tartsuk ammónium formában a hatékony nitrogénhasznosulás érdekében. A talajban ugyanis végbemegy egy viszonylag gyors lebomlási folyamat, amikor az ammónium-ionból nitrit, majd ezt követően nitrát lesz. A pozitív töltésű ammónium-ion (NH4+) kötődik a talajhoz, míg a negatív töltésű nitrát-ion (NO3-) nem kötődik az egyébként szintén negatív töltésű talajhoz, így hajlamos a denitrifikációra, illetve a kimosódásra. Ez okoz jelentős anyagi veszteséget a gazdálkodóknak.
A Dow e probléma orvoslására mutatta be a konferencián először Magyarországon az USA-ban már több évtizede alkalmazott és jól bevált Nitrapyrin molekulát, mely képes arra, hogy az előnyös ammónium formában tartsa a nitrogént. Ezt úgy valósítja meg, hogy szelektíven gátolja a Nitrosomonas baktériumokat a talajba, oly módon, hogy lelassítja az anyagcseréjüket és a növekedésüket, ezáltal éri el, hogy az ammóniumból nem lesz nitrit, majd nitrát. A Nitrapyrin nem öli meg a baktériumokat, csak lassítja a növekedésüket, majd ezt követően ártalmatlan részekre – kb. 12 hét alatt – lebomlik a talajba. Ezt követően a Nitrosomonas baktériumfajok regenerálódnak, visszanyerik aktivitásukat és újra képesek átalakítani a nitrogénformákat. Ez a 12 hét viszont elég ahhoz pl. kukorica esetében, hogy amikor igazán szükség van a hatékonyan felvehető nitrogénre, a növény számára könnyen felvehető formában marad, ezáltal sokkal kisebb az esély arra, hogy a kimosódás és a denitrifikáció megtörténjen.
2011-ben 6,65 millió hektáron használták a Nitrapyrint az USA-ban. Kísérleti eredmények bizonyítják, hogy a kukorica termése 5,2%-kal volt nagyobb az elmúlt 20 év átlagában a tavaszi kezelés esetén. A nitrogén-visszatartás több mint 28%-kal nőtt a talajban, a nitrogénkimosódás 16%-kal volt kisebb, az üvegház hatású gázok kibocsátása 51%-kal csökkent. A Nitrapyrin európai bevezetése jelenleg folyamatban van, számos európai kísérlet, illetve a 2013-as évtől magyarországi kísérletek eredményei is igazolják, hogy a Nitrapyrin „bevetésekor” a megfelelő nitrogénhasznosulás következtében többlettermés és minőségjavulás realizálódik kukorica, búza és repce esetében is.
