A nyers számok tükrében elmondható, hogy szakmai és üzleti szempontból is sikeres évet zártunk Magyarországon, hiszen a tavalyihoz képest mintegy 60%-kal nagyobb mennyiségû nedves (15–38% víztartalmú) kukorica szerves savas tartósításában szereztünk újabb tapasztalatokat. Partnereink száma a témában, 2006-ban meghaladta a 80-at. Emellett egyre több üzem ismerkedett meg a tömegtakarmányok és melléktermékek (sörtörköly, lucernaszéna, lucernaszenázs, kukoricaszilázs stb.) minőségjavítását, ill. tartósítását szolgáló technológiáinkkal, készítményeinkkel.
A szemes termények tartósításának terjedése összhangban van a nemzetközi tapasztalatainkkal, ezt mutatják egyrészt saját növekvő eredményeink, illetve az újabb és újabb versenytársak felbukkanása. A gépi gyártók és forgalmazók is egyre nagyobb számban vannak jelen a piacon, például a Hannoverben nemrég befejeződött Eurotier 2006 szakkiállításon több, mint 15 féle roppantógép típus képviseltette magát, az ugyancsak szép számú, készítményeket és kijuttatási berendezéseket gyártó, ill. forgalmazó cégek mellett.
Úgy gondolom, hogy a fejlődés egyik fő oka továbbra is az energiaárak emelkedése miatti költséghatékony technológiák keresése a mezőgazdasági termelő üzemek részéről. Másrészt, az effajta tartósítási rendszerek csak akkor terjedhetnek el tömegesen, ha az ilyen eljárásokat kínáló cégek többsége szakmai alapon, megbízható kutatásfejlesztési és gyártási háttérrel végzi munkáját. Sajnos ez – mivel a témakör lassanként divattá növi ki magát – jelenleg nem teljes egészében mondható el, Európa szerte mindössze 3–4 nagy gyártó van jelen, és komoly szolgáltatóként sem sokkal több cég képviselteti magát a piacon. Magyarországon hasonló a helyzet. Többek között ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy-egy kérdést illetően hibás következtetések, esetleg tévhitek is napvilágot látnak, holott az egyetemek, intézetek kutatói és a verseny-szférában dolgozó szakemberek munkája révén már eléggé letisztult az, hogy mily módon lehet biztonsággal, és az állatfajtól, illetve az üzemi körülményektől függően a legjobb gazdaságossággal tartósítani egy adott terményt.
A legtöbb félreértést – a teljesség igénye nélkül említve – két fontos résztémával kapcsolatban észleltem:
• Gyakorlati alkalmazás: ható- és segédanyagok szakszerû megválasztása, a megfelelő minőségben és mennyiségben történő kijuttatás;
• Élettani és takarmányozási kérdések: mely módszertől mit várhatunk el, s az adott eljárásnak mik a korlátjai.
Annak érdekében, hogy a felhasználók megbízhatóan tudjanak dönteni az alkalmazásokat illetően, több vállalat és intézet munkatársaival egyetértésben szükségesnek tartjuk azt, hogy a módszereket egységes minősítési rendszerbe lehessen foglalni. Az objektív elbírálási lehető-ség a tiszta piaci verseny fenntartása miatt önnön érdekünk is, hiszen idővel e szegmensben is elkerülhetetlen a gyors sikerre éhes „szerencselovagok” felbukkanása, és ők megfelelő szakmai szûrő híján ronthatják az egész téma hitelét.
Célunk, hogy a jövőben is széles körben publikáljuk a témakörben megjelent vizsgálati eredményeinket, gyakorlati tapasztalatainkat, azzal a különbséggel, hogy míg az idei évben inkább az egyes eljárások általánosabb ismérveit próbáltam összefoglalni szerzőtársaimmal, az elkövetkező évben már mélységében is lesz alkalmunk kifejteni egy-egy problémát. Őszintén bízom benne, hogy ez által sikerül az Olvasó számára új információkkal szolgálnunk, és valamelyest hozzájárulnunk a téma egészének fejlődéséhez.
Ezúton szeretném megköszönni Partnereink egész éves együttmûködését, s kollégáim nevében minden Tisztelt Olvasónak békés, meghitt karácsonyt, valamint eredményekben gazdag új évet kívánok.
