Túlzás nélkül állítható, hogy Dr. Karsai József az ország egyik legismertebb agrárvállalkozója. Nevét még azok is ismerik általában, akiktől egyébként távol áll a mezőgazdaság, a vidék, az agrárium. Karsai Józsefet az ország a múlt század 90-es éveinek végén ismerte meg Torgyán József agrárminisztersége alatt, amikor a békési vállalkozó mint „búzaégető” híresült el, mivel nem akarta 7000 forintért eladni a gabonát a felvásárlóknak, hanem az alacsony ár miatti tiltakozásul elégette a terménye egy kis hányadát. Ezt követően nevezte el az akkori földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Torgyán József, nemes egyszerûséggel búzaégetőnek. Ezt az országos ismertséget hozó tiltakozást az elkövetkező tíz évben még számos követte, a legutóbbi a dinnyetermesztők érdekében tartott dinnyeborogatás a francia érdekeltségû Auchan áruházlánc egyik üzlete előtt.
Azt azonban kevesen tudják, hogy voltaképpen ki is valójában a búzaégető. Az alábbiakban arra tesz kísérletet az Agro Napló, hogy egy, a legjellegzetesebb vonalakat tartalmazó portré felvázolásával megrajzolja Karsai József arcélét.
Agro Napló (AN): Miként lett egy békési emberből országosan ismert békétlen tiltakozó?
Karsai József: (KJ): A történet korábban indul, mint 1998, amikor is felkeltettem akciómmal az akkori miniszter, Torgyán József figyelmét is. Az akkori tiltakozás lényege abban állt, hogy nem akartam odaadni a búzát Debrecenben mázsánként 700 forintért. Ezt keveselltem, és úgy gondoltam, hogy inkább tiltakozom az alacsony felvásárlási árak ellen, a többi termelő érdekében is egy azóta elhíresült módon.
A rendszerváltást megelőzően kutatómérnökként dolgoztam. Abból az időből számos találmányom is van. Főként növényvédő szerek, amelyek alkalmazásával könnyebbé tehető a növényvédelem, például a vetőmagok a csávázást követően is megtartják csírázóképességüket, mert a vegyszeres kezelést követően „lélegezni” tud a mag.
Visszatérve az életút ismertetéshez: a rendszerváltás hajnalán egyik napról a másikra azt mondták, hogy nincs szükség alapkutatásra. Ezért nem volt mit tenni, hazatértem a szülőföldemre, Békés még inkább Csanád megyébe, mivel battonyai illetőségû vagyok, és az már nem Békés, inkább Csanád megye, de mindenképpen a „viharsarok”. Az egyetemet 1968-ban végeztem el, de már azt megelőzően is a mezőgazdasággal foglalkoztam, mivel a szülői házban ez adta a megélhetés egyik alapját. Amikor a rendszerváltás után lehetőség volt a családi földek visszaszerzésére és a privatizációra, éltem a lehetőséggel, és mintegy 100–150 hektárt össze is vásároltam néhány év alatt. Ezt megelőzően azonban még üzemeltettem játékgépeket és voltam egy rövid ideig munkanélküli is. Majd ezután következett az először kényszervállalkozásnak induló mezőgazdasági tevékenység.
A múlt század 90-es éveinek végéig nem is tudtam, mi a politika, addig csak a szakmával foglalkoztam. Gyarapodott a gazdaságom, az első MTZ-t követte a második, majd lett egy Ursus traktorom is, és ebből a fajtából szintén több állt azután a gépszínben. Ezt követően vásároltam kombájnt, majd kombájnokat, és végül megvolt mindenem, hogy jó minőségû munkát – amit elvárok magamtól és a környezetemtől is – végezhessek a növénytermesztésben. A fiam majd másfél évtizede dolgozik velem, most már ő irányítja az 500 hektáros családi gazdaságot. Én már csak mint tanácsadó dolgozom.
Emellett még mintegy 500 hektáron gazdálkodom mások megbízásából, segítek nekik a földet mûvelni. Az idén is mintegy 8 tonnás hektáronkénti búzatermést takarítottunk be. A repce hozama 3,3 tonna körül volt, az árpáé meghaladta a 7,5 tonnát. Kukoricából 11 tonnás hektáronkénti termésre számítunk, és a napraforgó is meglesz hektáronként vagy 3 és fél tonna.
AN: Visszatérve az eredeti kérdéshez, hogyan lett a békés emberből országosan ismert tiltakozó?
KJ: Nem szeretem az igazságtalanságot, az igazamért, de ha úgy érzem, mások igazáért is mindig kiállok. Az első tiltakozási akció hozta a következőt, hogy mi volt, azt már nem tudom, mert ezeket a tiltakozó megmozdulásokat általában már csak a videokazetták őrzik. De hogy sok volt belőlük, az biztos, mert nem fér el egy polcon a gyûjtemény. A tiltakozás lényege, hogy az az ügy, amiért kiáll az ember, az ne csak saját magának legyen fontos, hanem másoknak is, azaz sok ember érdekében szólaljon meg. Ekkor hiteles ugyanis a protestálás. Emellett a demonstrálóknak, illetve a demonstrációt vezetőnek azt is tudnia kell, ha elérték a célul kitûzött eredményt, abba is tudják hagyni a tiltakozást. Erre példa, hogy amikor Torgyán József majd 10 évvel ezelőtt leült Nagy Tamással, a MOSZ elnökével tárgyalni, és megegyeztek, a másfél száz tiltakozót egy-két óra alatt el tudtuk vezényelni a határátkelőhelyről.
Egyébként az agráriumban dolgozók érdekeiért muszáj néha látványosan kiállni, mivel ezek az emberek vannak úgymond az ostor végén, velük nem igazán törődik senki. Ezt mutatja a legutóbbi dinnyemizéria is, mivel ha nem öntjük a dinnyét az áruház parkolójába, akkor nem figyel fel az ügyre senki. Így pedig a nagyobb nyilvánosság hatására kedvező fordulatot vett a dolog, és még a dinnyeszezon végén is jó árat adtak a gyümölcsért.
Persze a tiltakozással kapcsolatban azt is el kell mondani, hogy a kezdet kezdetén az embert nemigen támogatják sokan, általában csak az érintettek 30-40 százaléka érzi úgy, hogy jogos a megmozdulás, illetve azzal el is érhető valami. Most már azonban ott tartok, hogy általában az emberek 80 százaléka áll mellém, ha valamit el akarnak érni. Meg kell jegyezni, hogy a tiltakozó akcióknál általában ritkán van csak személyes érintettségem, mivel – mint mondtam – tanácsadóként dolgozom. Így volt ez a legutóbbi dinnyeügy esetében is. Azt a közkeletû hiedelmet is szeretném eloszlatni, hogy általában radikális álláspontot képviselnék, vagy magam a radikális megoldások híve lennék. Nem, ez nem igaz, mivel csak kemény álláspontot képviselek, és azt határozottan. A nevemmel fémjelzett tiltakozások egyetlen esetben sem politikai célúak, hanem mindig gazdasági érdekekért folynak. Meg kell azonban mondani azt, hogy mindig úgy szervezzük a dolgot, hogy arra a sajtó odafigyeljen, vagyis hírértéke legyen a dolognak. Amire ugyanis a médiumok nem figyelnek, azt általában hiába is csinálja az ember. Például arról senki nem beszél, hogy Battonyán már évek óta karácsonyfát és húst osztok azért, hogy azoknak is ünnep legyen az ünnep, akiknek erre egyébként nem telne.
AN: Úgy tûnik azonban, hogy ez utóbbi tevékenységét a helyi közösség mégis megbecsüli, ugyanis a dél-békési város polgármesterévé választották…
KJ: Így igaz. Büszke is vagyok rá, mert kevés szocialista színekben induló polgármester-jelöltet választottak meg az utolsó helyhatósági választáson. Amikor azonban megválasztottak, az egész város polgármesterének választottak, így kötelességem minden Battonyán lakó embernek segíteni. Ezt be is tartom. Igyekszem, hogy a városban jó legyen élni, ezért a munkahelyteremtést tartom az első számú feladatomnak. Ezért indítottunk közmunkaprogramot, és próbálkozunk azzal, hogy a helyi energetikai lehetőségeket ,a gázt és a termálvizet is a magunk javára hasznosítsuk. Szeretnénk elérni, hogy e program segítségével féláron lehessen fûteni és világítani a városban az országos árakat figyelembe véve. Emellett ezt a lehetőséget felkínáljuk a városba érkező vállalkozóknak is. Az alternatív energia hasznosítással például üvegházakat szeretnénk mûködtetni, annak érdekében, hogy az 50 év feletti embereknek is legyen még munkalehetőségük a környéken. Persze nemcsak a városért dolgozom, mint polgármester, hanem a térség több településéért is, mert megválasztottak szocialista színekben országgyûlési képviselővé is. Ez utóbbi tisztségemben is sokat „ütközöm” a régió érdekeiért, úgy az Országgyûlés Mezőgazdasági Bizottságában, mint az MSZP Agrármunkacsoportjában.
AN: Honnan származik az Önben lévő vitalitás? Milyen géneket hozott magával?
KJ: Apám még a XIX. század végén, 1897-ben született, én pedig most már a XXI. században élek. Ez szinte mindent elmond az életemről. A család félig-meddig erdélyi kötődésû, egyik ága onnan került a Dél-Alföldre. Már ükapám is agrárvállalkozó volt, nagyapám pedig összefogta a környékbeli gazdálkodókat és közösen vállaltak különféle mezőgazdasági munkákat. Emellett öregapám apámhoz hasonlóan már ipart is ûzött, nekünk nem kellett a cipőtalpalásért a suszterhez menni. De az 50-es évek elején még én is kötöttem kast, és seprût, hogy apám ki tudja fizetni a 9 hold után járó adót Rákosinak. Ez 1952-ben nem is volt kevés, mivel 22 ezer forint volt egy évre, egy házat pedig már 30 ezerért lehetett kapni. Az ezt követő életutamat pedig nagy vonalakban már elmondtam, annyit azonban hozzá kell tenni, hogy az utóbbi évtizedben rendkívül felgyorsultak Magyarországon az események, amit az is jelez, hogy az elmúlt évtizedben annyi dolog történt velem, mint összességében a megelőző évtizedekben sem.
Karsai József – életrajz
Battonyán született 1944 augusztus 12-én. Harminchárom éve nős, két gyermeke van Szilvia 33, Csaba 31 éves, egy unokája van a 8 éves Blanka. Középiskolai tanulmányai befejezése után a Gödöllői Agrártudományegyetem hallgatója lett. 1968-ban Általános Agrármérnöki diplomát szerzett jeles eredménnyel.
Ezt követően a battonyai Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezethez került, mint ösztöndíjas. Közben 1969–79 között Növényvédelmi Szakmérnöki diplomát szerzett. 1973–75 között a mezőkovácsházi Új Alkotmány Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnél dolgozott mint növényvédelmi szakmérnök, majd visszakerült a battonyai Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezethez, mint termelési főmérnök.
1980-ban szerzett tudományos doktori címet (summa cum laude eredménnyel), 1981–90 között a Velencei Kutató Intézetben főmérnökként dolgozott. Tudományos eredményeit mintegy harminc találmány fémjelzi. A rendszerváltás után visszakerült Battonyára és azóta mezőgazdasági vállalkozóként dolgozik családjával együtt. A családnak 500 hektár saját és bérelt földje van. Mellette 50–60 mezőgazdasági kistermelőnek végez mezőgazdasági szolgáltatást. A Magyar Szocialista Párt tagja, 1998-ban önkormányzati, 2002-ben országgyûlési képviselői mandátumot szerzett. Egyéb társadalmi, ill. civil szervezeti tisztséget tölt be a Battonyai Nyugdíjas Egyesület, Viharsarki Nagycsaládosok Egyesülete, Dél–Békési Nyugdíjasok Egyesülete és a Battonyai Sportegyesületben is.
