A mezőgazdasági termelés ökológiai, közgazdasági feltételeinek megváltozása a kutatókat és mezőgazdasági termelőket egyaránt arra késztetik, hogy keressék azokat a növényfajokat, amelyek jövedelmezően termeszthetők, bővítik a biodiverzitást, valamint jó minőségû, piacképes ún. funkcionális élelmiszerek előállítását teszik lehetővé.

A korábbi nagyüzemi termesztés során, – de elsősorban az utolsó 18 évben – a termesztett növények száma rohamosan csökkent. A termesztett növények kis száma, ezen belül a gabonafélék magas részaránya problémát jelent a talajtermékenység fenntartásában is.

A fent felsorolt objektív problémákon felül az éghajlatban érezhető változások (mediterrán hatás, mely ciklikusan jelentkező száraz periódusok kialakulásában mutatkozik meg) arra ösztönöz bennünket, hogy a korábban nem termesztett növényfajok termesztésével is próbálkozzunk.

A mandulafüvet (Cyperus esculentus L. var. sativus Boeck.) (földimandula néven is ismert) gazdasági növényként már nagyon régóta hasznosítják. Gumója 20–24% finom étolajat, 3–7% nyers fehérjét és 30% körüli cukrot tartalmaz – kiválóan alkalmas élelmiszer alapanyagként történő hasznosításra, valamint takarmányok összetevőjeként is szóba jöhet. Olaját az egyik legfinomabb étolajnak tartják, a koptatott gumókat az édesipar is széles körûen hasznosítja.

A gumóból előállított olaja, kozmetikai szerekben és élelmiszer adalékanyagokban való felhasználását teszi lehetővé. Egyes irodalmak, melyet saját vizsgálataink is alátámasztanak, az olívaolajjal egyenértékûnek tartják, kedvező zsírsav-összetétele miatt. Földimandulából készül a spanyolok kedvelt üdítő itala a Chufa-tej (Horchata).

Származása, elterjedése, termesztésének története

A Cyperus esculentus L. (mandulapalka) szubkozmopolita, trópusi-szubtrópusi elterjedésû faj. A mandulafû származási helye Észak-Afrika. Az ősi Egyiptomban, nem messze a Nílustól, homokos területeken kultúrnövényként ismerték. A fáraók síremlékeihez helyezett vázákban e növény díszlett. Egy i.e. 15. századi síremlék falára festett ábrázoláson gumóit mérlegelték. A síremlék másik részén feljegyzéseket találtak a gumó elkészítésének módjairól. Többek között, mint édességet említik, mely úgy készült, hogy az őrölt gumót mézzel keverték össze. Arról, hogy akkoriban termesztették-e

a növényt, azok a gumók is tanúskodnak, melyeket a síremlékekben találtak. Egyesek úgy vélik, az elsők közül való, melyet termesztett kultúrnövényként tarthatunk számon. Egyiptomban már i.e. 2400 évvel széles körben alkalmazták ételek, gyógyszerek és parfümök alapanyagaként. Ételalapanyagként való felhasználása előtt megpirították, a szárított őrölt gumót pedig kávéban, csokoládéban használták. Olaja az illatosított szappanok alapanyaga volt, de kenőolajként is szerepelt. A lombos növényi részt az állatállománnyal etették fel.

Az arabok juttatták el Spanyolországba a mór királyok idején i.e. 700 és i.sz. 1200 között. Valencia keleti tartományai lettek a legmegfelelőbbek a növény termesztésére.

Később Dél-Európában is elterjedt, termését a népi gyógyászatban használták. Ma legnagyobb területen Spanyolországban, Törökországban, az USA-ban (Kalifornia-Iowa-Texas államokban) és az afrikai országokban termesztik, de perspektivikus növénynek tartják egyesek Franciaországban is.

Magyarországon a múlt században kísérletet tettek a termesztésére, de ismeretlen okokból felhagytak vele. Magyarországon 1995 óta foglalkozunk termesztésével, ez idő alatt több kísérletet végeztünk a mandulafûvel, biztató eredménnyel.





Rendszertani besorolása

A mandulafû (Cyperus esculentus L. varietas sativus Boeck.) a palkafélék (Cyperaceae) családjába tartozó évelő növény. Termesztésben egyéves növényként termesztik.



Zárvatermők (Angiospermatophyta) törzse

Egyszikûek (Monocotyledonopsida) osztálya

Liliomalkatúak (Liliidae) alosztálya

Palkavirágúak (Cyperales) rendje

Sásfélék (Cyperaceae) családja

Palkafélék (Cyperoidae) alcsaládja

Palka (Cyperus) nemzetség





Morfológia

Gyökérrendszer

Rhizómája 15 cm hosszú és 0,5–1,5 mm széles, morfológiailag két csoportba sorolhatók. Egyik típusa a talaj felszíne alatt vízszintesen nőve képez talajfelszín feletti hajtásokat. Másik típusa vízszintesen és ferdén lefelé növekedve gumót képez, melynek hossza 15 cm a végén barnás gumó. A rhizómákon fejlődő gumók gömb, vagy hosszúkás alakúak, beérve sötétbarna színûek, maximum 0,5–1,5 cm átmérőjûek.

Pikkelyes fehér vagy világos színû 20 mm-t is elérő gumókat fejleszt szálas rostos gyökerén.

A gumók átmérője 0,5–1 cm. A gyökérzet 40 cm-re hatol a talajba.

Méréseink szerint a gumó minimális paraméterei a következők:

• tömeg: 0,45–0,8 g

• hossz: 0,9–1,96 cm

• szélesség: 0,7–1,1 cm

• színe sárgásbarna, jellegzetes ráncoltság a külső felületen.



A mandulafû egy lágyszárú, polikarpikus, gyöktörzses növény, amelyet egynyáriként termesztünk.



Hajtásrendszer

A földalatti hajtásból (rhizómából), vagy a gumóból fejlődnek ki a szárak, mely 10–20 cm. Minden egyes nóduszon hártyaszerû pikkelyt találunk.

A levelek 5–12 mm szélesek, a főér kiemelkedik. Pázsitfûfélék leveleire hasonlítanak, levéllemezük 60–70 cm hosszúak.

A levelek a rövid szárból fejlődnek, levél állása háromsoros. A levelek világos, sárgás-zöld színûek. Szára háromszög keresztmetszetû.

A felső levélemeletek kifehéredettek vagy viaszosak, az alsóbbak tompák, fakók. Párhuzamos erezetûek, a középső ér világos, s a levél ezen ér mentén meghajlik: V keresztmetszetet mutat.

Magyarországon az átlagos növénymagasság 73–76 cm. A vegetáció végső szakaszában a levelek csúcsi részétől kezdődően a szár irányába haladva először elsárgul, majd megbarnul, végül teljesen elszárad a levélzet. A vegetáció befejeztével az egész lombozat száradva fekszik a területen.





A mandulafû egyedfejlődése

A növekedés megindulásához 12°C körüli talajhőmérséklet szükséges. Kezdetben egy gumóból 2–4 hajtást fejleszt, ilyenkor a vegetatív részek növekedése intenzív (2,6–3,2 cm/nap). Ha egy hajtás elhal, akkor a megmaradó rügyekből új hajtást fejleszt. A további hajtások kevésbé erőteljesek, mint az első. Csúcsi (apikális) dominancia érvényesül.

A mandulapalka fejlődésmenetére jellemző, hogy a kihajtás április közepén kezdődik, április végén, május elején tömeges. A föld feletti hajtások nyáron újabb rizomákat képeznek, amelyekben újabb gumók és föld feletti hajtások fejlődnek. A virágzás június végén kezdődik. Július közepéig a föld feletti lombozat kifejlődik, ekkor a növénymagasság 73–75 cm. Az új tőhajtások száma augusztus közepéig emelkedik. A gyökéren lévő apró gumók július közepétől intenzív fejlődésnek indulnak, mely tart a vegetációja végéig (október közepe). A gumók októberre érnek be. A növény minden talajfelszín feletti része elfagy.

A gumó színe kezdetben fehér, majd fokozatosan barnul. A tapasztalatok Magyarországon azt mutatják, hogy hazánk éghajlata, illetve a térségünkben tapasztalható napfénytartam nem elegendő a mandulafû teljes életciklusának befejezésére, virágot ugyan hozhat, de e növények életképes magot nem teremnek.



Környezeti igénye

Fény-, hő- és csapadékigény

Fotoszintézisük alapján C4-es növények.

A származása is mutatja, hogy melegigényes növény, igényli a magas hőmérsékletet, a sok napsütést. Elsősorban a vegetációs periódus első időszakában a vegetatív-részek kifejlődéséig igényel magasabb hő-összeget. Noha elviseli a száraz időszakot is, tapasztalataink szerint jó minőségû és nagy mennyiségû termés csak akkor várható, ha a száraz időszakban az állomány csapadékpótló öntözése megoldható. A jó vízellátottságot nagyobb terméssel és nagyobb szárazanyag tartalommal hálálja meg. Árnyékban rosszul fejlődik.

A késő tavaszi fagyokra érzékeny, ezért ültetését a fagyok elmúltával lehet megkezdeni. Túl korai ültetése esetén csírázása elhúzódik, a gumókat talajban áttelelő különböző kórokozók támadják meg.

A betakarítás időszakában a száraz időjárás a kedvező. Külföldi kísérletek szerint melegigénye és a tenyészidőszak hossza bőséges trágyázással csökkenthető.

Meleg, forró klímát kedvelő növény, mely magas hőmérsékletet igényel (17–25°C), valamint 5–6 fagymentes hónapot. A csírázás idején a minimum hőmérséklet kb. 12°C lehet. A virágzás 12–14 órás napi megvilágításnál következik be, amikor a hőmérséklet maximum 28°C-ot érheti el.



Talajigény

A mandulafû a tápanyagokban gazdag laza szerkezetû homoktalajokon fejlődik kielégítően. A gumók optimális fejlődéséhez a talajok oxigén ellátottsága, levegőzöttsége nagyon fontos ökológiai tényező.

Ez utóbbi okok miatt kötött talajon gumók egyáltalán nem képződnek vagy méretük kicsi és számuk nagyon alacsony. A gumók képződése a talaj 10–20 cm mélységében történik, ezért a tápanyagellátásnál és egyéb környezeti–agrotechnikai tényezők befolyásolásánál ezt kell figyelembe venni. Az optimális pH 5–7 között van.



Vetésváltás

A vetésforgóba való beillesztésről hazai irodalmi adatokkal nem rendelkezünk. Amerikában kukorica vagy földi mogyoró után következik, de vethető hüvelyes növény után is.

A mandulafû későn lekerülő növény, így csak tavaszi vetésû gazdasági növények termeszthetők utána (dinnye, paradicsom).



Talajelőkészítés, tápanyagigény

Nem különösen tápanyagigényes növény, de nagyobb hozamot csak megfelelő, a talaj állapotától függő trágyázással lehet elérni. Célszerû talajvizsgálatot végezni és ez alapján az optimális tápanyagellátást biztosítani. Ősszel az elővetemény után P, K mûtrágya kijuttatása tarlóra, majd őszi mélyszántás. Tavasszal talaj-előkészítés, N mûtrágya kijuttatása.

Javasoljuk, hogy a szántás mélysége a termőréteg vastágságától függően, de mindenképpen ajánlatos ősszel, 25–30 cm-es mélyen végezni. Tavasszal az ültetés előtt célszerû kombinátorozni az ültetésre megfelelő talajállapot és gyommentesség céljából. A talaj 20 cm mélységig aprómorzsás, jó levegőzöttségû és vízáteresztő képességû legyen. Tápanyagigénye: K: 300 kg/ha, N: 240 kg/ha, P: 35 kg/ha.



Ültetés, szaporítóanyag igény

A növény ezer-vetőgumó tömege 650–700 g, a hektáronkénti vetőgumó-szükséglet 100–120 kg. A mandulafû gumóit alakjuk és méretük alapján az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

Clone GA: jellemző rá a nagy (mérete és súlya) gumó, míg a növényenkénti gumószám és a növényenkénti leveles hajtás száma alacsony. Virágzása intenzív. A gumók nagy növekedési eréllyel bírnak.

Clone AB: gumók kicsik, gömbölyûek, magas a zsírtartalmuk. Bőséges a gumótermése.

Clone LA: közepes (átlagos) nagyságú, ovális alakú gumó. Magas a zsírtartalma.

Magyarországon az ültetés április elején történik, amikor a fagyok elmúltak. Az ültető-gumókat egy napig áztatjuk BIO-csávázószeres vízben, majd a felületét leszárítva ültethetjük.

Nagyüzemi termesztésben a bakhátas termesztési formák javasolhatók. Az egyik módszernél az ültetés előre kialakított primer bakhátakba történik, a második módszernél a bakhátak kialakítása több lépésben történt a növények növekedésével párhuzamosan.

Alul ülepedett, a felső 5 cm-en kellően porhanyós magágyra van szükség, mely úgy alakítható ki, ha a bakhát készítésekor tömörítő eszközt is használunk. Ültetésének paraméterei: 55, 65, 70 cm-es sor, és 6–8 cm-es tőtávolságra. A végleges bakhát magassága 20 cm. Az ültetési mélység: 4–5 cm. A kisebb sortávolságot csak keskenyebb kerékméretû mg-i gépek használata esetén tudjuk alkalmazni.



Ápolása és növényvédelme

A mandulafû ápolási munkája a vegetációs időben kizárólag az öntözésre és a gyomok visszaszorítására irányul. Öntözés június végéig 10–12 naponként 35 mm, július elejétől augusztus végéig 8 naponként 35 mm, időjárástól függően, ez egybeesik a gumósodás folyamatával. Mechanikai gyomirtása jól összeköthető a bakhátak folyamatos kialakításával. Ez nem csak a gyomok visszaszorítását teszi eredményessé, hanem egyúttal a talaj szellőzöttségét is javítja, mely a gumók fejlődésére pozitív hatású. Premergens és postemergens gyomirtást beiktathatunk a terület gyomborításának felmérése után (a vegyszeres gyomirtása is a szabadalom részét képezi). Betakarítás előtt desszikáljuk, majd a lombozatot semmisítjük meg a betakarítás megkönnyítése érdekében.





Betakarítás

Magyarországon a növény október közepére érik be. Folyamatosan kiszárítjuk a bakhátat, a növény föld feletti hajtása elszárad, majd ezt leégetjük, ezt követően a területet majd mechanikusan megtisztítjuk a hamutól, tarló- és növénymaradványoktól. Nagyüzemi termesztése során a betakarítás első mûvelete az elszáradt zöld növényi részek eltávolítása, majd ezt követően traktor által vontatható földimandula-kombájn segítségével a talajból a gumókat tartalmazó gyökereket kiemeljük, és egyben a szállító jármûre ürítjük.

A homoktól a dobban lévő rosták segítségével elválasztja a mandulát, a maradék növényi részekkel a szállítószalagon keresztül a szállító kocsira üríti. Terméshozam: 7,5–8 t/ha, de elérheti a 13–16 t/ha is.



A mandulafû magyarországi termesztéstechnológiáját és hasznosítási lehetőségét e cikk szerzői által kidolgozott szabadalom védi! E publikáció a szerzők első magyarországi közleménye, az abban leírt információk a szerzők tulajdonát képezik!

A cikk folytatása következik.

Prof. Dr. Dr. h. c. Makai Sándor

–Makai Péter Sándor

NYME MÉK

Gyógynövénytermesztési tanszék