Bevezetés
A ludat világszerte extenzív, esetenként szélsőségesen extenzív körülmények között tartják. Ez a tartásforma számos hátránnyal jár, mivel a környezetet nagymértékben terheli, a hozammutatók lényegesen alacsonyabbak, a tojástermelés szezonális. Ez utóbbi oka, hogy a nyári hónapokban a lúd erősen ragaszkodik a fotorefrakteritáshoz, ami a folyamatos tojástermelés kialakítását megnehezíti. További fontos negatív tényező a fertőző betegségekkel szembeni kitettség, amely probléma napjainkban a madárinfluenza kapcsán kapott aktualitást.
A lúdfaj esetében a tartástechnológiai tényezők lényegesen nagyobb szerepet játszanak a szaporaság javításában, mint más baromfifajok esetében, mert a genetikai képesség kihasználása ezen tulajdonságcsoportra nézve átlagosan 50–60%-osnak ítélhető. Sajátos vonás e baromfifajban, hogy a tartástechnológiai fejlesztések messze elmaradtak a tyúk- vagy pulykatenyésztésben megfigyelhető rohamos előrehaladáshoz képest.
A kutatók régóta vizsgálják egyes környezeti faktorok hatását a lúd szaporasági mutatóira. Ezek között kiemelt szerepet kaptak a megvilágítás tartamával és intenzitásával, azaz a mesterséges világítási programok hatásával kapcsolatos kutatások (Sauveur, 1982). Német és lengyel vizsgálatokból ismert, hogy rövidebb megvilágítási tartammal a tojástermelés perzisztenciája meghosszabbítható (Schneider, 1981, Rosinski et al., 1995). Ugyanakkor a szabadtartási körülményeket, a hosszabb megvilágítást és a nagyobb megvilágítási intenzitást a termékenység szempontjából találták pozitívnak. Sellier és Rousselot-Pailley (1997) többtényezős kísérletükben a megvilágítás hosszának hatását vizsgálták a szaporasági mutatókra zárt és kifutós tartási viszonyok között szürke landeszi ludakon. Eredményeik alapján megállapították, hogy a zárt tartás és a rövidebb megvilágítás kedvez a tojástermelésnek, de a termékenységre negatívan hat. Ez utóbbi szempontjából a kifutós tartás és a hosszabb, 11 órás megvilágítás volt előnyös, mégis a tojónkénti naposliba szaporulat a zárt tartás és a 9 órás fénytartam mellett volt a legkedvezőbb (1. táblázat).
A Kaposvári Egyetemen, továbbá a Szentesi Árpád Szövetkezet és az ANABEST Kft. boldogasszonyfai telepén üzemi viszonyok között lefolytatott, több évet átölelő kísérleteinkben a teljesen zárt, intenzív körülmények között felnevelt és termeltetett ludak szaporaságának alakulását vizsgáltuk, a folyamatos tojástermelés technológiájának kidolgozására helyezve a hangsúlyt.
Anyag és módszer
1. kísérlet. Első kísérletünkben fehér magyar lúdállománytól származó 130 tojó és 50 gúnár naposlibát neveltünk fel teljesen zárt körülmények között. A kislibák szeptember közepén keltek ki, ivarérésüket 36 hetes korban érték el. A felnevelés folyamán a ludak takarmányadagját a 10. héttől korlátoztuk úgy, hogy a tojók kifejlett kori átlagos élőtömege a fajtajelleg 80–85%-át ne haladja meg. A megvilágítás hossza az első három héten 24 óra volt, amit először 16 órára, majd 21. élethéttől fokozatosan 6 órára csökkentettünk. 36 hetes életkorban testtömeg-kategóriák szerint csoportosítva a ludakat tenyészistállóba helyeztük. A megvilágítást ekkor 9 órára, majd a 30%-os intenzitás elérésekor 9,5 órára emeltük. A fényintenzitás a felnevelés alatt 10 lux volt, amit a fénytartam emelésével együtt 20 luxra változtattunk. A tenyészidőszak alatt a ludak ad libitum tojótápot kaptak. A nyári meleg negatív hatásának elkerülése érdekében az istálló belső terének hőmérsékletét hûtőfallal csökkentettük. A kísérlet alatt mértük a ludak testtömegének, takarmányfogyasztásának, tojástermelésének, a tojások tömegének, a termékenységnek, valamint a napi minimum és maximum hőmérsékletek alakulását.
2. kísérlet. Az első eredmények egyértelmûvé tették a zárt, intenzív tartásmód előnyös voltát a szaporaságra. További vizsgálatainkban arra kerestünk választ, hogy gyakorlati körülmények között, nagy létszámú állományban is használható-e eredményesen a zárt technológia. A kísérletben szerepelt Lippitsch hústípusú hibrid szülőpár-állomány kor szerinti megoszlása a következő volt: 2700 db 1. éves tojó, 1100 db 2. éves tojó és 600 db 3. éves tojó. A ludak a hagyományos időszakban termeltek (februári kezdéssel), előkészítésük is hagyományos volt. Tojástermelésüket megelőző tíz hétben, valamint a termelés alatt már az intenzív technológia szerint szabályoztuk a környezeti feltételeket.
3. kísérlet. A zárt tartáskörülmények az első kísérletekben és nemzetközi összehasonlításban is rontották a termékenységet a szabadtartással szemben. Ezért a harmadik kísérletben a tartástechnológiai feltételeken lényeges változtatásokat végeztünk, a legnagyobb hatást az itatási rendszertől és a világítási módtól vártuk. Szopókás itatókat szereltünk fel, a világítás intenzitását pedig megnöveltük, úgy hogy az épület két oldalán nem azonos volt, 100 és 40 lux között változott.
Eredmények
1. kísérlet. A ludak a fénytartam emelését követő 18 nappal (282 napos életkorban) elérték a 10%-os tojástermelési intenzitást, és további 10 nap elteltével a csúcstermelést. Az egy tojóra eső tojásmennyiség átlagosan 68 db volt, 61,2 db és 74,7 db szélső értékekkel. Az átlagos tojástömeg 149,9 g volt (a szélső értékek: 144,0 g, ill. 160,0 g). A tojástermelés és a tojástömeg alakulását az 1. ábra szemlélteti.
A perzisztencia 161 napot, az átlagos intenzitás 42,2%-ot ért el. A vizsgálatba vont fajta hagyományos tartás mellett tojónként 42 tojást képes termelni, perzisztenciája átlagosan 135 nap, ivarérésük 42 hetes korban várható.
A tojások tömege 30%-os termelési szintnél érte el a keltetésre alkalmas 140 g-ot. A tojástermelés előrehaladtával lassú emelkedés indult meg 154,7 g-ig. A szakirodalom ebben az összefüggésben a tojástömeg-csökkenéséről számol be.
A tenyészludak takarmányfogyasztása a korlátozás nélküli etetés ellenére rendkívül alacsony szinten indult. Ezután lassú emelkedést mutatott, majd a tojástermelés végére 250 g-mal elérte a csúcsot. Az egy tojásra eső takarmányértékesítés átlagosan 502,5 g volt, 408,9 g és 568,1 g szélső értékekkel. Ez lényegesen kedvezőbb a hagyományos tartásban mért 1000–1500 g/tojás értéknél. Az alacsony takarmányfogyasztás két tényezővel magyarázható: a ludak csekély mozgási lehetőségével és a magas hőmérséklettel.
A tojók átlagos élőtömege az ivarérés elérésekor 5080 g, a gúnaraké 5073 g volt. Vizsgáltuk a tojók ivarérésekor mért testtömegének hatását a szaporasági mutatókra. Az összefüggéseket a 2. táblázat szemlélteti. A kistestû tojók szaporasági mutatói a tojástömeget kivéve kedvezőbbek.
2. kísérlet. Üzemi kísérleteink eredményei a hagyományos tartással összehasonlítva a 3. táblázaton, továbbá a 2. ábrán láthatók.
Szembetûnő, hogy a zártan tartott ludak (ZT) tojástermelése sokkal kiegyenlítettebb és lényegesen hosszabb ideig tartja a csúcsintenzitást, mint kifutós elhelyezési viszonyok között (KT). Ez utóbbi esetben a tojástermelés fûrészfogszerû ugrálásokat mutat, szintje általában alacsonyabb, perzisztenciája rövidebb. A 3. táblázat adataiból az is kitûnik, hogy a termékenység alacsonyabb a kifutós tartáshoz képest. Az egy tojóra vetített naposliba szaporulat azonban így is lényegesen kedvezőbb, ami a zárt tartás egyértelmû előnyét mutatja. Az eredmények egyeznek Sellier et Rousselot-Pailley (1997) megállapításaival.
3. kísérlet. Egy korábban hagyományos körülmények között – 45 tojás/tojó eredménnyel – termelt 3 éves Lippitsch lúdhibrid állományt az általunk kifejlesztett lúdistállóba zárt körülmények közé helyeztünk. A zárt elhelyezés lényeges elemei a következők voltak:
• szopókás itatósor és automata etetőrendszer;
• automata szabályzású ventilláció hûtőfallal;
• 100 és 40 lux között változó fényintenzitás;
• természetes fényhullámhossz;
• kiscsoportos (150–200 madár/csoport) elhelyezés.
A szaporasági eredményeket a 3. ábra mutatja be. Látható, hogy a tojástermelés és a termékenység is kifogástalan az új rendszer mellett. A lúdtojó hosszú perzisztenciára képes a gúnarak azonban 20 hét termelés után kezdenek leállni. A rendszer további fejlesztés alatt van.
Kísérleteinkből az a következtetés vonható le, hogy a tenyészludak zárt, intenzív tartása mindenekelőtt jelentősen javítja a hozammutatókat. Bevezetése számos addicionális előnnyel jár. A szabályozott termelési körülmények kiküszöbölik az időjárási faktorok előre nem látható, a termelésben esetenként komoly csökkenést előidéző hatását. Ezáltal a termelés sokkal kiszámíthatóbb, jobban tervezhető. Megszüntethető a szezonalitás, emellett törzsállományaink jobban kihasználhatók, hiszen nem kell megvárni a természetes szaporodási időszakot, hanem a szükséges pihenőidő leteltével az állatok a következő tojástermelési periódusba léphetnek. Sok higiéniai, állategészségügyi probléma gyökeresen kiküszöbölhető az új eljárással: esős időszakban a kifutókról a sárbehordás, a vadmadarak okozta fertőzésveszély, a ragadozók okozta károk. A tojások tiszták maradnak, elegendő a gázosításuk.
Irodalomjegyzék:
ROSINSKI, A., ROUVIER, R., WEZYK, S. SELLIER, N., BIELINSKA, H. and ROUSSELOT-PAILLEY, D. (1995) Reproductive performance of geese kept in different management systems.
Proceedings of 10th European Symposium of Waterfowl, Halle, Germany 1995. 20–28.
SAUVEUR, B. (1982) Programmes lumineux conuisant á un ételement de la période de production de l'oie. Ann. Zootechn. 31. (2), 171–186.
SCHNEIDER, K–H. (1981) Untersuchungen über den Einfluss der Lichttaglänge auf die Legetätigkeit von Gänsen Arch. Tierzucht 24. 6. 549–560. p. Berlin
SELLIER, N., ROUSSELOT-PAILLEY, D. (1997) Incidence of the daylegth and comparison between full or semi-claustration on reproductive performances of grey landes geese Proceedings of 11th European Symposium on Waterfowl, Nantes, France, 1997. 418–423. p.
A cikk szerzője: Dr. Bogenfürst Ferenc
