A szeptemberi időjárás kedvezett a talajmunkáknak és az elvetett magvak kelésének. Különösen a hónap első felében hullott átlag feletti mennyiségben eső. Október első fele melegebb és csapadékban szegényebb napokat hozott. Szerencsére a hónap második felében, amikor már ismét aggódtunk a talajok kiszáradása miatt, megjött az újabb esős hullám. Ismét átlag feletti mennyiségû csapadék hullott, s ez visszaállította a korábbi kedvező környezeti állapotot. A Mindenszentek időszakában jellemző fagyok elmaradtak, s a november eleje kellemes őszi időt hozott. A második dekádtól már jellemzően fagyos éjszakák köszöntöttek be, a hónap utolsó napjaiban, az ország északi régiójában -10°C körüli hőmérsékletek is előfordultak. Novemberben átlagosan 30–50 mm közötti csapadék hullott, időben és térben egyenletes eloszlásban. A gyakori csapadék késleltette az őszi talajmunkákat, de kedvezett a korábban elvetett és kikelt növények fejlődésének.

A kiegyenlített állományok gyorsan fejlődtek, november végére általánosan elérték a teleléshez optimális állapotot. A nyugati határszélen, főképpen Zala megyében augusztus végétől szeptember közepéig gyakorlatilag folyamatosan esett az eső, s ennek következtében sok helyen megcsúsztak a vetéssel. E területeken a növényállomány nem tudta utolérni a korábban vetett táblák fejlettségét, így a repce november végén 4–6 leveles állapotban indult a télnek. Az őszi búza esetében az optimális vetésidő betartását nagyban befolyásolja az elővetemény betakarítása. Ennek megfelelően a területek többsége időben és egyenletesen kikelt, homogén képet mutatott, de némely táblán, a kései vetés miatt éppen csak kikelt, kissé hiányos állomány várta a telet.

A december első napjai őszies időjárást mutattak. A tél december 14-től érkezett meg, hóeséssel és komolyabb fagyokkal. Karácsony tájékán újabb havazások tették fehérré a tájat, s ez a fagyokkal tartósnak bizonyult. A fordulat január 5-én kezdődött, s a kezdeti változás elég ijesztőnek mutatkozott. 2–3 napig havas eső, ónos eső, jeges eső hullott, miközben a hőmérő -4–6°C-ot mutatott, tehát a csapadék azonnal mindenre odafagyott. A mezőgazdaságban ez azt jelentette, hogy vastag jég vonta be a fák és bokrok vesszőit, szerencsére gally- és ágtörésekről kevésbé lehetett hallani. A havas felületen megjelenő jégkéreg sem jelentett kisebb veszélyt, hiszen tartósan zárt felület esetén a növények kipállása bekövetkezik. Szerencsére néhány nap elteltével jelentős felmelegedés vette kezdetét, s ez a jegesedett kéreg fokozatosan elolvadt. Január közepére a hó nagy része eltûnt, a növények „szabadba” kerültek. Ezt követően a január egyenletesen meleg időszakot hozott, a havi átlaghőmérséklet a sokévesnél magasabb értéket mutatott. Ez az időjárás folytatódott februárban is, napsütéses korai tavaszodás kezdődött, amit csak átmenetileg zavart meg a 17–18-án tapasztalt erős lehûlés (-10–17°C). A talajok vízkészlete január végén még kedvező mértéket mutatott, általában 60–80%-ig telítettek, de helyenként – főleg a Dunántúlon – a 100%-ot is megközelítette a telítettség. Februárban viszont a tartósan átlag fölötti hőmérséklet a vízkészlet csökkenését indította el, a hónap végére a talajok felső néhány cm-es rétege kiszáradt, s ez aggodalomra ad okot.

Az első szemlék azt mutatják, hogy a telelő állomány nem károsodott. A növények zöldek, fagykár nem következett be, és károsító sem lépett fel. Viszonylag tartós volt a fagyos időszak, de a hőmérséklet általában -6–10°C között mozgott, s ezt még az említett kevésbé fejlett növények is elviselték. Az ország nagy részén ebben segítséget nyújtott a hótakaró is.

Aki időben elvégezte a talajmunkát, az biztosította a repce- magvak számára a megkívánt, ülepedett magágyat, s időben tudta megkezdeni a vetést is. A növények gyorsan és egyenletesen kikeltek, s erőteljes fejlődésnek indultak. Szerencsére a termelők egyre általánosabban alkalmazták a vetőmagvak rovarölő szeres csávázását, ami a korai kártevők – elsősorban a repcebolha – megjelenését és károsítását megakadályozta. 2007 nyarán, a hosszan tartó aszályban a kórokozók fertőző tömege is visszaesett, ezzel magyarázható, hogy a fómás levélfoltosság és szárrák valamint a repce peronoszpóra csak október második felében és novemberben jelentek meg, de csak az idősebb leveleken alakult ki csekély mértékû károsítás. A triazol típusú fungicidek regulátor hatásának felismerése új célt adott a kezelésnek, s új technológiai elemmel bővült a termesztés. A termelők egyre inkább ismerik és alkalmazzák ezt az eljárást. Pontos felmérés nincs, de bizonyos visszajelzések alapján valószínûleg a termőterület 2/3 részén a termelők elvégezték a kezelést. Természetesen a triazol származékok kórokozók elleni hatásukat is megőrizték, tehát növényvédelmileg is hatásos a kezelés. A tél végi szemlék azt mutatják, hogy az állományokban az idősebb leveleken lehet találni a fómás levélfoltosság néhány foltját, de a szívlevelek egészségesek. Egyelőre nem látszik a gombabetegségek elleni védekezés szükségessége. 2007-ben rossz idő járt a repcedarázs nyári első és második nemzedékére. Ennek következtében a kártevő álhernyói későn, és alacsony számban jelentek meg az őszi vetéseken. Védekezésre általában nem volt szükség, esetleg egy-két helyen, gócos felszaporodás nyomán. A repce tavaszi növényvédelmének gerincét a kártevők elleni kezelések adják. A korai tavaszodásban a repceszár-ormányos és a repcefénybogár várhatóan már (február végén), március elején megjelenik. Természetesen az első időszakban mozgásuk csekély, de a hőmérséklet emelkedésével egyre intenzívebben keresik fel a bimbózó repcetáblákat. Érdemes tehát sárgatálas módszerrel követni mozgásukat, a kezelés konkrét időpontját a növényeken megjelent imágók számlálásával is meghatározhatjuk (5 db/növény már indokolja a permetezés indítását). Az időjárástól és az első kezelés sikerességétől függően újabb kezelésre is szükség lehet.

Az őszi árpa már az őszön elérte a bokrosodás állapotát, sőt több táblán a bokrosodás vége állapotot is. Az őszön a levéltetvek betelepedése és szívogatása okozott gondot. Kevés helyen védekeztek a kártevő ellen, s ennek egyik közvetett hatása a sárgulást okozó árpa törpeség vírus megjelenése. A tünetek tavaszra alakultak ki. A sárgulásos tünetegyüttes okozói a korábbi megállapításokkal egyezően relatív tápanyaghiány, termesztési hiba és gombabetegségek megjelenése is. Ez utóbbiak közül most a hálózatos levélfoltosság figyelhető meg. Első lépésként a tavaszi fejtrágya és a napsütés segítséget nyújt, általában erre az őszi árpatáblák kizöldülnek. A gombabetegségek elleni védekezés a tavaszi időjárás függvénye. A gabonafutrinka lárvája ősszel sem okozott gondot, most sem várható. Valószínûleg korán megjelenik a vetésfehérítő bogár áttelelt népessége. Figyelni kell mozgásukra, szükség esetén, a tábla szélén végzett kezeléssel megakadályozható a nagyobb kártétel.

Az őszi búza táblákon az őszön nem jelentek meg károsítók, az állományok jól teleltek, egy kicsit egyöntetûbb képet mutatnak. Egyelőre nincs olyan kórokozó, amely közvetlen veszéllyel fenyegetne. A kártevők közül az árpánál leírtak szerint a vetésfehérítő bogarak korai megjelenése várható. A táblaszéli, illetve gócos felszaporodásukat követve megelőzhető a súlyos kártétel.

Sajnos nem ilyen kedvező a kép a mezei pocok és a hörcsög tekintetében. A kártevők állománya a 2006–2007. évi enyhe tél során nem csökkent, majd az aszályos nyáron folyamatosan szaporodtak. A nyár végén, a lábon álló kultúrákban súlyos károkat okoztak, ami előre vetítette az őszi veszélyt is. Az egész országban lehetett érzékelni a népesség gyarapodását, de a legfertőzöttebb térség a Csongrád–Békés–Szolnok megyén keresztül egészen a borsodi mezőségig nyúlik. Az őszi vetések kelése után megkezdődött a kártevők betelepedése és már korai szakaszban súlyos kárt okoztak. Szolnok megyében egy repcetáblát tarrá rágtak. Jellemző, hogy a népesség a Jászságban 3–4 lakott járat/100 m2, de a repcetáblák szélén, egy–egy gócban 10–15 lakott járat is előfordul 100 négyzetméterenként. A hörcsögnépesség 1–2 kotorék hektáronként, de ez már mindenképpen indokolja a védekezést. Általában már az őszön megkezdődött a védekezés, ami egyelőre csapdázást jelentett. A hörcsög november végén zárta a kotorékát, telelőre vonult, de várhatóan március elején kibontja kotorékát, s kezdődik a táplálkozása. A pocok viszont télen is aktív, tehát folyamatosan lehet számítani kártételére. A védekezéseket érdemes a tavaszi általános kizöldülés előtt elvégezni.

A kapás növények vetésénél a tavalyi tapasztalatok alapján külön figyelmet kell fordítani az amerikai kukoricabogár lárvakártételére. Pontos meteorológiai előrejelzés nincs a nyár eleji időszakra, de a korai aszályos időjárásnak most is esélye van, s az a kukoricabogár lárvakártétel veszélyét növeli. A megelőzésre már a vetéskor gondolni kell.



Tóth Miklós