Az eddigi adatok arra utalnak, hogy Csongrád, Békés, Hajdú megye az átlagosnál fertőzöttebb, de kisebb fertőzött foltok sokhelyütt előfordulnak.
A termés jelentős része még a táblákon van, ezek minősége, a toxintartalmat is beleértve, a sok eső után megjósolhatatlan. Több tételnél mértünk 8–10 ppm deoxynivalenol (DON) koncentrációt, ami az 1,25-ös limitnek 7–8-szorosa. A helyzet sok tekintetben hasonlít a 2006-os járványra. Az 1. ábra súlyosan fertőzött tábláról származó magmintát mutat.
A búzafelvásárlás minősítési tapasztalatai ezért fontosak lesznek. Ami miatt a helyzet mégis más, mint korábban volt, az a DON határérték EU szinten, így nálunk is, ennek betartása kötelező. A búzában az 1,25 ppm nem olyan sok, 1–2%-os vizuálisan is észlelhető fertőzöttségnél már könnyen meghaladhatjuk ezt az értéket. 5–10%-nál pedig többszörösen. Az idén tulajdonképpen semmi rendkívüli és váratlan nem történt. A fajták túlnyomó része eddig is a fogékony kategóriába tartozott és nagy változások idén sem következtek be. A járvány akár évenkénti kitörésének lehetősége fajtaoldalról biztosított. Ezt ugyan a termelők 2–3 járványmentes év után hajlamosak alábecsülni, de ettől a tény még nem változik. Ezért a magyarázatot máshol kell keresni. Két másik fontos tényezőt kell elemezni.
Az egyik az agrotechnika-agronómia problémája. A kukoricabogár széles körû elterjedése a kukorica monokultúrát nagyrészt megszüntette, ezért a búza előveteményei között a kukorica nagyobb hányaddal szerepel, mint korábban. Ez mindenképpen a járványveszélyt növeli, hiszen a kórokozó hatalmas tömegben telel át a talaj felszínén heverő növénymaradványokon, amelyek gyakorlatilag nedves időjárás esetén mesterséges fertőzésben részesítik a búzatáblákat. Idei tapasztalataink többszörös különbségeket mutatnak ugyanazon fajta kukorica és repce elővetemény utáni fertőzöttségben 15 m-re egymástól. Ráadásul valamely okból a gazdája elfelejtette megvédeni és a kalászok 70%-a
mutatta kisebb-nagyobb arányban a betegség tüneteit. A rosszul elmunkált kukoricatarlóba vetett búza sokhelyütt mutatott súlyos fertőzést. Békés megyében voltak olyan táblák is, amelyeket ideális elővetemény után vetettek, és mégis súlyos fertőzést mutattak. Ez hasonlít az 1970-es helyzetre, amikor Kükedi Endre mérte fel a járványsújtotta vidékeken az elővetemény s más agronómiai paraméterek állapotát, és arra a következtetésre jutott, hogy a tartós, nagy mennyiségû csapadékot hozó meleg időjárás esetén már a jó elővetemény is csak mérsékelt hatású volt. Németországban Obst szerint a kukorica elővetemény DON kockázatban 17-szer nagyobb értéket mutat, mint pl. borsó után, de a búza utáni búzában is csak négyszer nagyobb a kockázat. Németország északi részeiben azóta van komolyabb fuzáriumjárvány, amióta a kukorica felhúzódott északra. Az amerikai tapasztalat is hasonló.
A másik a már említett csapadék meleg időjárással párosulva. A járvány kialakulása szempontjából a nedves periódus hossza igen fontos. Ezért lehet életveszélyes a dőlés. Az is gyakran elhangzik, hogy ez nem egyre fokozódó szárazságot fog jelenteni, hanem egyre kiszámíthatatlanabb időjárást. Amibe a hónapokig tartó aszály mellett a néhány nap alatt lezúduló 200 mm csapadék is belefér, pl. Kiszomboron ez utóbbi történt. A lényeg az, hogy ez nagyrészt előre jelezhetetlen, ezért a fajtáknak mind a szárazság, mind a betegségek elleni ellenállóságának jónak kell lennie, egyébként a fajták tartósan nem tudnak megmaradni a piacon.
Mit lehet mégis tenni?
Az első helyen a fajtakérdést kell tárgyalni, mégpedig két szempontból. Az egyik a fajtaminősítés. Pályázati munka révén három éve vizsgáljuk a fajtajelölteket, de más program keretében a fajtákat, hazaiakat és külföldieket egyaránt. Mindkét kísérletsorozat azt mutatja, hogy a fuzáriummal szemben tudatosan nem szelektált fajták között 6–8-szoros különbségek évről évre jelentkeznek, idén pl. a búzafajták átlagfertőzöttsége 12 és 58% között helyezkedett el négy eltérő fertőzőképességû izolátum és öt értékelés átlagában. A szegedi fajták közül a GK Petur (26), a GK Szala (16), a GK Hattyas (25), GK Smaragd (26), GK Csillag (27), a GK Holló (27) mutatott kalászfertőzöttségnél az átlagnál (31,3%) jobb ellenállóságot (az SZD 5% = 4%). Ez azt jelenti, hogy van akkora variabilitás a fajták, de a jelöltek között is, amit a minősítéskor érdemes figyelembe venni, így a nagyon fogékony, bár egyébként kiváló jelöltek bejutását a köztermesztésbe meg lehetne akadályozni. Ez az élelmiszerbiztonsági helyzet ugrásszerû javulását eredményezné. A 2. ábrán igen ellenálló és fogékony törzs szemtermését mutatjuk be mesterséges fertőzés után, a fertőzés egy időben és ugyanazzal a fertőző anyaggal történt.
Ez azért is fontos, mert ez a közepes, vagy annál jobb ellenállóság hatékony vegyszeres védelemmel együtt már biztosíthatja a megfelelő határérték alatti toxintartalmat a járványhelyzetek túlnyomó részében. A nemesítési anyag szûrése is beindult. 2008-ban 1400 B törzset teszteltünk le, fertőzöttségük 0 és 100% között volt. A több, mint 200 C törzs pedig 0 és 60% közötti értéket vett fel. A jók aránya összességében 15–20% volt, azaz bőségesen van lehetőség ellenállóbb törzsek azonosítására és később, ha egyéb tulajdonságaik is megfelelnek, állami bejelentésre. A fuzárium programból is egyre jobb törzsek jönnek ki, tehát nemcsak a véletlent fogjuk meg, hanem a kombinációkat ezt figyelembe véve hozzuk létre és szelektáljuk.
A második helyen az agrotechnikát kell említeni. A kukorica kiemelt szerepét a járványok kialakulásában már tárgyaltuk, egyébként régóta ismert. Itt igen fontos, hogy a búza elé, ha már elkerülni nem lehet, rövidebb tenyészidejû kukorica kerüljön, hogy a búza alá történő talajelőkészítést optimálisan el lehessen végezni. A kukorica szármaradványokat maradéktalanul alá kell forgatni. Ezzel a kukorica káros elővetemény hatását jelentősen mérsékelni lehet. Az lehet, hogy a korai kukorica valamivel kevesebbet terem (nem biztos), viszont a búza lényegesen jobb egészségi állapota miatt a szántás plusz költsége a tárcsához képest sokszorosan visszajön. Ezen túl a korai kukoricák csőfuzárium fertőzésre is kevéssé kitettek, mint a kései hibridek, amelyeket a hideg őszi esők még sokszor kint találnak. Az a gazda, aki idén nem tudja a terményt eladni a magas fertőzés miatt, az pontosan tudja ennek a tanácsnak az értékét. Végül kukorica után az egyébként kiváló, de fogékonyabb fajtákat csak a fenti előkészítés után vessük, egyébként az ellenállóbbakat vessük kukorica után. Ökölszabály, hogy a kukorica utáni búzát kalászfuzárium ellen kötelező megvédeni megelőző, preventív módon. Kevesebbet beszélünk a dőlésről, amely igen erős járványfaktor. Az 3. ábra dőlt búzában kedvező mikroklíma miatti erős kalászfertőződést mutat, intenzív micélium képződéssel. Ebből kiváló minőségû búza biztosan nem lesz. Azaz, a dőlést akár szárcsökkentővel is mérsékelni kell, elkerülendő, vagy csökkentendő ezt a hatást.
A harmadik kérdés, hogyan. Van olyan lehetőség, amelyet ma már mindenki alkalmazhat, a jobb védekezési technológia. Itt három szempontot kell figyelembe venni. Az első a hatékony szer kiválasztása. A preventív védekezés azért is fontos, mert az igényt a következő évre akár ősszel is le lehet adni, így a szükséges szert biztosítani lehet. Aki a virágzás után kezd el szert keresni, a kívántat sokszor még aranyért sem kapja meg, mert már az utolsó liter is el van adva. A gyengébb szerekkel 1–2 héttel az optimális idő után meg jó eredményt aligha érünk el. Igaz, ilyen feltételekkel a jó szerek is csalódást fognak okozni, de ezért nem a szert kell hibáztatni. Az elmúlt években már többször adtunk hírt fungicid-hatékonysági kísérleteink eredményeiről, többek között e folyóirat hasábjain is. Ma a leghatékonyabbak a tebukonazol, ill. a tebukonazol/protiokonazol hatóanyagok. Ezen túl a metkonazolt lehet még említeni, a gyártója azonban nem kalászfuzárium ellen pozícionálja elsősorban. Jó tudni azonban, mert ha hiányhelyzet lép fel, akkor ezzel és a hasonlóképp más felhasználásra javasolt Folicur Solo-val is még jó eredményt tudunk elérni. Csak zárójelben, mindkét szernek van búzára engedélye. A fungicidek közötti erősorrend viszonylag enyhe járványok alatt is megmutatkozik, igen erős járványban azonban már csak a nagy tebukonazol, ill. protiokonazol tartalmú termékek védenek kielégítő mértékben, kukorica elővetemény és érzékeny fajta esetében azonban ezek is kevesek lehetnek. Ezért kell legalább közepes ellenállóság a biztos védekezés eléréséhez. A kísérletek azt mutatták, hogy az eszmei feltételeket biztosító kisparcellás kísérleteknél 80–90%-os hatékonyságot is el lehet érni, amely nagyjából 10 ppm toxinkoncentrációt előidéző természetes járványt még határérték alá lehet csökkenteni. A mai átlagos szerhatékonyság mellett a csökkenés mértéke 30–50%, azaz 1,7–2,5 ppm természetes töménységig hatékony. A hatékonyságban a szereken kívül a fajtának is szerepe van, azonos fogékonyságú fajtáknál akár 2–30%-os eltérések is lehetnek a tünetek, vagy DON-tartalom csökkentésében. Úgy tûnik, a kalász jól válaszol a kezelésekre, már a fajták kevésbé. Erről azonban igen kevés az adat, ehhez széles körû és drága kísérletek kellenek, forrást azonban ezekhez csak nagyon nehezen lehet találni.
A hagyományos permetezési technológiát a levelek védelmére fejlesztették ki. A függőlegesen álló kalászok mellett a permetlé lefelé tart, ezért a kalászok oldalirányú fedettsége igen egyenetlen lesz, a frontoldalon (a traktor haladási irányába néző kalászoldal fedettsége) lesz a legjobb, a többieké alig mutatható ki. Ez azért probléma, mert a búzában a fungicid hatóanyag transzlokációja alig mutatható ki, ezért a kalászt minden oldalról védeni kell. Ezt olyan szórófejjel tehetjük meg, amely közel vízszintesen permetez, így előre-hátra szerelve, vagy hasonló munkát végző ikerszórófejjel a kalászokat jól be lehet fedni. Ha nem tudjuk a permetlevet a kalászokra minden oldalról elegendő fedettséggel felvinni, akkor nem a szer felelős a gyenge hatásért. Mivel a 2008-as eredmények értékelése még nem készült el, a 2007-es adatokat mutatjuk be az 4. ábrán. A kísérleteket 250 l/ha permetlé és 7–8 km/óra sebesség mellett végeztük.
Az ábrából három fontos tanulság vonható le. Először a szerek között határozott hatáskülönbségek vannak. Erről már volt szó, ezért ezt nem részletezzük. A második szerint a két hagyományos szórófej, bár átlagosan azonos teljesítményt nyújtanak, a hatékonyabb szereknél tapasztalt jobb hatás miatt az XR TeeJet adja a jobb minőségû munkát, a kevésbé hatékony szereknél, amelyek azonban egy gyengébb járványt még meg lehet fogni, egyformák. Ugyanide tartozik az, hogy az XR TeeJet fúvóka sokkal jobb hatásra is képes, mint ahogy azt feltételeztük a gyakorlati eredmények alapján, tehát a technológiai fegyelem betartásával, az időzítés pontosságával és kiváló minőségû munkával itt is lehet lényeges eredményjavulást elérni. A Turbo TeeJet Duo fúvóka lényegesen jobb teljesítményt ad a gyengébb fungicideknél, de a jó szereknél alig van érzékelhető különbség. A technológia előnye, hogy a permetezőkeretet 30–50 cm magasságban lehet járatni, így egyenetlen talajon is még elfogadható munkát ad. A legjobb minőségû munkát mindenképpen a Turbo Floodjet fúvóka adja, ez minden fungicidnél megfigyelhető. Ennél azonban a kalászszint felett 20–30 cm-rel kell a fúvókának lenni, ez a keret függőleges kilengésére már érzékeny. Ezt a nagyüzemi alkalmazásánál többször tapasztaltuk. A megoldást több irányban kell keresni. Az egyik az, hogy a keretet megemeljük 10–15 cm-rel, de a fúvókát egy ugyanekkora méretû toldalékra szerelve a probléma súlyát mérsékelni lehet. Lehet egyenletesebb talajmunkát végezni, de ez csak a sík területeken lehetséges, a dombos vidéken ez nem oldható meg. Lehet olyan permetezőgépet használni, amelybe a permetezőkeret kilengését csillapító automatika van, ezzel is lehet a munka minőségét javítani. Továbbá olyan eddig még nem tesztelt szórófejeket is ki kell próbálni, amelyek a célnak, a kalászok oldalirányú fedettségének biztosítását is képesek megoldani. Az említett fúvókákat több helyen is be lehet szerezni, mi (ez nem a reklám helye) a gödöllői Farmcenter Kft-vel vagyunk kapcsolatban, ők a szakmai helyzetet pontosan ismerik és a fúvókák kiválasztásában a szükséges segítséget meg tudják adni.
Végül úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a természet erőinek. Számos olyan lehetőségünk van, amellyel már ma is lényegesen csökkenthetők a kockázatok. Kétségtelen, számos fontos tennivaló van még előttünk. Azonban abban is bizonyosak vagyunk, hogy kitartó munkával, akár a nemesítésben, akár az agronómiában, akár a vegyszeres növényvédelemben lényegesen előbbre tudunk lépni. Nem gondoljuk, hogy nagy csodák vannak. Sok apró-nagyobb lépés révén tudjuk elérni a célokat, számos elem bölcs összehangolásával.
Dr. Mesterházy Ákos
MTA lev. tagja
