A talaj tömörödöttnek minősül, ha a termőrétegben a térfogattömeg érték meghaladja az 1,5 g/cm3-t, illetve ha a talajellenállás a szabadföldi vízkapacitás megfelelő víztartalmánál nagyobb, mint 3 MPa. Magyarország talajainak 34,8%-a érzékeny, 28,3%-a mérsékelten érzékeny, 23%-a pedig gyengén érzékeny a degradációra és a tömörödésre. Ha csak az érzékeny és mérsékelten érzékeny területeket összesítjük, akkor is több, mint 3 millió hektár szántót érint a jelenség.
A talaj természetes állapotában is képes bizonyos mértékû tömörödésre. A talaj mélyebb rétegeiben a rétegek felett lévő talaj tömegéből adódó nyomás hatására is kialakulhat tömör záróréteg. A sok és nagy intenzitású csapadék fokozza a talaj tömegéből adódó ülepedést. A talajvíz, állandó, vagy időszakos vízborítás következtében szintén tömör rétegek alakulnak ki. A talajképződés során több ilyen szint is kialakulhat az adott talajtípus sajátosságaként.
Az emberi tényezők azonban több okból is sokkal jelentősebbek. A negatív változások sokkal intenzívebben, és a talaj felső rétegeiben is lezajlanak. A tömörödés bekövetkezhet a nedves talajon történő járáskor, mûveléskor, illetve többször ugyanabban a mélységben végzett mûvelésnél, az adott mûvelőelem talajra gyakorolt ismételt nyomása következtében. A jelenség a mezőgazdasági termelés kezdete óta előfordult Földünkön, hatalmas mértéket azonban csak a 20. század iparszerû mezőgazdaságában öltött. Egy 4 tonnás tengelyterhelésû gép minimum 30 cm-ig, egy 10 tonnás minimum 50 cm-ig tömöríti a talajt.
A talaj tömörödése során negatívan változik a talajalkotó részecskék közötti kapcsolat, illetve csökken a pórusok mennyisége és mérete. Ez a kedvezőtlen folyamat számos következménnyel bír. A pórusrendszer átalakulásából adódik a rosszabb szerkezet, ennek hatására csökken a gázok transzportja és a vízáteresztő képesség is. Mivel csökken a talaj vízbefogadó képessége, nagyobb mértékû eróziós károkra számíthatunk, és az aszály tünetei is előbb jelentkeznek. A kedvezőtlen talajállapot a növény nehezebb, és egyenetlenebb csírázását, kisebb hajtás- és gyökérnövekedését, rosszabb víz- és tápanyagfelvételét vonja magával. A tömörödött talajban sínylődő, gyengébb növények természetes ellenálló-képessége is romlik, nagyobb élettérhez jutnak a kártevők, kórokozók. A folyamat egésze a kisebb mennyiségû és rosszabb minőségû termésben „csúcsosodik” ki. Azonban nem csak a bevételi oldalon könyvelhetünk el veszteségeket. Romlik a megmunkálhatóság, adott minőségû talajmunka csak nagyobb üzemanyagköltséggel, illetve több menetszámmal biztosítható, így a kiadásaink is nőnek.
Mint az élet számos területén így itt is a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. Létfontosságú, hogy minimalizáljuk a nagy tömegû gépekkel a talajon való járást. Túl nedves talajon kerüljük a mûvelést. Különösen igaz ez a szántásra és a tárcsázásra, mint a talajt leginkább tömörítő két mûvelésre. A tárcsa mind tarlóhántásnál, tarlóápolásnál, mind alapmûvelésnél kiváltható korszerûbb, talajkímélő eszközökkel. Ha mégis ragaszkodunk a jó „öreg” megszokott tárcsánkhoz, azt mérsékelten nyirkos talajállapotnál használjuk. Ne feledkezzünk meg a felület lehetőség szerinti egy menetben történő lezárásáról sem, elősegítve ezzel a talaj biológiai élettevékenységének fokozását, és a nedvességmegőrzést. Ha ez kiegészül a mulcshagyó talajmûveléssel, máris tettünk valamit, hogy az esetleges kisebb talajhibákat a felpezsdülő talajélet „kijavíthassa”! A másik problémaforrás az eke. Nedves talajon ennek az alkalmazása sem javasolható. Csapadékos őszön válasszunk inkább valami más alapmûvelést. Mindenképp kerüljük a több éven keresztül ugyanabban a mélységben történő szántást.
Fontos, hogy a kisebb táblákon a taposási veszteségek csökkentése érdekében kisebb gépeket, gépsorokat alkalmazzunk. Így a táblaszegélyeken fellépő taposási károk nagymértékben csökkenthetők.
A helyes agrotechnikáról sem szabad elfeledkezni. A vetésforgó szakszerû alkalmazásának nagy a jelentősége. Ha
megoldható, iktassunk be mélyen gyökerező talajlazító növényeket (évelő pillangósok, keresztesvirágúak). Ha talajtípusunk, gépeink, gazdaságunk ökológiai viszonyai és a gazdasági környezet ezt nem teszik lehetővé, akkor sincs még minden veszve. A korán lekerülő elővetemények után lehetőség nyílik a különböző zöldtrágyanövény-fajok termesztésére. A választható növényfajok és fajták tárháza igen széles. Elsősorban itt is a keresztesvirágúak (mustár, olajretek, takarmányrepce), illetve a pillangósvirágúak (tavaszi bükköny, somkóró) termesztésére kell helyezni a hangsúlyt.
Ha már kialakult a talajtömörödés, a probléma legjobb ellenszere a talajlazítás! A talaj felső 10–20 cm-es mélységében fellépő tárcsatalp tömörödést orvosolni viszonylag egyszerû. A mélyebb alapmûvelés képes megszüntetni ezt a hibát. A 30–40 cm-es rétegben kialakult eketalp megszüntetése már nehezebb. Középmély-lazítók alkalmazásával ez a probléma is orvosolható.
A lazítás pozitív hatása azonban csak néhány évig áll fent, sőt akár egy helytelen mûvelettel is tönkretehető. Ezért lényeges, hogy folyamatosan kövessük talajaink állapotát, és ha szükséges ne késlekedjünk a beavatkozással. De hogyan is lehet megállapítani, vajon az én talajom rendben-e? Nem kell bonyolult eszközökre gondolni. Egy ásóval nagyszerûen tanulmányozható a talaj felső mûvelt rétege. Így egyszerûen és gyorsan megállapítható, van-e tömör záróréteg, milyen a talajnedvesség, vannak-e szármaradványok, ha igen azok milyen állapotúak, találunk-e gilisztajáratokat, ha igen mennyit. Ebből a néhány adatból már megbízhatóan lehet következtetni a talajállapotra. Ha a mélyebb rétegekre is kíváncsiak vagyunk, de nem szeretnénk mélyebbre ásni, akkor egy vaspálcával is megvizsgálhatjuk ezeket a rétegeket. Nem kell hozzá más, mint nyirkos talajállapotnál a tábla több pontján leszúrni a vaspálcát. Ha könnyen leszúrható, jó állapotú a talajunk, ha nem, akkor ott gond van. Javaslom mindenkinek, hogy ezzel a két egyszerû módszerrel rendszeresen kövesse talajai állapotát.
A talajt tönkretenni könnyû, megjavítani már sokkal nehezebb. Vigyázzunk hát legfontosabb erőforrásunkra!
Mikó Péter, Szent István Egyetem
