Azóta bebizonyosodott, hogy korai volt, s ennek káros következményei is lettek. A február végi időszak változást hozott az időjárásban. Az addigi korai, meleg tavasz után a hőmérséklet fokozatosan az időszaknak megfelelő értékre süllyedt és az időjárás általában az évszaknak megfelelően alakult.
Március első napjaiban többször hullott csapadék, ami pótolta a tél végi veszteséget. Azóta jelentősen nem változott az időjárás jellege, maradt változékony, hûvös és többször csapadékos. A naptár szerinti haladás, a meteorológiai tavasz sem hozott változást, maradt a tél végi időjárás. Így adódott, hogy a korai húsvét napjain havazott, a hőmérő higanyszála nappal is alig tudott a 0°C fölé mozdulni. Éjszaka területtől függően 0–-5°C-os hideg okozott „fejfájást” a gyümölcstermesztőknek. A mandulák már február végétől virágoztak, de a kritikus időszakra – március 20–27. – bizony a kajszik is kibontották szirmaikat. Reméljük, hogy a tavasz utolsó erősen fagyos éjszakája volt a március 26-ra virradó, sajnos ekkor a -3–5°C jellemezte a reggelt, de helyenként ez alatti hőmérséklet is előfordult. Ilyenkor tavasszal a legnagyobb a hőmérsékleti- és ezzel a fejlődésbeli különbség az északi és a déli tájak között. A hónap végén a mandula már a virágzás vége állapotban volt délvidéken, északabbra még virágzott. A kajszibarack fákat általában teljes virágzásban érte a fagy, de északon még csak a virágzás elején tartottak. A bimbók jobban tûrik az alacsony hőmérsékletet, a teljes virágzásban levő fáknál esett nagyobb kár. Délvidéken már a cseresznye és a meggy is megkezdte virágzását, azok is károsodtak, de az ország nagy részén még csak zöld bimbóban voltak a fák, ami kevésbé érzékeny a hidegre. A leírt hideg időjárás nemcsak a fagy által károsított, hanem a méhek szorgalmas munkája is elmaradt, ami termékenyülési gondot okozhat. Szerencsére a szántóföldi növények kevésbé érzékeny állapotban várták a fagyos éjszakákat, kisebb is a fagykár mértéke.
A tavaszi munkáknak igazán a február 2. felére jellemző időjárás kedvezett, nem véletlen, hogy oly sok termelő a határban dolgozott. Az őszi szántások általában olyan állapotba kerültek, hogy jó minőségben lehetett elmunkálni, magágyat készíteni. Aki ezt választotta, s időben elvetette a tavaszi árpát, annak tábláin már szépen sorol a vetés. A növények zöldek, erősek és egészségesek. A következő időszakban többször hullott csapadék, ami lelassította, megnehezítette a talajmunkákat. Ennek ellenére az ország déli tájain, illetve a lazább talajú területeken jól állnak a tavaszi talajmunkákkal, várhatóan április közepén indul a napraforgó és a kukorica vetése. A burgonya ültetésével húsvét után indultak el, elsősorban déli tájakon.
A telelő növényállomány egészségi állapotában (szerencsére) jelentős változás nem következett be. A repcetáblák a tavaszi mûtrágyázás hatására megerősödtek, az állományok kiegyenlített, egészséges zöld színt mutatnak. A repceszár-ormányos február utolsó napjaiban megjelent, s március közepétől már károsít is. A növényeknél március végén még alig kezdődött a szár kinevelése, ennek ellenére a lárvák a szárkezdeménybe húzódva rágnak. A repcefénybogár március elején megjelent, s a hónap utolsó dekádjában kezdte felkeresni a repcetáblákat. Érdemes sárgatálas módszerrel követni mozgásukat, a kezelés konkrét időpontját a növényeken megjelent imágók számlálásával is meghatározhatjuk (5 db/növény már indokolja a permetezés indítását). Az időjárástól és az első kezelés sikerességétől függően újabb kezelésre is szükség lehet. Betegségek egyelőre nem támadják a növényeket.
Az őszi árpa táblák mutattak a tavasz kezdetén elég riasztó képet, a sárgulásos tünetegyüttes jellemző képében. A tavaszi fejtrágya hatására sokat zöldült az állomány, s folyamatosan javul a kép, ebben segít a csapadékos időjárás is. Március végén a növények délen a szárbaindulás kezdetén voltak, északabbra a bokrosodás vége állapot maradt a jellemző. Betegségek közül a hálózatos levélfoltosság található meg nagyobb arányban (2–5%), de egyelőre védekezést nem igényel a fertőzöttség. A vetésfehérítő bogár áttelelt, népessége március 20-ig nem jelent meg, de a hőmérséklet emelkedésével aktivizálódnak. Figyelni kell mozgásukra, szükség esetén, a tábla szélén végzett kezeléssel megakadályozható a nagyobb kártétel. Az őszi búza állományok általában biztató képet mutatnak. Az ország déli tájain jól bokrosodott, kiegyenlített, északon kissé ritkább, de szintén jól bokrosodott a növényállomány. A fejtrágya és a csapadék hatására tovább zöldültek és erősödtek a tövek. Betegségek közül csak észlelési szinten jelent meg a sárga vagy fahéjbarna levélfoltosság (DTR). Valószínûleg a fagyos éjszakák és az alacsony hőmérsékletû nappalok megakadályozták a betegségek nagyobb mértékû megjelenését. A felmelegedéssel – a csapadék után – jelentősen megváltozhat a helyzet.
Sajnos nem ilyen kedvező a kép a mezei pocok és a hörcsög tekintetében. A márciusi hûvös, csapadékos időjárás nem kedvezett az állománynak, károsításuk kissé visszaesett, de ez nem nyújt megoldást. A növények kizöldülése, a tavaszi vetések előrehaladása egyre nagyobb terített asztalt ad a kártevő számára, ami egyben azt is jelenti, hogy a védekezések hatékonysága csökken. A legfertőzöttebb térség továbbra is a Csongrád–Békés–Szolnok megyén keresztül egészen a borsodi mezőségig nyúlik. A hörcsögnépesség 1–2 kotorék hektáronként, de ez már mindenképpen indokolja a védekezést. Általában már az őszön megkezdődött a védekezés, ami egyelőre csapdázást jelentett. A hörcsög március közepén kibontotta kotorékát, s kezdődik a táplálkozása.
A kapásnövények vetésénél a tavalyi tapasztalatok alapján külön figyelmet kell fordítani az amerikai kukoricabogár lárvakártételére. Az elmúlt nyáron nagy tömegben és késő őszig károsítottak a bogarak, illetve rakták le tojásaikat. A tél nem pusztította a telelő tojásokat, éppen ezért a felmelegedéssel a lárvák megjelenésével, károsításával kell számolni. Pontos meteorológiai előrejelzés nincs a nyár eleji időszakra, de a korai aszályos időjárásnak most is esélye van, s az a kukoricabogár lárvakártétel veszélyét növeli. A megelőzésre már a vetéskor gondolni kell, elsősorban a vetésváltás betartásával. További védekezési lehetőséget nyújt a talajfertőtlenítés és a vetőmagcsávázás alkalmazása.
Az olajos növények kedvező piaci helyzetének köszönhetően a napraforgó vetésterülete egy magasabb szinten állandósult, s ez azt is jelenti, hogy egyre nehezebb a növényvédelmi okból előírt 5 éves vetésforgót betartani. Vegyük figyelembe, hogy csak napraforgó peronoszpóra ellen hatékony szisztémikus csávázószerrel kezelt (mefenoxam) vetőmagot szabad elvetni. A barkók elleni védekezés általában kisebb gondot jelent, de a kapások ismétlődése elősegítheti felszaporodásukat, ezért rájuk is figyeljünk.
Tóth Miklós
MgSzH Központ NTAI
