Az ilyen talaj-előkészítő–vető gépkapcsolások megjelenése az utóbbi 10–15 évre nyúlik vissza, de elterjedésük különösen növekedő tendenciát – a többcélú talajmûvelő gépeken túlmenően – az ezredfordulótól mutatott. A növekvő gépeladásokban nagy szerepük van a mezőgazdasági gépgyártók fejlesztéseinek is, akik szinte évről-évre új konstrukciókkal jelennek meg a mezőgéppiacon, és gépfejlesztésük egyre inkább a gazdálkodók – a felhasználók – igényeihez igazodik.
A talajmûvelés és a kalászos gabona vetés összevont, egymenetes elvégzésének eljárásaira sokféle és különböző gépkapcsolás nyújt lehetőséget. Az összevont mûveletek bevezetése csak akkor lehet célravezető, ha általuk: csökkennek a ráfordítások és csökken az egyes munkamenetek száma; a mûveletek optimális időn belül elvégezhetők, csökkentve az időjárásból eredő kockázatot; a kevesebb keréknyom kisebb talajtömörödést okoz, nem rontva (károsan) a talaj fizikai tulajdonságait; nem növeli a táblák gyomosságát, a kártevők és növényi betegségek elterjedését, valamint a termesztett növény terméshozam-szintjének gazdaságos alakulását is biztosítja.
Alkalmazási lehetőségek
A gépek kiválasztásánál döntő szempont az alapozó talajmûvelés módja és az őszi/tavaszi vetésû elővetemény növényi maradványainak mennyisége-milyensége. Hazai viszonyok között a nyári betakarítású növények után az őszi vetésekig, kényszerûségből egy vagy több menetben is szükséges a talaj mûvelése, a tarló ápolása, a gyomok irtása a talaj kultúrállapotban tartása céljából. A kora őszi betakarítású és kevés növényi maradványt hagyó növények (pl. burgonya) után – az ekét általában mellőzve – tárcsával és magágykészítő gépekkel 1–2 menetben a talajelőkészítés elvégezhető. Valamennyi elővetemény közül a legnehezebb feladatot a napraforgó és a kukorica utáni kalászosok (többségében őszi búza) vetése jelenti, amikor is – időben általában későn – nagy tömegû napraforgó- és kukoricaszár marad vissza a tarlón. Az ilyen területeken a tarlóhántás, magágykészítés – a száraknak a betakarítással egymenetben vagy azt követően külön menetben végzett zúzása után – csak több munkamenettel végezhető el. Ezek a mûveletek (szántás vagy tárcsázás, elmunkálás, magágykészítés) nemcsak jelentős költséget, hanem tetemes időt is igényelnek, így egyaránt növelik a termelési költségeket, illetve a többmenetes mûveletek végrehajtása késlelteti a vetést.
A minimális talajmûvelési irányzatok, és ezen belül a költségtakarékos talaj és környezetkímélő technológiák egyik lehetséges megoldásaként jelentek meg – és egyre jobban elterjedtek – a kalászosgabonák vetésére jól használható ún. mûvelettakarékos magágykészítővető gépek vagy mulcsbavető gépek. A mulcsvetés esetében a vetést megelőzően a forgatásos talajmûvelés elmarad, és a magágy mûvelésére csak 5–15 cm mélyen kerül sor. A gépek a növényi maradványokat – a talajjal összekeverve – a felszínen hagyják, így a felszíni növényi takarás (a növényi maradvány-borítás) 30–80% közötti értékû, és ugyanezen menetben a magvak is elvetésre kerülnek. Ezt az eljárást – technológiai mûveletkapcsolást – tulajdonképpen nem is mûvelettakarékos, hanem inkább mûveletszám-, illetve menettakarékos mûvelésnek lehet megnevezni. Alkalmazása esetén ugyanis nem mûveletet, hanem inkább mûveletmenetet lehet megtakarítani. A kombinált magágykészítés-vetés gépeinek különböző mûszaki megoldásai lehetővé teszik:
• alkalmazását szántás után és forgatás nélküli alapmûvelést követően egyaránt;
• a terület teljes megmûvelését az alapmûvelésekkel egyidejûleg vagy azoktól függetlenül;
• a mélyebb vagy sekély talajmûvelést;
• a kalászosgabonák, kapásnövények és másodvetésû növények igényeihez igazodó talaj-előkészítési–vetési eljárások alkalmazását.
A kombinált magágykészítő- vetőgép családok vázlatos ismertetése
A gépek építési módja függesztett, félig függesztett és vontatott lehet, a traktor-munkagép kapcsolatot szinte minden esetben a talajmûvelő gépegységen keresztül valósítják meg. A kisebb munkaszélességû gépek általában függesztett kivitelûek, a félig függesztett megoldás igen ritka, nagyobb munkaszélességek esetén – bár ez némely gyártónál nem jellemző – többségében a vontatott kivitelek dominálnak. A jellemző munkaszélességi méretek 3,0–6,0 m közöttiek, de egyes gyártóknál 8–9 v. 12 m munkaszélességû konstrukciók is vannak. A 3 méteres munkaszélesség felett – a legtöbb gép esetében – szállítási helyzetben a szélső váztagok hidraulikusan felhajthatók. A talajmûvelő–vető egység összekapcsolására is több megoldás ismert. A kisebb munkaszélességû gépeknél az ún. rászerelt technikai megoldás az előnyös, amivel a gépcsoport befoglaló méretei csökkenthetők. A kapcsolt változatok esetében a vetőgép egy vonórúddal vagy kapcsolórúddal csatlakozik a talajelőkészítő egységhez, amely rendszer az önállóan (külön-külön) is használható munkagépek összekapcsolásakor kerül előtérbe. A vetőgépek megosztott kapcsolódása a magtartály és a vetőegység különválását jelenti. A magtartály elhelyezésére a talajmûvelő egységen, a vetőegységen, a traktor mellső függesztő berendezésén és az önálló futómûvel rendelkező, ún. magszállító kocsin (vetőkocsin) is van lehetőség. A talaj-előkészítő szerszámok mûködése passzív (pl. a különböző lazítókések; kultivátor kapák; egyengető/simító lemezek; rugós szárú kapatestek stb.), vagy aktív rendszerû lehet (pl. a talajhajtású tárcsás mûvelőelemek, vagy a felszínformálást végző hengerelemek, a TLT-hajtású rotációs boronatagok stb.) A magkijuttatás módja – a hagyományos gabonavető gépekről már ismert – gravitációs és pneumatikus magtovábbítású lehet, míg a magadagolásra a mechanikus rendszerû (toló/bütykös hengeres, cellás kerekes) elemeket alkalmazzák. A vetőegységeken alkalmazott vetőcsoroszlyák is többfélék lehetnek: egy- v. duplatárcsás rendszerûek (ezek biztosítják a legjobb hatásfokú technológiai üzembiztosságot); csúszó csoroszlyák (ezek a legolcsóbbak); késes v. szárnyas csoroszlyák (elsősorban a vetőkultivátorokon alkalmazzák ezeket). A gépek csoroszlyái különböző nyomással terhelhetők le a pontosabb vetési mélységegyenletesség biztosítása céljából. Az egyes vetési módok (keskeny-/széles sávba) az alkalmazott csoroszlyatípusoktól függenek.
Néhány, jelenleg is beszerezhető kombinált magágykészítő–vetőgép főbb mûszaki jellemzőit a táblázat tartalmazza.
Dr. Fûzy József
