Magyarországon a geológiai vizsgálatok alapján a következő geológiai képződmények a jellemzők: vulkáni kőzetek (riolit, andezit és bazalt) üledékes kőzetek, lösz és homok, továbbá laza törmelékes kémiai üledékes kőzetek: a mészkő és a dolomit, átalakult, metamorf kőzetek: gneisz, fillit és a csillámpala. Ezeknek a kőzeteknek az elterjedését a
2. ábrán mutatjuk be.
E cikk keretében nincs módunk arra, hogy valamennyi borvidék geológiai, talajtani és tápanyag-gazdálkodási kérdésével foglalkozzunk. Csupán néhány jellemző borvidék adatait mutatjuk be, ami a térség terület hasznosítása és tápanyag-gazdálkodása szempontjából a minőségi szőlőtermesztés szempontjából meghatározó.
Számottevő a Duna-Tisza közi hátság térségében elhelyezkedő a Csongrádi, a Hajós-Bajai és a kunsági borvidék. Ezek a borvidékek alapvetően homokos fizikai talajféleséggel rendelkeznek, bár a három borvidék talajtani szempontból jelentősen eltér, ami vonatkozik a talajok kötöttségére, mésztartalmára és tápanyag-állapotára.
Geológiai és talajtani szempontból legkedvezőtlenebb a KUNSÁGI borvidék, ahol a karbonátos alapkőzeten kialakult futóhomok és gyengén humuszos homok az uralkodó. Ezeknek a talajoknak igen csekély a szerves és szervetlen kolloid tartalma, az összes és oldható tápanyagkészlete. Éppen ezért a szőlő tápanyag-gazdálkodása során meghatározó a talajok szervesanyag-tartalmának növelése, a szükséges tápelemek (N, K, Mg) és a megfelelő tápelem-arány biztosítása. (Ezzel a témával az Agro Napló 2003/9. számában részletesen foglalkoztunk).
A HAJÓS-BAJAI borvidék területén már löszön, illetve lösszel kevert homokon kialakult talajok a jellemzők. Ezek a talajok kedvezőbb tápanyag- és vízgazdálkodási sajátosságokkal rendelkeznek, kedvezőbb a humuszállapot és a tápanyag tőke is. A tápelemek elmozdulásával lényegesen kisebb mértékben kell számolni.
A CSONGRÁDI borvidéket
többnyire a mészmentes ho-moktalaj jellemzi.
Mindhárom borvidék esetében igen fontos az, hogy a korábbi talajképződés eredményeként eltemetett humuszréteg helyezkedik el, változatos mélységben és rétegekben. Ezek a szintek döntő módon befolyásolják a térség víz- és tápanyag-gazdálkodását, amit a termesztők korábban is jól felismertek az ültetvények telepítése során.
Hazai körülmények között a borvidékek számottevő része lösz, vagy lösszerû alapkőzeten alakult ki. A pleisztocén korból származó löszre jellemző, hogy kedvező a víztartó és a vízáteresztő képessége. Kémhatása semleges, gyengén lúgos, a mésztartalma 5–20% között változik. Ez utóbbi tényezőt a tápanyag- gazdálkodás, és az alanyok megválasztása során feltétlenül figyelembe kell venni (éppen ezért szükséges a részletes talajvizsgálat).
A DÉL-BALATONI borvidék (2600 ha) a Balaton déli partján, a Somogyi-dombság lejtős területein helyezkedik el. Talajtani szempontból viszonylag egységes pleisztocén kori löszön kialakult barnaföldek, illetve esetenként homokos alapkőzettel rendelkező rozsdabarna erdőtalajok a jellemzőek. E térségben elsősorban a káliumadagolásnak van meghatározó szerepe az ültetvények kondíciója és a minőségi szőlőtermesztés szempontjából.
A TOLNAI borvidék (2100 ha) a Tolnai a Völgységi és a Tamási körzet, amely a Mezőföld, a Tolnai hegyhát és a Somogyi dombság területén helyezkedik el. A talajképző kőzet erősen tagolt lösz. A térségre általában jellemző a barna erdőtalajok, a csernozjom-barna erdőtalajok és a mészlepedékes csernozjom talajok elterjedése. E talajtípusok elterjedését meghatározta a lejtőviszonyok alakulása, ami az eróziós viszonyokat s egyben a terület hasznosítását jelentősen befolyásolta.
A SZEKSZÁRDI borvidék (2000 ha) területét vastag lösztakaró borítja, amely roppant erózióérzékeny. Eredetileg e térségben barnaföldek alakultak ki, amelyek éppen az eróziós hatások következtében manapság „C” szintig erodált talajokká alakultak, így jelenleg a lösz kopár, illetve a humuszkarbonát talajtípus a meghatározó. Kedvező a fizikai tulajdonság, a mésztartalom 10–15%. A terület erózióérzékeny, amit csak megfelelő talajvédelmi eljárásokkal tudunk mérsékelni.
Hazai körülmények között még számos borvidéket kellene jellemezni, amelyek a lösz vagy löszszerû alapkőzeteken alakultak ki. E helyen csupán ezek közül néhányat sorolunk fel a teljesség igénye nélkül: Móri borvidék (1500 ha), Pannonhalma-Sukoró (600 ha), Soproni borvidék (1700 ha). Valamennyi térségre jellemző az alapvetően kedvező vízgazdálkodás, a tápanyagkészlet részben a korábbi kezelésektől függően eltérő, de az ásványi összetételnek megfelelően számottevő kálium- megkötő képességgel kell számolni, amit a tápanyag-adagolás során kell figyelembe venni.
A törmelékes, üledékes kémiai kőzetek jelenléte az országban meghatározó, különösen érvényes ez a szőlőültetvények elhelyezkedésére és telepítésére:
Ezeknek a talajoknak jellemzője, hogy a termőréteg viszonylag sekély, a mésztartalom számottevő, mindez a talaj víz- és tápanyag-gazdálkodását meghatározza. Amennyiben erre a tömör alapkőzetre laza alapkőzet települt, úgy annak hasznosítása, valamennyi talajtulajdonságot kedvezőbben alakítja.
Az ÁSZÁR-NESZMÉLY borvidék (1400 ha), amely részben a Vértes nyugati–dél-nyugati lejtőin, részben a Bakony északi nyúlványain helyezkedik el. Az alapkőzet lösz, márga, kisebb részben mészkő, dolomit, illetve homokkő. Uralkodó a löszön kialakult barnaföld. A talajok erősen erodáltak, ezért az eredeti talajtípus már sok helyen nem azonosítható.
Az ETYEK-BUDAI borvidék (1000 ha). A Vértes és a Velencei hegység elő dombjain, az etyeki fennsíkon és a Váli völgyben találhatóak. A Vértes alján a talajképző kőzet a lösz, míg a Velencei hegység gránit hatása is megjelenik. A Budai hegységet a mészkő, a dolomit, a völgyeket márga és lösz tölti ki. Ennek megfelelően sekély termőrétegû csernozjom-barna erdőtalaj, és erdőmaradványos erdőtalaj jellemző a térségre.
A vízgazdálkodása általában megfelelő, kedvező a tápanyagtőke, ugyanakkor a tápanyagszolgáltató képessége csekély, ezért elsősorban a K adagolásra nagy figyelmet kell fordítani.
A BALATON-FELVIDÉKI térségben változatos elterjedésben a mészkő és a dolomit a meghatározó talajképző tényező. A talajképző kőzetre eltérő mélységû és vastagságú lösz rakódott le, ami azonban a lejtőviszonyok, az eróziós viszonyok következtében lepusztult. Mindez a talajtípusok kialakulását, azok hasznosítását döntő módon határozta meg.
A BADACSONYI borvidéken (1500 ha) a mélyben elhelyezkedő bazalt és andezit rétegekre nagy vastagságban pannon agyag, pannon homok és lösz rakódott le. Mindez a termesztési lehetőségeket igen kedvezően módosította. A hegylábakon bazalt, bazattufa törmelékkel kevert vályogos mészkövek helyezkednek el. Mindez kedvezőbb tápanyag-szolgáltatást biztosít, ugyanakkor számolni kell egy számottevő tápanyag (K) megkötődéssel, továbbá fontos, hogya K/Mg megfelelő arányát biztosítsuk.
GEOLÓGIAI és talajtani szempontból teljesen eltérő az ÉSZAKI KÖZÉPHEGYSÉG térsége, amelynek a talajhasznosítás vonatkozásában is igen jelentős szerepe van. A fenti terület nem értékelhető egységesen, hiszen a geológiai, a lejtőviszonyok és ehhez kapcsolódóan a talajhasznosítási lehetőségek is igen eltérőek.
Az Északi Középhegység tehát sem geológiai, sem talajtani szempontból nem kezelhető egységesen.
A térség talajviszonyainak kialakítása szempontjából meghatározó a vulkáni kőzetek jelenléte és hatása. Döntő az andezit, riolit és ennek tufái az alapkőzetben, amelyek a talajképződés során igen kedvező hatást alakítottak ki, elsősorban a talajok kálium és mikroelem-ellátottsága szempontjából.
A MÁTRAALJAI borvidék (5800 ha), a Mátra lábánál és az előtte húzódó dombokon helyezkedik el. Területén a Mátrából származó andezit és andezittufa a jellemző, a vulkáni kőzetek mellett megtalálhatjuk a pannon kori márgát, az agyagot és a löszt. Ennek megfelelően a térséget az agyag bemosódásos barna erdőtalajok, az igen kötött fekete nyirok talajok, továbbá a csernozjom-barna erdőtalajok jellemzik. Többnyire savanyú kémhatásúak, magas agyagtartalmúak, vízgazdálkodásuk kedvezőtlen, elsősorban a nagy víztartó képesség miatt. Tápanyagkészletük kedvező, vonatkozik ez a káliumtartalomra is, ugyanakkor a kálium-megkötő képességük számottevő.
A BÜKKALJAI borvidék (900 ha), a Bükk déli előhegyein található, alapkőzete riolit, riolittufa és pannon üledék. Magas agyagtartalommal és gyengén savanyú kémhatással rendelkezik. Jellemző talajtípusa az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, amelynek a magas agyagtartalom miatt kedvezőtlen a vízgazdálkodása és szerkezete. Jelentős a tápanyagtőkéje, elsősorban kálium vonatkozásában, ami a szőlőtermesztés szempontjából igen hasznos.
Az EGRI-borvidék (3200 ha), a Bükk hegység nyugati előterein helyezkedik el, talajképző kőzete igen változatos, a mészkő, a dolomit, a riolit, a riolittufa és az agyagpala egyaránt megtalálható. Jellegzetes talajtípusa az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, de a talajképző kőzettől függően más talajtípusok is elkülöníthetők. Így foltonként találkozhatunk a rozsdabarna erdőtalajjal, ami egyébként a térségre nem jellemző.
Tápanyag-készletük igen kedvező, de számottevő a tápanyagmegkötő képességük, amit a tápanyag-adagolás során célszerû értékelni.
A TOKAJHEGYALJAI borvidék (5500 ha), a Zempléni hegység déli, délkeleti, délnyugati előhegyein helyezkedik el. A többnyire riolitból, riolittufából, andezitből álló kőzeteket változó mennyiségû és mélységû lösz vagy lösszerû talajtakaró fedi. Ezen a talajképző kőzeten többnyire agyagbemosódásos barna erdőtalajok vagy barnaföldek alakultak ki. Ettől kivételt jelent a tokaji Nagy-Kopasz, ahol a területet gyakorlatilag lösztakaró fedi.
A térségben igen komoly veszélyt jelent a talajerózió, ami a laza, agyagos, többnyire savanyú kémhatású feltalajt a mélyebb szintekbe hordja le.
Igen kedvező a térség tápanyagtőkéje, ugyanakkor számolni kell jelentős tápanyag megkötéssel, ami a tápanyag-gazdálkodás során fontos szempontot jelent.
ÖSSZEFOGLALÓAN megállapíthatjuk, hogy bár a szőlőtermesztéssel hasznosított terület egyre csökken ez az igen értékes kultúra szükségessé teszi azt, hogy az ország geológiai, talaj és klimatikus viszonyait az ökológiai viszonyokat részletesen ismerjük. A fentiek csupán ehhez adnak némi adalékot, amit célszerû nagyobb részletességgel feldolgozni.
A cikk szerzője: Tóthné dr. Surányi Klára
Címlapkép: Getty Images
